Felvétel! - szerk. alatt áll

Szeptember 6

Szeptember 6

Tegnap (szombaton) egész nap vártam, hogy írjon nekem, vagy, hogy egyáltalán valami életjelet adjon magáról. Én persze nem mertem lemenni hozzá, de ő sem jött fel ide, pedig azért titkon eléggé vártam, hátha megjelenik, de nem jött. Csak ma. :) És nagyon örültem neki.

Délután kopogtattak az ajtón, azt hittem, hogy a postás vagy valaki más, de nagyon megörültem, amikor őt találtam ott.

- Szia. - köszönt. - Ráérsz most? - kérdezte.

- Öhm, persze. Mi járatban? - kérdeztem.

- Csak gondoltam, elmehetnénk fagyizni, vagy ilyesmi. Van a közelben egy nagyon jó cukrászda. - válaszolta.

- Oké, pillanat mindjárt jövök. - közöltem, majd beszaladtam a farmerdzsekimért, és a táskámért. - Mehetünk. - mondtam, és bezártam az ajtót. Anyukám elment otthonról és csak este jön haza, úgyhogy szerencsémre így nem kell majd magyarázkodnom ez miatt.

- És mit csináltál tegnap? - kérdeztem, megtörve a csendet.

- Hát, apukámmal elmentünk wellnessezni. Nagyon jó volt és a nézőim is mind nagyon aranyosak, kedvesek voltak velem. Néhány erőszakoskodott, de azt lepattintottam.

- Ilyenkor nem sértődnek meg? - kérdeztem.

- Ó, dehogynem. Fenyegettek már azzal. hogy feltörik a YouTube csatornámat. Vagy, hogy rendőrségen feljelentenek ezért.

- Azta, gondolom jól a képükbe röhögtél. - mondtam mosolyogva.

- Pontosan. Az ilyenekkel nem kell foglalkozni. - válaszolta komolyan.

Annyit beszélgettünk annyiféléről, hogy azon kaptam magam, hogy odaértünk a cukrászdához.

Aranyos kis hely volt, azelőtt még nem láttam. Fagylalt ügyileg sok volt a választék, aminek kifejezetten örültem. :)

- Milyet kérsz? - kérdezte Robi.

- Szerintem egy málnásat, és egy csokisat. - válaszoltam.

Már vettem volna elő a pénztárcámat, amikor Robi rám nézett.

- Hagyd csak, én hívtalak, úgyhogy a vendégem vagy.

Hirtelen olyan zavarba jöttem, hogy alig tudtam válaszolni rá.

- Köszi. - mondtam végül.

(A fagyi egyébként nagyon finom volt. :))

Olyan egy órával később elindultunk visszafelé. Lassan sétáltunk, mivel folyamatosan beszélgettünk. Az idő nagyon szép, őszi volt, a szél viszont egy kicsit fújt. Robi épp valami kérdést tett fel nekem, amire már válaszoltam is volna, csakhogy egy gördeszkás fickó nekem jött. Gurult lefelé a lejtőn, és gondolom nem tudott kikerülni minket, vagyis inkább engem.

Én pedig elvesztettem az egyensúlyomat és hátraestem, rá a kezemre. Még sokk hatása alatt voltam, amikor Robi rákiáltott a gördeszkásra.

- NORMÁLIS VAGY?? NEM ILYEN HELYEN KELL GÖRDESZKÁZNI, AHOL EMBEREK IS VANNAK!!! BAROM ÁLLAT! - üvöltötte. - Gyere ide és kérj bocsánatot a barátnőmtől! - kiabálta.

Tessék? Hogy én a barátnője? Na, várjunk csak. MIVAN? De tök mindegy is volt, a szívem vadul vert, és csak ez az egy szó járt a fejemben. „Barátnőmtől". A srác egyébként odajött hozzám, és bocsánatot kért, én meg odamotyogtam neki egy „Semmi bajt.", de igazából pont nem érdekelt, hogy mit csinál.

- Jól vagy? - kérdezte Robi, odahajolva hozzám.

- Igen, köszi, de nagyon fáj a kezem. - mondtam, könnyes szemmel, mire megfogott és felkapott a kezébe.

- De Robi, nem a lábam fáj, hanem a kezem. - mondtam neki már nevetve, a szemébe nézve.

- Mindegy, lesérültél. - Húúú :)

Már nem voltunk messze a háztól, úgyhogy kb. két percet voltam Robi kezébe, nagy sajnálatomra. Felvitt az emeletre, ahol lakunk. Letett és előhalászta nekem a kulcsomat, a táskámból. Valószínűleg anya meghallották a csörömpölést, úgyhogy kinyitotta az ajtót.

- Merre voltál Liza? - kérdezte anya tőlem.

- Csak elmentünk fagyizni az egyik közeli cukrászdába és visszafelé nekem jött egy gördeszkás fickó, mire én hátraestem a kezemre, és most nagyon fáj. - hadartam el, hogy pontosan mi is történt.

- Mutasd. - kérte anya, mire odanyújtottam a kezem. Körülbelül a kétszeresére dagadt a kezem, úgyhogy nem volt szép látvány.

- Na, én megyek! - mondta Robi, majd elköszönt tőlünk, megfordult és lement.

- Gyere Liza, adok egy hideg vizes kendőt a kezedre. -szólt anya, kizökkentve a bambulásomból és bementünk a lakásba.

Olyan hét óra körül kiültem a vizes borogatással együtt a kezemen, a teraszra. Aztán hirtelen eszembe jutott az, hogy még nem is köszöntem meg Ricsinek a délutánt.

Liza üzenete: „Hé!"

Robi üzenete: „Igen?"

Liza üzenete: „Még nem is köszöntem meg."

Robi üzenete: „Mit?"

Liza üzenete: „Azt, hogy elvittél fagyizni. :)"

Robi üzenete: „Ugyan már."

Liza üzenete: „Naaa, de tényleg. Köszi."

Robi üzenete: „Nincs mit. :)"

Éjjel olyan szúró fájdalomra ébredtem, hogy azt hittem a kezem mindjárt leszakad a helyéről. Nem akartam ugyan, de muszáj voltam felkelteni anyát, mert a kezem durván piros volt. El is vitt az ügyeletre, ahol hosszú röntgenezések után megállapították, hogy a jobb kezem eltört. Pech, mert jobb kezes vagyok. Örömhír, hogy 2 hétig nem kell suliba mennem.

Ahogy hazaértünk dobtam egy SMS-t Ricsinek.

Liza üzenete: „Holnap ne várj reggel."

Nem gondoltam, hogy azonnal fog válaszolni, azt hittem már alszik, de még ébren volt.

Robi üzenete: „???"

Liza üzenete: „Anya bevitt az ügyeletre."

Robi üzenete: „Mi??"

Liza üzenete: „Arra ébredtem, hogy nagyon fáj a kezem. Anya bevitt a kórházba, ahol megröntgenezték, és mondták, hogy el van törve. Úgyhogy két hét suli mentesség."

Robi üzenete: „Ejha."

Liza üzenete: „Szerintem is. Na, nem tartalak fel, neked holnap suli. Szia!"

Robi üzenete: Annyira mégsem fájhat a kezed."

Liza üzenete: „:D"