A Sötétség Bosszúja 1.: Harry Potter és az Elveszett Testvér

Rázós landolás

A repülő végre majdnem Velencébe ért, de Harry még mindig aludt. Ginny nem értette, hogy lehet ennyi időn át csak szunyókálni, hiszen egész éjjel is aludt (legalábbis ő úgy tudja).

Pár perc múlva egy erős rázkódás rázta meg a gépet.

- Mi történt? - riadt fel Harry, de amint felnézett, már választ is kapott kérdésére: vörös és zöld fények repültek el a gép mellett a levegőben és egy pár el is találta azt. Harry felugrott a székéből, és észrevette, hogy Ginny sápadt arcal néz ki az ablakon.
- Ginny, gyere onnan! - szólt neki Harry, és elhúzta az ablaktól a lányt. Felnézett a Harry-re. Félelem tükröződött a szeméből.

Harry elengedte Ginny-t és a gép ajtajához ment, majd azt motyogta:
- Invito seprű!
-Harry, mit akarsz csinálni? - kérdezte Ginny félősen.
- Mindjárt meglátod... - válaszolta Harry, majd kimutatott a sötét égre egy utas nélküli seprűre.

Ginny szeméből könnyek potyogtak. Mondani akart valamit, de nem tudott, mert éppen egy átok találta el a repülőt Harry mögött. A gépen egy lyuk keletkezett, amin pár utas, köztük Harry is kirepült.
- HARRY! - sikította Ginny és a földre rogyott.

Kisvártatva egy ismerős hang csapta meg Ginny fülét. Kinézett a gép közepén tátongó lyukon és meglátta Harry-t egy seprűn. Éppen a lyuk felé tartott.

Ginny kicsit hátrahőkölt és így Harry be tudott menni a gépbe, maga mögé átkokat lövöldözve.

Mikor Harry beszállt a gépbe, Ginny könnyes szemmel ugrott a nyakába. Miután végre megnyugodott, megkérdezte:
- Na és most mi lesz?
- Le kell vinnünk az utasokat! - hangzott a válasz.
- De nekem nincs is seprűm... -kezdte Ginny, de Harry elcsitította:
- Nem kell seprű. Van két mágikus lényünk és egy animágusunk. Mi kell még?
Harry komolyan nézett a lányra, aki elkiáltotta magát:
-KINKAKU!
Ginny mellett tüzes robbanással egy főnix jelent meg, majd ráült a lány vállára.

Az utasok mind meghökkenve nézték őket.
- Vidd le az embereket a földre! - parancsolta a madárnak Ginny. A madár odarepült az emberekhez, majd a lány hozzájuk szólt: - Egyikőjük markolja meg a farkát, a többiek egymás vállát!
Az utasok úgy is tettek, majd a főnix tüzes lobbanással eltűntatte az embereket. Néhányan felsikoltottak, főleg a nők és a gyerekek, majd mikor a sikoltás elcsendesedett, Harry és Ginny kibámultak a gép oldalán tátongó lyukon. Észrevették, hogy a gép zuhan, ugyhogy gyorsan ki kell találniuk valamit.
- Megvan! - gindolta Harry, majd Ginnyre akart nézni, de nem a lányon akadt meg a tekintete, hanem a Ginny mögött álló férfin.

A férfi egy szürke talárt viselt, nyakában a Halál Ereklyéinek a háromszöge lógott. Harry tudta, hogy ki az, de nem értette, hogy miért látta a gép fölszállása előtt is és most is. Ez nem lehet Al.

Ginny is maga mögé nézett, de ő nem látott semmit.
- Harry? - fordult vissza a fiú felé, amire Harry egy hümmögéssel felelte, hogy fugyel. - Hogy fogunk lejutni?
- Hát talán Kinkaku-val? Hívd vissza!
A lány hívta, amire a madár ugyan megjeleni, viszont eléggé ki volt fulladva.
- Túl fáradt, túl sok volt neki egyszerre az a sok ember - jelentette ki Ginny.
- Akkor már csak egy mód maradt...
- Várj! Mivan Bogo-val?
- A manók nem tudnak mozgó dolgokra hopponálni... - válaszolta kelletlenül Harry. - De ha akarod, hívhatom! BOGO!
De a manó nem jelent meg.
- Erről beszéltem... Szóval csak egy esélyünk maradt lejutni.
- Hogyan? - kérdezte sürgetve Ginny a fiút.
- Változz át! - vágta rá Harry, majd a lány értetlen arca láttán hozzátette: - Animágus vagy, az állatod pedig a sólyom. És elvileg elbírsz...
- Harry, már nagyon régen változtam át... Nincs más mód?
- Ami azt illeti, lehet hogy van... de... eléggé kockázatos.
- Mi lenne az?
Harry a seprűre nézett, majd Ginny-re.
- Nem, nem. Nem hagylak itt!
- Ginny, meg kell tenned! Ez az utolsó esélyünk, több ötletre már nincs időnk!
- Csak akkor megyek, ha a szavadat adod, hogy utánam jössz... - Ginny hangja már a sírástól csuklott el.
- Bízz bennem! - vágta rá Harry határozottan, majd megcsókolta a lányt.

Ginny a seprűhöz ment, majd elrepült vele, az átkok közé. Harry a pálcáját Ginny-re szegezte, majd elkiáltotta magát:
- Protego Maxima!
Ginny körül egy láthatatlan pajzs lett, így az átkok nem bánthatták a lányt. Harry megforult és a még mindig ott álló alakra nézett.
- Hogy kerülhetsz te ide? Hogy lehetsz te itt? - kérdezte az alaktól, aki csak elvigyorodott. Erre Harry ráeszmélt, hogy rossz kérdéseket tesz fel neki, így egy más, de annál fontosabb kérdéssel folytatta: - Ki vagy te?
Az alak még mindig nem válaszolt, már csak hangosan röhögött, majd eltűnt.
- De jó... - mormogta magában. Ekkor megint a lyuk felé fordult, és riadtan vette észre, hogy a föld már nincs messze.
- Remélem Ginny már leért... Nem várhatok tovább... Invito seprű!
A seprű egy pár pillanat múlva megjelent, méghozzá utas nélkül.
Hál' Istennek, Ginny biztonságban van!
Gondolta, majd felszállt a seprűre, és maga köré is védőbűbájt varázsolt.

Mikor elrugaszkodott észrevette, hogy csak három varázsló van a gép körül. Belenézett egyikük szemébe, amit egy maszk takart el.
Szemezett vele egy ideig, de aztán a három varázsló visszafordult és eltűnt.

Amikor Harry is leért a földre, Ginny könnyektől ázva ölelte meg. Harry becsukta a szemét, hogy csak egy pillanatig ne gondoljon arra, ami az imént történt. Csak Ginny-t akarta tudni maga mellett, senki mást.

Mikor kinyitotta szemeit, még mindig Ginny-t ölelte. De már mögöttük állt a füsttaláros alak. Most is nevetett. Harry ránézett, amire a taláros is abbahagyta a nevetést és belenézett Harry szemébe. Harry érezte, hogy valami nem stimmel "Albus-szal".

Aztán a füsttaláros levette csukjáját, és egyenesen Harry szemébe nézett. Arca teljesen Albus Perselus-é volt, de arcán sok helyen csorgott a vér, szemei pedig feketén izzottak. Harry-t félelem töltötte el.
- Ez meg hogy lehet?