A Sötétség Bosszúja 1.: Harry Potter és az Elveszett Testvér

Előkészületek

Harry, Ron és Harlam már indultak volna a Roxfortból, mikor valaki megszólította őket a hátuk mögül:
- Harry! Ron! - a szólítottak megfordultak, majd utànuk Harlam is. Neville állt mögöttük, mallette pedig felesége, Hannah Longbotom állt. - Ti meg mit kerestek itt? És Ő!
Mikor a fiú ránézett a fekete mágusra, rögtön eszébe jutott Nurmengard, a Névtelen és az Uther-Harlam páros.
- Ő velünk van, nem fog senkit sem bántani - magyarázta a fiúnak Harry, aki még a Víg Vadkan óta nem fogta fel, hogy Harlam és Jamilda még él. - De inkább ti mit kerestek itt?
- Jöttünk segíteni tanítani.
- Tanítani... - nézett a fiúra sokatmondó arccal Ron.
- Igen - válaszolta Hannah. - Én leszek az új SVK tanársegéd. És most rajtatok a sor: miért vagytok itt?
- Kicsit hosszú sztori, Neville, majd ha visszajöttünk, mindent el fogunk mondani.
- Hova mentek?
- A Durmstrangba. Van ott egy kis elintézni való...
- Oda én is akarok menni! - vágta rá Neville.
- Neville, figyelj... - kedte Harry, de a fiú belészorította a szót.
- Nem, Harry, te figyelj! Nem vagyok már gyerek! - fakadt ki a fiú. - Én is ott harcoltam a roxforti csatában, ahogy ti is. Ott voltam Nurmengard Ostrománál is. Ha az Árnyékmestert akarjátok most megtámadni, akkor én is megyek.
- Neville...
- Majdnem megölte Hannaht, az a szemét! - csattant fel újra.
- Rendben - mondta hirtelen Harlam. - Több esélyünk van, ha többen megyünk. De a lány itt marad!
- De... - próbált vitatkozni Hannah, mind hiába.
- Hannah - momdta neki Harry - , légy szíves vigyázz Ginnyre! Ja, és ne adj neki semmi fegyverszerűt. Hermione majd mindent elmagyaráz.

A négyes meg sem várta, hogy Hannah reagáljon valamit, már el is hopponáltak.

Egy pillanattal késöbb Harry, Ron, Harlam és Neville a Weasley-ház előtt álltak.
- Nem a Durmstranghoz megyünk? - kérdezte Neville.
- Ha te akkorát tudsz hopponálni... - válaszolta Harlam egy kis gúnnyal a hangjában, amit nem is próbált elrejteni.
- De minek jöttünk ide? - kérdezte Ron is.
Harlam nem válaszolt, csak bement a házba, majd a többiek követték őket.

Mikor Mrs Weasley meglátta Harryt ésy Ront, odaszaladt hozzájuk, majd könnyes szemmel megölelgette őket.
- Hál' Istennek, a jósnőnek igaza volt! - mondta Jamilda felé biccentve.
- Mármint miben? - kérdezte Harry, de nem kapott választ. Kis várakozás után Jamilda magához hívta Harryt:
- Tudom, hogy mi történt, Harry, és azt is tudom, hogy hova mentek - mondta. - De ha lehet, a múltkori után még ne harcolj egyedül az Árnyékmester ellen!
Harry nem értette mire gondol, így hát csak értetlen fejjel nézett a jósnőre. Mikor már Harry Ron mellett állt, Jamilda még odaszólt neki:
- Bízz a fogolyban!
- Ez meg mi volt? - kérdezte Ron ugyan olyan értetlen fejjel, mint Harry.
- Foggalmam sincs... - mondta, majd eszébe jutott a vízió: a Durmstrang alatti börtönben volt egy fogoly.

Harry és Ron csatlakozott Harlam és Neville párosához, miközben kerestek valamit kint az udvaron.
- Mit kerestek?
- A kocsit - válaszolta Neville.
- Kocsit? - nézett Harry. - Milyen kocsit?
- Amivel egyszer elmentünk Nurmengardba.
- Az ott maradt, Neville.
- Tévedsz, Potter! - szólt bele Harlam. - Jamildával elhoztuk, mikor megszöktünk.
- De akkor miért...
- Azért, mert... - hirtelen elakadt a szava, majd egy kisautót emelt ki az egyik szerszámos kupacból. - Meg is van! Baziteo!
A kisautó nőni kezdett, majd megállt, mikor elérte eredeti nagyságát.
- Már mehetünk is a Durmstrangba!