A Sötétség Bosszúja 1.: Harry Potter és az Elveszett Testvér

Egy feledett múlt

Sötét este volt. Csak a házakból kiszűrődő fények világítottak ki Godric's Hollow utcáira.

Hirtelen az utca közepén egy aklak jelent meg hangos pukkanással. Fekete talárt viselt és egy pálcát tartott jobb kezében. Fal fehér arca szinte világított csukjája mögül. Szemei rémisztően, vörösen izzottak, szája gonosz mosolyra húzódott.

Elindult Godric's Hollow sötét utcáján, majd mikor egy házhoz ért megállt. Hosszasan bámulta a házat, majd elindult ajtaja felé. Benyitott és bement a házba.

A lépcsőn egy férfi állt és csak az érkező idegent bámulta pálcával a kezében. Szemében félelem látszott.
- Lily! Vidd Harryt, itt van! Én megpróbálom feltartóztatni!
- Állj félre, bolond! - sziszegte az idegen.
- Stupor! - kiáltotta a férfi és pálcájából egy vörös fénygolyó robbant ki.
- Ostoba! - ordította az idegen, majd a férfire célozta pálcáját. - Avada Kedavra!
Az idegen pálcájából zöld fénycsóva röpült ki áldozatára akit telibe talált. A férfi élettelenül esett a földre.

Az idegen átlépte a hullát, majd felment a lépcsőn. Az emeleten egy hálószobába nyitott be, ahol egy vöröshajú nő állt, mögötte egy kiságyban egy csecsemő.
- Állj félre, és akkor nem esik bajod! - mondta az idegen.
- Kérlek... Bármit megteszek, csak ne bántsd Harry-t! - könyörögte sírva az asszony.
- Utoljára mondom: ÁLLJ FÉLRE!
De a nő meg sem mozdult. Az idegen felemelte pálcáját, majd a gyilkos zöld fény megint kirepült belőle és egyenesen a nő mellkasát találta el. A nő sikított egyet, majd ő is, mint a férje, élettelen testtel terült el a földön.

Az idegen a kisbabához ment, majd rá is rászegezte pálcáját.
- Avada Kedavra! - ordította az idegen. A zöld fénycsóva eltalálta a csecsemőt, de most valami váratlan történt. Az átok visszapattant, és nem a kisbabát, hanem használóját pusztította el. Ezzel az alak köddé vált.

*

Pár órával késöbb két ember érkezett a házba. Az egyik egy jó magas félóriás, a másik pedig egy sima, normális ember volt. A félóriás egy esernyőt szorongatott a kezében, az ember pedig egy pálcát.

Amint meglátták a halott férfit a lépcsőn, lesokkoltak. Egy könnycsepp kijött mindkettejük arcán, de továbbmentek a lépcsőn. A hálószobában meglátták a nő, Lily hulláját. De most már nem csak egy könnycsepp volt a válasz. Az ember letérdelt a nő halott test mellé, majd sírva megölelte. A félóriás pedig sírva nézte Lily élettelen testét addig, ameddig meg nem látta az életben meradt babát.
- Harry... - ment oda a csecsemőhöz sírástól eltorzult hanggal. Felkapta a babát, aki láthatóan örült a félóriásnak. Majd a férfi, kezében a kis Harry-vel odament a még mindig Lily-t szorongató férfihoz és vállára tette lapátkezét. - Perselus...
- Menj csak, Hagrid! - válaszolta sírós hangon. - Én még itt maradok egy kicsit...
Hagrid beleeggyezett, és kiment a házból. Mortorjára rápattant kezében a kicsivel és elrepült.

A Perselus-nak nevezett férfi még a házban volt. Már éppen készült volna indulni, amikor egy furcsa hangott hallott meg. Egy csecsemő sírása volt az.
- Hagrid! - szólította társát, de az nem válaszolt. - Hagrid!!!
Még mindig semmi válasz, úgyhogy ő maga ment megnézni a hang forrását.
A sírás egy másik szobából szűrődött ki. Benyitott a szobába, és ott volt egy másik csecsemő. Egy lány.
- Lily-nek két gyereke volt? - gondolta magában. Felkapta a kicsit és ő is ment Hagrid után.