-Nyugi csak fogatmosni jöttem.
-Mi? Dehiszen neked nincs is itt...-ekkor megcsókolt. Annyira hirtelen történt minden, hogy még reagálni sem tudtam rá. Nagy erővel nekinyomott a falnak kezeimet fejem fölé tartva, majd elkezdte a nyakamat csókolgatni- Ne kérlek fejezd be.- komolyan mintha a falnak beszélnék- YOONGI AZT MONDTAM ELÉG!
-Majd ha elmondod mi ez az egész.
-De nem tehetem.
-Miért nem!
-Mert nem akarlak elveszíteni azért basszameg!-fakadtam sírva. Ekkor abbahagyta amit elkezdett és kiment a fürdőből. Én is elzártam a zuhanyt és miután felöltöztem utána mentem de ő már nem volt a szobámban lementem a földszintre ott sem volt. Mikor megkérdeztem anyát hol van azt mondta anyukája rosszul lett aztán elrohant. Tudtam, hogy megbántottam ezért utána futottam. Az esső szakadt mintha dézsából öntenék, sötét volt és hideg én pedig csak futottam de nem tudom hova. Fogalmam sem volt, hogy Yoongi hol él vagy hasonlók. Már lassan egy óra eltelt hívogattam de mind hiába. Teljesen kétségbe voltam esve. Eltévedtem, fáztam de a legnagyobb fájdalmat az a tudat okozta, hogy ezt lehet nem fogom tudni visszacsinálni. Két lehetőségem maradt amit még nem próbáltam. Felhívtam Yoongi összes ismerősét akinek tudtam a számát de ez is hiába való volt és csak az maradt amitől a legjobban irtóztam.
-Hál Istennek kicsöng...
-Szia Cara.-mondta mérges hangon
-Jeohyung...-mondtam sírósan
-Megyek, bemértem a telefonod.
Fél órával később egy padon ülve agyon ázva meghallottam Jeohyung motorja hangját. Valamiért homályosan láttam de ezt csak a fáradságnak mértem be. Odafutott hozzám és megfogta az arcom.
-Minden rendben mitörtént?- nézett rám aggódva. Elmondtam neki mindent és azt, hogy most tehetetlen vagyok. Ekkor köhögni kezdtem ő pedig megfogta a homlokom.
-Jesszus Cara te lázas vagy. Muszály hazamenned!
-Nem addig nem amíg nem beszéltem vele! Muszály.
-Rendben elviszlek hozzá.
Olyan rosszul éreztem magam az egész utázás alatt, hogy majdnem elaludtam. Mintha örökkévalóság lett volna odaérni. Azt hittem sose lesz vége ennek amikor megálltunk. Jeohyung szólt, hogy ebben az utcában lesz a háza innen az ötödik de ő nem jön tovább mert nem akar nekem bajt. Tehát elindultam a házához ahol becsöngettem és az anyukája nyitott nekem ajtót. Elmondtam neki, hogy a fiához jöttem, majd ő szólt neki.
-Szia mit akarsz?
-Beszélni szertnék veled.
-Nekünk nincs miről beszélnünk.- zárta volna rám az ajót de odatetem a lábam.
-De van kérlek csak egy percet adj.-lenézően nézett rám- Kérlek.
-Renben egy percet kapsz.-becsukta magamögött az ajtót. Én pedig elmondtam neki mindent. De hiába Yoongi nem hitt nekem, kinevetett azzal a mondattal, hogy ezalatt a 2 óra alatt jobb sztorit is kitalálhattam volna. Hiába minden erőlködésem ő visszament a házba kizárva engem onnan. Jeohyung odajött hozzám és megkérdezte mi volt, de én nem feleltem csak sírva megöleltem.
