Fekete felhő szállt alá a délutánra
Nem maradt már idő maradásra.
Elered az eső is csak szüntelen
Áztatja az emlékeket kezemben.
Szép regény íródott rólunk még,
De a lapok elfogytak már rég,
S az Epigólus valahogy elmaradt
A helyének oldala is kiszakadt.
A felhők feketéllnek, mint a szalag,
Amit szívem is öltött, gyász alatt.
Gyászol az ég is, szomorún könnyezik,
A hamut, a port, mindet elveri,
De a szomorúságot el nem üzi soha,
Nincs felhő, mi azt onnan kimossa.
Csak a lapok áznak meg kezemben,
S megszakadok, mélyen, a szívemben.
YOU ARE READING
Hol vagy?
Romance1945. szeptember 20. ,, - Ajaj- aggodalmaskodtam Tamást keresve a sorok között.- Ez nálam maradt.- tátogtam felmutattva a könyvecskét. Ő csak megvonta a vállát nagyvonalúan. Nem tudtuk, sírjunk-e, hogy loptunk egy könyvesboltból, vagy nevessünk a s...
