Felvétel! - szerk. alatt áll

Október 31

Október 31

Nos igen, ahogyan észrevehető, több mint egy hónap eltelt az utolsó mesélésem óta. Ez azért van, mert rengeteget kellett tanulnom. (A gipszemet is levették azóta.) Ugye, mivel nyolcadikos vagyok, a félévi bizonyítványom sokat számít abban, hogy felvegyenek majd valamelyik középiskolába. Egyébként maradni szeretnék, mert ugye egy olyan Iskolaközpontba járok, aminek van Általános iskola része, meg Gimnázium része is. A kettő pedig egy helyen van, ezért van az, hogy reggelente Robival szoktam jönni az iskolába, mert ő tizedikes. :)

Most egyébként szünet van, amit már nagyon vártam. Anyával úgy döntöttünk, hogy elmegyünk fürdeni valahova. Ő általában mindig elmegy szaunázni, ezért, hogy ne unatkozzak, Lia általában velünk szokott jönni, de most csak így ketten megyünk. Annyira unalmas csak nem lesz, amíg egyedül leszek.

Szóval megvettük a napi jegyeket, lepakoltunk, meg át is öltöztünk. Egy sima egyszerű lila bikinit vettem fel, a felső része pánt nélküli volt.

Bementem az egyik meleg vizes medencébe, anya pedig elment szaunázni, ahogyan szokta. Nagyon élveztem, totál relaxáló volt a hatása. De, hát, mivel én vagyok Farkasházy Liza, persze, hogy fog velem valami aznap történni. Az mindegy, hogy mi, a lényeg, hogy valami totál kínos.

És, ez persze így is volt.

Épp kiszálltam a medencéből, mert már elegem lett a meleg vízből. A hangszórókból éppen Ed Sheerantól szólt a „Perfekt" című száma. Imádtam ezt a számot, és magamban énekeltem.

Felvettem a papucsomat a kezembe, mert gondoltam, úgy sem kell arra a rövid távra, amíg bemegyek egy másik medencébe.

Pechemre megcsúsztam, és egy akkorát tanyáltam ott mindenki szeme láttára, hogy az hihetetlen. Egy fiú, akkor odajött, és felsegített. Nem láttam, hogy ki volt az.

- Uhh, minden rendben? – kérdezte az idegen srác.

- Jaa, persze. Köszi. – válaszoltam, amikor felsegített.

- Azta, hogy tudtál ekkorát esni? – csodálkozott.

- Ez még semmi. Már megszoktam, hogy ehhez hasonlók történnek velem. – mondtam félig nevetve, közben pedig a lábaimat vizslattam, remélve, hogy nem lett rajta seb. Szerencsére nem.

- Egyébként Ádám vagyok. – mutatkozott be. Na, erre már felnéztem rá. Lehet, hogy kár volt.

Gyönyörű szép kék szemei voltak, és szőke haja. Na jóóó, ő az én „hercegem".

- Sz-szia, én Liza. – dadogtam. Még, jó, hogy zavarba jöttem. Ő meg csak mosolygott. Szerintem élvezte a helyzetet. Tudta, hogy miatta viselkedtem így.

- Nem lett sebed? – nézett a lábamra.

- Jah, nem. – legyintettem. – Köszönöm szépen a segítséget, én most megyek. – köszöntem neki, és elmentem mellette. Nem igazán akartam vele leállni beszélni, mert zavarban voltam.

- Hé, várj már! – szólt utánam. A francba. Megálltam. – Már is menekülni akarsz? – kérdezte nevetve.

Mire megfordultam, ő már ott is volt mellettem.

- Meghívlak egy innivalóra. – közölte.

- Köszönöm, nem kérek. – vonakodtam.

- Ne már, csak egy innivaló. – invitált.

- Jó, legyen. – adtam meg végül magam. Egy italból csak nem lesz baj ugye?

Gyorsan elszaladtam a törülközőmért és leültünk két székre a helyi büfében.

- Mit kérsz? – kérdezte.

- Egy zero Cola jó lesz. – válaszoltam.

- Okés, egy perc és hozom. – állt fel, és elment.

Két perc múlva vissza is tért.

- Ez több volt, mint egy perc. – mosolyogtam rá.

- Naa, ennyire hiányoztam, hogy még az időt is számoltad? – kérdezte.

- Ne bízd el magad. - bontottam ki az üveget, és belekortyoltam az üdítőbe.

Igazából nem gondoltam volna, de nagyon jól elbeszélgettünk egymással. Ádám nagyon jó társaságnak bizonyult. Kiderült, hogy annyi idős, mint én, és, hogy most váltott iskolát, mert a régit nem bírta, annyira nehéz volt neki. Ja, és a vezetékneve Patai. :)

- És melyik suliba fogsz járni? – érdeklődtem.

- Nem mondom el. – titkolózott.

- Hé, ez nem ér. Én is elmondtam. – akadékoskodtam.

- Tudom, de én nem akarom. – zárta le a témát. – Amúgy meg akartam kérdezni, hogy nem te voltál Szűcs Robi egyik videójában? – kérdezte.

Totál ledöbbentem.

- De igen, miért kérdezted?

- Honnan ismeritek egymást?

- Az elég bonyolult történet. Röviden annyi, hogy egy suliba járunk. – meséltem.

- Azta, nos, szerencsés veled. – mondta.

- Tessék? Nem a barátom. Nincs köztünk, barátságon kívül semmi. – magyaráztam.

Ádám arcán ekkor egy kisebb vigyor jelent meg.

- Most meg min vigyorogsz ennyire? – kérdeztem.

- Ennyire látszik?

- Hát eléggé. – mondtam.

- Csak örülök. – nézett a szemembe.

- Minek? – kérdeztem furán.

- Hogy találkoztunk.

- Annak én is. Amúgy sincsen sok barátom. – szomorkodtam. – Talán Robi az egyetlen, akivel jóban vagyok. Tudod volt egy legjobb barátnőm Lia. De csak volt. Egyszer csak túltett rajtam, és már alig beszélünk. – meséltem.

- Semmi előzmény nélkül? – lepődött meg.

- Igen épp ez az, hogy semmi előzmény nélkül. – mondtam.

- Nos, szerintem hülyeség egy ilyen szép lányt faképnél hagyni. – fúrta bele a tekintetét az enyémbe.

- Na jó, én most megyek. Szia Ádám! – álltam fel hirtelen.

Felszaladtam a lépcsőkön arra a szintre, ahova anyával lepakoltunk, de persze, hogy utánam jött.

- Ennek most mi értelme volt? – kérdezte, határozottan felém lépkedve.

Amikor odaért hozzám, hirtelen megfogta a csuklómat és odarántott magához. De én nem akartam azt, amit ő valószínűleg, hogy igen. Megcsókolni.

- Ádám ne. – kértem. – Most találkoztunk kb. 15 perce.

- Túl gyors volt, mi? – kérdezte, és elengedte a kezem. – Akkor haladjunk lépésekben.

- Te totál hülye vagy. – mondtam félig mosolyogva, félig pedig a megtörténteken gondolkodva.

- Jó lehet, de attól még megkapom a telefonszámodat? – kérdezte.

- Idióta. – nevettem.

Így történt, hogy aznap megismerkedtem Ádámmal, akinek végül megadtam a számomat. :)