Felvétel! - szerk. alatt áll

November 16

November 16

Furcsa érzésekkel keltem ma reggel. Csak a tegnap estén járt a fejem, amikor Ádám.... izé, szóval amikor, na szóval amikor az történt. Anyának nem fogom elmondani, mert szerintem felesleges. Ő amúgy is Robi párti.

Hétfő volt, számomra az egyik legutáltabb nap, mivel ez a hét első napja. Utálok ilyenkor még létezni is, mindig visszasírom a hétvégét. Ráadásul történelemből is írunk ma, amit köztudottan szintén nem szeretek. Rohadt sokat tanultam rá, mivel eléggé számít a félév most. Na, pont ezért nem vártam a nyolcadikot.

Ilyen, és ehhez hasonló gondolatokkal keltem ki az ágyamból. Rekord idő alatt (ami nekem fél óra) felöltöztem. Összekötöttem a hajamat is, és a törimappámmal együtt kivonultam a konyhába, ahol anya éppen dolgozott. (A papírmunkáit végezte.) Igazából annyira olvastam a történelmet, hogy észre sem vettem, hogy amúgy ott van a konyhapult, úgyhogy neki is mentem.

- Mit tanulsz? – kérdezte anya.

- Áhh csak a törit, ma írunk egy témazárót. – legyintettem.

- Értem. – válaszolta, majd újra bele is merült a mukájába.

Még hét óra előtt gyorsan megmosakodtam, összepakoltam a táskámat és felvettem a kabátomat, majd már teljesen készen elköszöntem anyától, és elindultam.

Amikor a földszintről jöttem le, láttam, hogy Robi ott áll, de nem értettem miért. Nem igazán érdekelt, mentem tovább, és úgy tettem, mintha nem is láttam volna. Már nyitottam volna ki a bejárati ajtót, amikor megragadta a vállam, és visszahúzott.

- Nem mondták még neked, hogy szólhatsz is az embereknek? Nem feltétlenül kell visszarántani. – kezdtem ingerülten.

- Beszélnünk kell. – mondta.

- Aha, az jó, akkor beszélgess magaddal. – válaszoltam zsigerből.

- Megvárom, amíg abbahagyod. – dőlt neki a falnak.

- Mit? az idegeskedést? Már vagy kettő hete várok arra, hogy megbékélj egy hülyeség miatt, erre most közlöd, hogy beszélnünk kell, és még te várod el, hogy ne legyek ideges. – kezdtem. – Mondtam, hogy nem vagyok vevő a játékaidra. – ráztam a fejemet.

- Láttalak titeket. – szólt.

- Jéé rájöttél, hogy van szemed? – kérdeztem cinikusan.

- Együtt vagytok? – nézett a szemembe.

- És ha igen, akkor mi van? – vontam fel a szemöldökömet. – Mert ez tudtommal csak rám tartozik.

- Szóval igen. – mondta karba tett kézzel.

- Mondom, hogy nem tartozik rád. – és megindultam.

- Mit tett ez a fiú? – kérdezte nagyon halkan, úgy, hogy azt hitte, hogy nem is hallom. De hallottam.

- Azt, hogy nem akad ki gyerekes dolgokon. – válaszoltam visszanézve rá, és kirohantam, direkt jóval előrébb mentem, hogy ne tudjon beérni.

Beraktam a fülembe a fülhallgatómat, és bekapcsoltam Sabrina Carpentertől szólt az „Alien" című számát. Ez most az egyik kedvenc számom.

Szerencsére ma reggel jobban izgultam a történelem miatt, ezért Robit el tudtam felejteni most reggel egy jó időre.

Beértem a termünkbe egy jó negyed óra gyaloglás után.

- Sziasztok! – köszöntem a lányoknak.

- Á a f..... tele van már az iskolával! – kezdte kulturáltan Réka a mondatát. Amúgy még csak nem rég kezdtünk az iskolát, de rendben van.

- Valaki tanult törire? – nézett körbe. - Liza, melléd ülök. – jelentette ki.

- De mindenki egy padban fog ülni. – figyelmeztettem előre.

- Ezt nem hiszem el! – adta fel.

Ennek hallatán úgy döntöttem, hogy át nézem még egyszer az említett tantárgyat, biztos ami biztos. Első órában túl leszünk rajta, szóval utána már minden jó lesz.

Körülbelül háromnegyed nyolckor összeszedtem a cuccaimat, és elindultam abba a terembe, ahol az óránk lesz.

Igazából így utólag annyira nem is volt vészesen nehéz, mondjuk, azt hozzáteszem, hogy kitanultam a belemet is. Ezután már volt időm arra, hogy a reggeli dolgokról gondolkodjak, és meg kell, hogy mondjam nem jutottam semmire. Ma Ádámot is kerültem a suliban, nem tudtam volna mit mondani neki, inkább csak egy-két lánnyal beszélgettem, de akkor is csak felszínes dolgokról.

Igazából csak egyedül akartam lenni, de szükségem lett volna egy barátnőre, de Lia meg mással volt elfoglalva. Amúgy nem is tudom, hogy a barátnőm-e még, mert nem biztos. Keresnem kellene egy újat. Remélem sikerrel járok.