A Sötétség Bosszúja 1.: Harry Potter és az Elveszett Testvér

Dumbledore és a Pálcák Ura

Harry egy ismerős házban találta magát. Abban a házban, amit álmában látott. Abban a házban, ahol Voldemort megölte a szüleit.

Látta, ahogy Piton és Hagrid megérkezett a házba, s amikor Hagrid elment Sirius motorjával.

Most érkezett el az idő... - gondolta. - Most mindent meg fogok tudni.
Piton, miután Hagrid elment bement a szobába, ahol a kislányt találta. Karjába vette, s alaposan szemügyre vette, majd kisétált vele együtt a házból.

A következő emlékben Piton karjában tartotta a majdnem három éves kislányt, s Dumbledorral beszélgetett.
- Azt mondod, Perselus, hogy Harry nővére? - kérdezte Dumbledor.
- Igen.
- Rendben, akkor őt is el kell vinni Dursleyékhez...
- Uram, nem lehetne, ha mondjuk egy másik családhoz adnánk Hannaht?
- Nem kedveli Dursleyéket, igazam van, Perselus? - Dumbledor elmosolyodott. - Nem bánom... De mugli családhoz kell őt adni!
- Értettem... - mondta Piton, majd elrepült seprűjével, de Harry valamilyen oknál fogva Dumbledor mellett maradt.
- Érdekes ez az emlék, ugye, Harry? - nézett a professzor közvetlenül Harry szemeibe.
- Hogyan... - szorult Harrybe a szó.
- ... látlak? Sok mindenre vagyok képes, Harry, ezt te is tudod. S ez lesz most az utolsó lecke, amit kaphatsz tőlem.
- Lecke? - értetlenkedett Harry.
- A Pálcák Ura valamiért azt akarja, hogy egyedül én lássalak. Azt akarja, hogy...
- Hogy párbajozz vele, Harry - fejezte be a Pálcák Ura Harry mögött.
- Micsoda?! - hökkent meg. - De hát még a Névtelent sem tudtam legyőzni, pedig nála nem volt Pálcák Ura!
- Lehet, de most le kell győznöd, Harry. Meg kell nyerned ezt a párbajt, vagy soha sem fogod tudni legyőzni az Árnyékmestert!
- Ezt hogy érted?
- Az Árnyékmester ereje nagyobbra nőtt, mint a Névtelené volt, ergo erősebb is.
- De mit nyerek azzal, ha most legyőzöm Dumbledor professzort?
- Tudást, Harry, tudást.
Harry nem tudta véka alá rejteni, hogy milyen rossz ötletnek tartja, de végül egy hosszas káromkodás után beleegyezett.
- Rendben, akkor kezdjük!
- Nem, Harry, nem most és nem itt - állította le Dumbledor.
- Akkor mikor és hol?
- A Roxfortban, huszonegy év múlva.
- Ezt nem értem... De akkor maga már nem is fog élni...
- Ez könnyen megoldható - válaszolta vissza a Pálcák Ura, s egy kis kővet mutatott fel.
- Nem! - kiáltotta Harry. - Megfogadtam, hogy...
- De most meg kell szegned a fogadalmadat!
- Kérlek, Harry - mondta ezt olyan hamgon Dumbledor, amilyet még csak egyszer hallott tőle a csillagvizsgálóban aznap este, amikor Piton megölte. Sosem tudta azt a hangot kiverni a fejéből. - Ha ezt most nem teszed meg, akkor az Árnyékmester megöl mindenkit, akit szeretsz.

Ez hatott. Harry megint káromkodott egy sort, majd kelletlenül ugyan, de elvette a Feltámasztás Kövét, s a Pálcák Ura újra megszólalt:
- Ebben a párharcban csak akkor győzöl, ha megölöd.
- Micsoda?! - hülledezett Harry. - Nem fogom megölni Dumbledor professzort!
- Így kell lennie. Ha az Árnyékmester nem bukkant volna fel, akkor nem kéne feltámasztani és újra megölni a professzorod.
- Fogsz segíteni? - kérdezte Harry remegő hangon.
- Ebbe most nem avatkozhatok bele. Az erőm ott lesz mind két pálcában, de én nem segíthetek. De most menned kell!

Miután a Pálcák Ura kimondta ezt a mondatot, Harry ismét a Roxfort előtt találta magát Ginnyvel, Ronnal, Hermionéval, Nevillevel és az ő feleségével, Hannahval körbevéve. Nővére vele szemben feküdt, s ő is a történteken gondolkozott.
Meg kell tennem - gondolta Harry. - Nem hagyhatom, hogy megölje Ginnyt!

Harry kinytitotta ökölbe szorított tenyerét, s a Feltámasztás Köve ott hevert. Nem is lepődött meg, csak félt. Félt, hogyha nem győzi le Dumbledort, akkor Ginnyt megöli az Árnyékmester. De attól is félt, hogy egyáltalán megölje régi tanárát. Nem akarta megtenni. De meg kellett tennie.

Hármat fordított hát a kövön, s Dumbledor jelent meg előtte teljes emberi alakjában, a halálból visszatérve.