Mikor fel ébredtem egy ismeretlen szobába találtam magam. Abba tudtam csak reménykedni, hogy ne Williamnél legyek. Fel ültem az ágyon és egy elnyűtt, hatalmas fekete póló volt rajtam ami nekem egy hálóingnek felelt meg. Gyorsan felkaptam magamra tegnapi ruháimat és ki mentem a szobából majd le a lépcsőn és meg láttam, hogy valaki négy széken fekve alszik. Odaléptem hozzá és elcsodálkoztam, hogy szegény Yoongi fekszik ott. De ha nála vagyok, akkor ez az ő pólója és valószínűleg.... Basszameg... Elkezdtem simogatni haját mire elmosolyodott és lassan kinyitotta a szemét és megfogta a kezemet. Én erre csak egyet hátra léptem kezemet ki véve övéből és lehajtottam a fejemet.
-Van valami gond?-ült fel és próbált szemembe nézni.
-U...Ugye nem te öltöztettél át?
-Mit gondolsz rólam.-megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat-Még szép, hogy én.-erre felkapta a fejemet mire ő eleresztett egy perverz mosolyt.
-M...Most...Mennem kell.
-Hova?
-Hova? Hát haza. Anya már biztos aggódik ér...Ho...Hol a...
-Ezt keresed?-lóbálta telefonomat kezébe mire én elindultam felé és mikor odaértem magához ölelt. Nem tudom mi ütött belé, suliba játssza a kemény fiút most meg...mint valami szeretet hiányos árva kisfiú. Fejét nyakamba fúrta és el kezdte puszilgatni amire én csak el toltam magamtól és telefonomat kivettem a kezemből. Már majdnem az ajtóban jártam amikor elkapta csuklómat és magával szembe fordított.
-Yoongi, mennem kell. Ma még suli is van és anya már vár.
-Jó mehetsz is ha akarsz de nem tudod merre nem igaz?-én erre csak bólintottam mire ő maga után húzott a garázsba és egy bukósisakot nyomott a kezembe-Szállj fel indulunk hozzátok.-kicsit hátra léptem mert nem nagyon bízok benne mire ő csuklómnál fogva maga felé rántott és egy mellkasnak ütköztem. Ezután már nem volt mit tenni muszáj voltam felszállni mögé és elindultunk. De mégis honnan tudja, hogy hol lakok? Pár perc múlva haza is értem és megköszöntem Yoonginak a fuvart amikor...
-Ne hagyj már itt.
-Hé megköszöntem érd be ennyivel. És most menj haza. Nincs kedvem a társaságho...
-Kicsim!!!Uram Isten hol voltál?És ki ez a fiú?-mosolyodott el anya. Tök égőnek éreztem ez az egészet.
-Anya ez nem az aminek látszik.
-Pedig nagyon...
-Anyaaaa...Yoongi menj haza most. Meg mondtam, hogy hagyj békén.-ezek után csak sóhajtott és elment én meg gyorsan becsuktam mögötte az ajtót és anyára néztem aki csak mosolygott. Csak megforgattam szemeimet és a szobámba rohantam bepakolni és átöltözni majd a sulifelé vettem az irányt. Gyorsan szedtem lábaimat mert nem akartam senkivel sem összefutni. Ahogy a sulibaértem és átléptem a kaput mindenki rám nézett és nem engedtek amíg az iskola ajtójához nem értem. Éppen az ajtót nyitottam volna amikor valaki átölelt derekamnál. Hirtelen megállt bennem az ütő.
-Hiányoztál...
-Mi a...Yoongi azonnal engedj el!Mindenki minket néz-mondtam az utolsót már suttogva.
-Na és aztán.
