A Sötétség Bosszúja 1.: Harry Potter és az Elveszett Testvér

Hannah szörnyei

Harry halkan lement a konyhába, hogy fel ne ébresszen senkit, de meglepődésére lent találta Mr és Mrs Weasley-t.
Vajon mit keresnek ilyen korán idelent? - tette fel Harry magának a kérdést, aztán meghallotta, hogy éppen a repülőn és a Durmstrangnál történtekről beszélnek. Majd erőt vett magán és lement hozzájuk.
- Harry! - lepődött meg Mrs Weasley a fiú ilyen korai mászkálásán. - Miért nem alszol?
- Csak inni jőttem ki - válaszolta neki Harry, de tudta, hogy nem hiszik el. Vett egy mély levegőt. - Tudom, hogy ki Hannah.
- Ki az a Hannah? - kérdezett vissza Mr és Mrs Weasley.
- Ő az, aki ott volt a Durmstrang romjainál. Ő állította azt, hogy a nővérem. És nem is hazudott.
- Micsoda?! - hülledezett Mrs Weasley de Mr Weasley elcsitította, majd halkan folytatta. - Van egy nővéred...?
- De sajnos fekete mágus.
- Arről, amit mondtál, nem kiszem, hogy az lenne. Eldobta a pálcáját! - tiltakozott Mrs Weasley.
- Aztán, mikor körbevettek, csak szépen, nyugodtan felvette - mondta, majd álsított egy nagyot. - De én megyek lefeküdni, mert nagyon álmos lettem. Jó éjjt Mr és Mrs Weasley!
Elköszönt, majd felment Ginny-hez.

Másnap reggel fáradtan ébredt. Felnézett a szobában és hátrahőkölt az ágyban. Nem a Weasley-házban volt és Ginny sem feküdt mellette.
- Hol vagyok?
- Ejnye, Harry, hát nem ismersz meg egy helyet, amiben egy éve laktál? - szólította meg egy ismerős hang. Dumbledor professzor portréja volt az.
- Professzor! Hogy kerülök ide?
- Aberforth hozott ide, mert az éjjel látott kint feküdni a ház előtt.
- De én Ginny mellett feküdtem... - kezdte, majd elakadt a szava. - Most nem álmodom tanárúr?
- Azt kell mondanom, hogy nem - monta, majd elfordult Harry-től. - A viszont látásra, Harry!
Azzal elindult egy másik portréba.

Hogyan kerülhettem ide? - kérdezte magától.
- Potter! - szólította meg mégegy ismerős hang, majd az ajtó kinyílt. - Jobban vagy?
Aberforth volt az, láthatólag jó kedvében.
- Jól. Mért kérdezi? - kíváncsiskodott Harry.
- Azért, Potter, mert éppen harcoltál valakivel, amikor megtaláltalak. Nem is emlékszel rá?
Harry a fejét rázta.
- Kivel harcoltam?
- Nem láttam, csak amikor elment. Aztán összeestél.
- Ez fura... - gondolkodott el Harry, majd eszébe jutott valami. - GINNY! El kell mennem Ginny-ért!
Felállt, de vissza is esett az ágyra. Annyira fájtak a lábai és a bordái, hogy nem bírt felállni.
- Weasley-ért? Minek?
- Azért, mert ez biztos valami trükk volt, hogy ne legyek Ginny közelében.
- Ki akarta? - kérdezősködött tovább Aberforth, de Harry már idegesen bámulta.
- Erre most nincs idő! El kell vinned a Weasley-házba!
- Rendben, Potter. Fogd meg a karom!
- Azt hittem, hogy nem lehet innen hopponálni...
- Már nincs itt a gátló.
Harry megfogta Ab karját, majd negy robajjal eltűntek a házból.

Egy pillanattal késöbb Harry és Aberforth a Weasley-ház kertjében álltak. A nagy robajra kijött mindenki a házból. Legelől Mr és Mrs Weasley, utánuk Hermione, Ron és Ginny, majd a legvégén mégegy alak. Pontosan ugyanúgy nézett ki, mint Harry.

Mikor meglátták az Aberforth-al érkező Harry-t megdöbbenve torpantak meg, még Aberforth is meglepődve nézte, hogy mi történik. Egyedül a Ginny mellett álló Harry nem volt meglepve, csak egy kicsit idegesnek látszott.

A két Harry egymás szemébe nézett, majd az Aberforth mellett álló kezdett el beszélni:
- Őt nem fogod az Árnyékmesternek átadni!
- Ki az az Árnyékmester? - kérdezett vissza megjátszott érdeklődéssel a másik Harry, de Harry nem hitt neki.
- Ne játszad a hülyet, inkább mondd meg, hogy ki vagy!
Ekkor az ál-Harry megragadta Ginny-t és pálcát szegezett a torkának.
- GINNY! - ordította mindenki, és pálcát rántottak. Aberforth is követte a példájukat.
- Mit akarsz? - kérdezte Harry.
- Szerintem ezt te is tudod - löket oda neki a válaszát vigyorogva, majd pálcájával saját arca felé suhintott és egy női arc bukkant elő, amire Harry összehúzta szemöldökét, Ginny pedig dfelhördült.
- TE?! - ordította neki Harry. Pálcájából már szikrák pattogtak.
- Igen, én - válaszolta, majd a többiek felé biccentett. - Nem tudják, hogy ki vagyok?
- Nem - válaszolta Harry helyett Ron. - Nem tudom, hogy ki vagy, de nem is érdekel. És most, engedd el a húgomat!
- Kár, hogy nem ismersz... Harry - fordult gonoszan Harry-hez. - Nem mutatnál be nekik?
Majd, hogy nyomatosítsa kérdésnek álcázott parancsát, szikráztatni kezdte pálcáját.
- Ez itt a nővérem - az utolsó szót gúnnyal mondta ki, de ennek ellenére mindenki el kezdett hümmögni. - Ő az Árnyékmester.
- Hmm... még a sötét varázslói nevemet is tudja - mondta némi meglepődéssel. - És most helyet fogsz cserélni a kis Ginny-ddel, vagy meghal!
Harry elindult a sötét mágushoz, pálcáját előre tartva.
- Előbb engedd el Ginny-t!
- Harry, ne! - kiáltotta neki a lány, de Harry ezt figyelmen kívül hagyta. Amint közeledett nővére felé egyre jobban fájtak a lábai, de nem törődött vele.

Amint ezt Hannah meglátta, elengedte Ginny-t, aki rögtön Harry-hez futott. Átölelte, majd megcsókolta.
-Menj Ronékhoz! - utasította Harry ellent nem tűrő hangon, amire a lány engedelmeskedett.

Harry ránézett nővérére, majd pálcáját kinyújtva azt harsogta:
- Sectumsempra!
A nő ezt egyeszerű pálcasuhintással kivédte, majd mondta:
- Ugyan, erre többre vagy képes!
- Ahogy akarod: Avada Kedavra! - a zöld villám elindult Hannah felé, de az csak állt egy helyben. Az átok telibe találta a nőt, de még csak hátra sem hőkölt.
- Mi a... - kérdezte egyszerre mindenki.

Most Hannah kezdett varázslatba. Egy lila tűzcsóvát hívott elő a pálcájából. A Métely volt az. Mindenki hátrahőkölt ilyedtében, csak Harry nem. Tudta, hogy ide melyik varázslat kell:
- Reverso! - ordította, amire arany láng lövellt ki. A láng eltalálta a Métely-t, és elkezdett Hannah fele áramlani.

Aztán a nő keze megremegett és egy sötét árny jelent meg mellette, aki Al alakját vette fel. Szóval ezt mondta Al, így vette el az elejét.
- Úgy tudom, hogy ismered őt, Harry - mondta a nő, amire a többiek Harry-re néztek, de ő nem foglalkozott ezzel, csak a látvány miatt borzongott meg.

Al szemei feketék voltak, arcáról csurgott le a vér. Harry nem is tudta elképzelni, hogyan tehet ilyet ez a nő, de amiatt, amit tett Allal és amit akart tenni Ginny-vel is egy életre megutálta.
- Ő az egyik árnyék-katonám - magyarázta halál nyugodtan Hannah.
- Hogyan tudott maga ilyet tenni vele?!
- Áhh, előjönnek az érzelmek, ugye, Harry?
- Avada Kedavra! - ordította Harry torkaszakadtából. Óriási harag tombolt most benne.
- Az előző próbálkozásod sem jött be, akkor ez most miért sikerülne? - nevette el magát az Árnyékmester.
- Akkor mit szólsz ehhez? INFERNO!
Tűz jőtt elő pálcája hegyéből, majd rögtön életre is kelt. De most nem szabadult el, hanem Harry mozdulatait követte.

A többiek döbbenten nézték az egyoldalú párharcot, de senki sem avatkozott közbe. Még mindig meg voltak döbbenve.

Majd az árny elindult Harry felé, aki annak közeledtével érezte, hogy az árny testében csak hemzseg a mágia. Mikor az árny közelebb ért Harry-hez, mellkason verte Harry-t, aki az ütéstől pár métert repült.
- Harry! - szaladt oda Ginny, Ron és Hermione.
- Stupor! - kiáltotta Ginny és Hermione egyszerre, de a két varázslat egyszerűen keresztül ment az árnyon és Hannah csak röhögött.

Ronnak ekkor eszébe jutott egy jó gondolat, majd elkiáltotta magát:
- Expecto Patronum! - pálcája hegyéből egy fénylő kutya ugrott ki, de semmi hatása sem volt az árnyra.

Ekkor Hannah mondott valamit az árnynak, aki mégegyszer ránézett Harry-re, majd eltűnt.
- Még eljövök, Harry Potter - mondta az Árnyékmester. - Még eljövök, és akkor senki és semmi sem fog tudni megvédeni tőlem.
Végül hangos nevetéssel eltűnt.