Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Azonnal kinyomtam majd kiválasztottam a mai ruhámat amit gyorsan fel is kaptam
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
magamra majd a mosdóba indultam elvégezni reggeli rutinom. Tudni kell ebbe a suliba ahova járok egyenruhát kellett hordani.Mi után végeztem táskámba bepakolva el raktam telefonomat és a fiókos szekrény felé vettem az irányt és abból ki kapva egy pisztolyt azt is táskám legaljára rejtettem el. Ezek után táskámat vállamra kapva indultam el suliba. Ez az árvaház kész rémálom, mindenki utál engem a stílusom alatt. Néha arra gondolok, hogy egyszer kétszer le lehetne egy két gyereket lőni akik szekálnak, ezzel csak annyi gond van, hogy a fasz felügyelő asszony akinek az utcasarkon lenne a helye mindig szemmel tart és természetesen ha nem bír, mindenért én vagyok a hibás. Úgy, hogy be kaphatja felőlem . Néha azt kívánom bár megfulladna a pocsék mosléktól amit kapunk a menzán itt az árvaházba kapunk. Mondjuk biztos , hogy ők jobbat kapnak. Ki érve a pokol kapuján be dugtam fülesemet telefonomba és el kezdtem egy koreai zenét.Lassan komótosan haladta, közben a nap is felkelt, valahogy ez a zene nagyon közel állt a szívemhez. Mint ha már hallottam volna, vagy kötne valahova, vagy valakihez. Pár perc múlva oda értem a suli bejáratához ahol még csak pár 12-es és még egy tanár állt ott velük és beszélgettek, mit sem törődve velük bementem a terembe és lehuppantam az egyik ablak melletti asztalhoz. Fél órával később egyre több osztálytársam jött be a terembe (tegyük, hozzá több mint a fele ribancokból állt és én nem bírom őket, mondjuk ők sem engem ezért az érzés kölcsönös). Nekidőltem az ablaknak és kifele néztem, minden olyan átlagos volt. Az utca végén rablás a suli előtt verekedés, semmi újdonság. Egyszer csak valaki lehuppant mellém, azonnal odafordítottam fejemet és egy számomra ismeretlen srác ült mellettem. Láttam, hogy táskámat lebaszta a földre és ő meg fülébe fülessel le hunyt szemekkel és kapucniba ült a széken. Nem törődtem vele addig amíg az osztály kurvái oda nem özönlöttek hozzá és nyávogó hangunkon rikácsolni nem kezdtek.
-Szia, te meg ki vagy?
-Hogy hívnak?
-Hány éves vagy?
-Szingli vagy?- esküszöm ezek rosszabbak mint az árvaházi gyerekek. Mérgesen levette a kapucniját és rájuk nézett, majd rám. Nem törődve velük visszafordultam az ablakhoz és azért imádkoztam, hogy csengessenek már be. 15 perc múlva meghallgatta Isten az imáimat és becsengettek, de az első óra matek volt és tudni kell, hogy én sík hülye vagyok belőle szóval...ja meg a tanár se szeret. Egyszer csak amikor már majdnem az óra végén jártunk be lépett az osztályfőnökünk aki ki hívta az új srácot a tanári asztal mellé, hogy mutatkozzon be.
-Sziasztok, a nevem William , orosz országból jöttem és 16 éves vagyok.
-Köszönj...-ebben a pillanatban kicsengettek és mindenki rohant kifelé az osztályteremből ne, hogy valamit még mondjon nekünk. A kövi óra tesi volt és indultam volna a tesizsákomért amikor valaki elkapta a csuklóm és a szekrényhez nyomott. Nem osztálytársam volt hanem valami évfolyamtársam. Próbáltam ki bújni szorításából de nem sikerült.
-Engedj el te barom!
-Hú de nagy lett a szája valakinek.-nevetés-Cica, én akkor engedlek el amikor én azt akarom.- hirtelen egyre közelebb jött hozzám testével majd derekamnál fogva magához húzott.
-Engedj nem hallod?! El fogok késni.
-Mit számít. Én is késni fogok, de ha azt csinálhatok veled amit akarok akkor meg mit számít?-el kezdett közeledni ajkaival enyémhez amikor...
-Nem hallottad, hogy azt mondta engedd el őt?
-Ki a szar vagy te, hogy csak úgy meg mond, hogy mit csinálok ezzel a lánnyal?
-Engedj már el! Hallod?!-ordibáltam vele.
-Hallodat, vagy elengeded vagy én veszlek le róla de az fájni fog.
-Ja persze.-megint meg indult felém de ekkor William hátra rántotta majd be húzott neki egyet aztán megint, majd kezemet megfogva húzott maga után egyenesen a tesi öltöző felé.
-Minden rendben?- én csak bólintottam egyet, majd egy halk köszönöm elhagyta a számat és rohantam átöltözni, ezek után már a tesiterembe felé rohantam elkésve amiatt a barom miatt. Elnézést kértem majd be álltam a bemelegítő futáshoz.
Órák után:
Mikor végre vége lett a 6. órámnak el indultam hazafelé és mielőtt ki léptem volna a kapun valaki megfogta a karomat és maga felé fordított. William volt az.
-Ó, szia Wiliam. Mit szeretnél?
-Semmit csak nem nagyon ismerem ezt a környéket. Arra gondoltam, hogy hazakísérlek és közbe körbevezetnél.
-Jó de, nekem nem olyan az otthonom mint neked vagy a többieknek.
-Mer?
-Én egy gyerekotthonban vagyok.-szomorúan nézett maga elé.
-Sajnálom.
-Semmi baj. Na de nem tart örökké ez a nap, induljunk körbevezetlek téged.-ekkor kézen ragadtam és magam után kezdtem el húzni. Körbe vezettem az iskolához vezető utakon és meg mutattam neki merre van a park. Ezek után a gyerekotthon felé vettük az irányt , ott elköszöntünk egymástól majd belépve a kpop kapuján már jöttek a bántások. Nem törődve vele indultam el a szobám felé és mikor fel értem be vetettem magamat az ágyba és házim megírása után lefürödtem majd puha ágyamba bebújva menten elnyomott az álom.
