A Sötétség Bosszúja 1.: Harry Potter és az Elveszett Testvér

Újra a Durmstrangnál

A Durmstranghoz vezető út több, mint négy óra volt, ezért többször is megálltak egyes városok mellett, hogy pihenjenek.
- Rövidebbre emlékeztem - nyújtóztatta ki magát Ron, mikor megérkeztek.
Mikor mind a négyen kiszálltak a kocsiból a romok mögé lopóztak.
- És most merre? - kérdezte Neville.
- A romok alatt van egy börtön - kezdte Harry. - Ott van egy rab, aki...
- Ugye nem akarsz kiszabadítani senkit? - kérdezte fennhangon Ron.
- Fontos lehet...
- Mármint kinek?
- Nekünk, Ron!
- Egyáltalán honnan tudod, hogy van ott valaki?
- Emlékszel, mikor összeestem, mielőtt felkeltettem volna Ginnyt? - sóhajtotta Harry.
- Persze!
- Akkor egy látomásom volt: az Árnyékmester oda ment le. Az egyik cellában egy nő volt, akinek az alakjával akart a közelembe férkőzni.
- Akkor az a nő...
- Nem tudom, Neville. Ezért kell onnan kihoznunk!
- Harry! - szólt közbe Ron. - Nem azt mondta Jamilda, hogy a rabban megbízhatunk? Erre gondolt volna?
- Lehet...
- De el ne felejtsd, Potter, miért is jöttünk! - köpte neki Harlam.
- Nem felejtem el, nyugodj meg.

Harry még egy kicsit szúrós szemmel nézett a mágusra, majd elindultak a vélt lejárat felé.
- Potter, Weasley! - harsant Harlam hangja. - Ti lementek, mi meg itt fogunk várni.
- Rendben, Krum - vágott neki vissza gúnyosan Harry.
Harry és Ron lementek a lépcsőn. Lent ugyanaz a terem volt, mint amit a látomásban látott.
- Érdekes... - harsant egy hang a háta mögött. Al volt az.
- Mi érdekes? - kérdezte Harry, amire Ron értetlenül nézett rá.
- Semmi... Semmi - válaszolta neki, majd újra Al-ra nézett. - Menjünk tovább!
Amint Harry ezt kimondta, meg is látták a cellákat.

Benéztek az összes cellába, de senki sem volt bent.
- Na, hol van? - kérdezte Ron.
- Itt kéne lennie! - csattant fel Harry. - Talán tudta, hogy érte...
Hirtelen elakadt a szava. Hiszen a látomásban mintha látta volna Harryt az Árnyékmester.
- Talán őt keresed, Harry? - kérdezte a hátuk mögül egy hang. Az Árnyékmester volt az, maga előtt túszként tartva egy nőt, az oldalán a négy titánnal. Harry rögtön meglátta azt, amelyik elkapta Ginnyt.
- Ne feledd, Ron! - súgta Harry a fiúnak. - Tűz kell ellenük!
Ron csak bólogatott, majd újra az Árnyékmestere nézett.
- Miért olyan fontos ő neked? - biccentett a túsz felé.
- Harry nem mondta? - nézett Harryre csodálkozó szemekkel. - Azt hittem...
- Ron, most! - kiáltotta Harry, amire mind a ketten megcéloztak egy-egy árnyat, majd elkiáltották magukat: - Globus Igneo!
A tűzgolyó erőteljesen csapott ki mindkét pálcából, de egyik sem ért célba: az két árny hárította őket.

Ekkor az Árnyékmester mögött feltűnt Neville és Harlam.
- Petrificus Totalus! - kiáltották mindketten.
- Protego! - kiáltotta az Árnyékmester is. - Te is itt vagy, Harlam?
- Itt vagyok, Tom. És most be is fejezzük, amit akkor elkezdtünk.
- Tudod, én sem dolgozok egyedül...

Ekkor Harryék mögül feltűnt öt alak. Mindegyik ember volt. Az egyiket Harry és Ron felismerte.
- EAKLE?! - kiáltották mindketten.
- Nem csak Harlam és Jamilda menekült meg... - válaszolta az egykori Tűz Ura, majd pálcáját felemelve harsogta: - Avada Kedavra!
- Reverso! - kiáltotta Harry is. A két varázslat összecsapott, de Eakle már ismerte ezt a varázslatot, ezért nem engedte, hogy felrobbantsa pálcáját.

Harry és Eakle elengedte varázslataikat, majd újabbakat küldtek egymásra.
- Avada Kedavra!
- Infinity! - ordította Harry teli torokból, s a vörös villám ki is csapott pálcájából. Könnyűszerrel átszelte a halálos átkot, majd egy lyukat vályt Eakle lábába, ahonnan ettől ömlött a vér. - Stupor!
Eakle kábán a földre rogyott, majd Harry a Harlammal harcoló Árnyékmesterre és a többi varázslóval és árnnyal küzdő Ronra és Nevillere nézett.

Ekkor Harrynek támadt egy ötlete:
- Invito Hannah! - kiáltotta, mire a túsz hozzárepült. Szorosan magához ölelte, majd még háromszor elismételte a varázsigét társai nevével.
- Ez most miért volt jó, Potter?! - ordította Harlam Harrynek., aki nem is törődőtt vele.
- Partis Temporus! - kiáltotta Harry, s pálcáját elkezdte feje fölött forgatni.

A tűz, ami akkor keletkezett, hatalmasabb volt, mint az inferno, s Harry tökéletesen tudta irányítani. De ekkor hirtelen egy kard pengéje tört keresztül a tüzön, s az eltalálta Harlam mellkasát, ahonnan elkezdett bugyogni a vér, majd a mágus holtan a földre rogyott.
- HARLAM! - ordította Harry, Ron és Neville kórusban, amire a tűz eltűnt, s mögötte az Árnyékmester állt, mellette pedig négy társa és három árny. Ezek szerint a tűz egyet elpusztított.
- Te szemét! - ordította Ron. - Avada Kedavra!
A halálos átok ismét csődöt mondott, szinte csak lepattant az Árnyékmesterről, aki pedig csak vigyorgott. Nem csinált semmit, csak nézte Harryt és a nőt, s eltűnt a többi varázslóval és árnnyal együtt.

Harry érzett valami ismerőset az Árnyékmesterben, de nem tudta, hogy mi az. De nem is gondolkozott sokat ezen, helyette a négyes kiszaladt a börtönből, az autót célba véve.

Beültel az autóba, s megpróbálták beindítani, de nem sikerült.
- Nem indul... - sopánkodott Ron.
- Itt ragadtunk! - akadt ki Neville.
- Dehogy, Neville! - próbálta nyugtatni Harry a fiút. - Haza fogunk jutni!

Ekkor egy ismerős, lágy, női hang szólította meg őket, amit Harry nagyon szeretett. Még meg sem látta, hogy ki szólt nekik, de ő már tudta:
- Ginny!