10 perc múlva hála Istennek becsengettek és el kezdődött az óra, de ez a hülye gyerek nem akart el ülni mellőlem, sőt mi több közelebb húzta hozzám a székét. Szinte már az ablakban ültem amikor oda szóltam neki.
-Légyszíves. Tudod mi az, hogy magánszféra?
-Nem de nem is érdekel.-ekkor be lépett a tanár és amikor meg látott engem azonnal ki hívott az osztály elé, hogy mutatkozzak be. Gyorsan le tudtam majd helyemre visszaültem és jegyzeteltem az órai anyagot.
Ebédszünetben:
Éppen az udvarra indultam, hogy szívjak egy kis friss levegőt amikor megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám volt, fel vegyem vagy ne? Végül csak felvettem.
-Haló?
-Szia hercegnőm.-mondta egy ismerős hang amitől azonnal ki rázott a hideg.
-William...
-Igen. Tudod hiányzott a hangod. Milyen Korea?-nem válaszoltam kérdésére teljesen le fagytam de végül felvettem egy leszarom stílust.
-Mit akarsz te paraszt?
-Jaj. Nem így kéne fogadni a barátod.
-Nem vagy az te barom.
-Kár. Na mindegy. Tudod nagyon hiányzol. Gyere oda ahova ki raktunk a kocsiból pontban négy órára.
-Rendben de mit...-le tette. Basszus most mit kéne csinálnom. Idegesen járkálni kezdtem fel és alá közben próbáltam újra hívni de semmi haszna nem volt. Egyre idegesebb kezdtem lenni, mi van ha nem megyek el és bántja majd Anasztáziát? Muszáj leszek el menni akár mi is lesz. Itt én vagyok a játékszer aki ha nem teszik meg amit kérnek folyamatosan elveszíti egy darabját. Ebben a pillanatban valaki átölelt.
-Mi a baj Cara?-hallottam meg Yoongi aggódó hangját.
-S...Semmi. Mo...Most mennem kell. El engednél?-teljesen zavarba jöttem.
-Nemár. Csak még egy kicsit. Szeretet hiányban szenvedek.
-Akkor pótold mással nekem mennem kell haza.-hámoztam le magamról kezeit és elindultam a kijárat felé. Egyedül sétáltam a sikátor felé görcsbe rándult gyomorral mert mindjárt négy és oda kell érnem amikor motor zúgást hallottam. Megfordultam és Yoongi jött a barátaival felém, lépteimet felgyorsítottam, fejemet lehajtottam nehogy észrevegyenek, de hiába. Mikor már azt hittem nem látnak meg Jimin szólt Yoonginak.
-Azt hitted nem látunk majd meg?
-Reménykedtem benne.-el kezdtem tovább menni de el kapta a karomat.
-Hova, hova?
-Valahova, na engedj.-el akartam indulni de visszahúzott.
-El viszlek.
-Van lábam szóval kösz de nem kell.-gyorsan órámra néztem ami az mutatta, hogy három perc múlva négy és már csak a túl oldalra kéne átmennem- Léci engedj sietnem kell.- könyörögtem neki amikor elengedett és megszólalt a telefonom.
-Hol piszmogsz?
-Csak az úton kel át mennem és ott vagyok.-mondtam majd leraktam és el kezdtem futni a túloldal felé. Mikor odaértem nem volt ott senki és elgondolkoztam, hogy biztos jó helyen vagyok. Ebben a pillanatban valaki el takarta a szemem.
-Hiányoztam szívem?-hallottam meg William hangját
-Mit akarsz tőlem?
-Semmit. Csak látni akartalak. Tudod nagyon hiányzol ám.
-Nem hiszek neked. Azt mondtad...-megfordított és a falnak nyomott amitől egy kicsit megszeppentem- ...hogy nem szerettél soha.
-Tudod, hogy ez csak látszat volt, hogy ne irigykedjenek a kollégák, hogy nekem egy ilyen szexi barátnőm van.-rakta állam alá kezét és közeledni kezdett ajkaim felé de én elfordítottam a fejemet.
-Hazug vagy. M...Most inkább el megyek.-indultam volna el de vissza nyomott majd megcsókolt. El löktem magamtól és felpofoztam- Ne csinálj ilyeneket. Mi nem voltunk soha együtt. Ne hívogass és ne is zaklass vagy feljelentelek és amúgy is új életet kezdtem.
-És honnan tudod, hogy nem nekem dolgoznak?-ezen csak elgondolkoztam miközben ő magához ölelt és a fülembe súgta azt, hogy- Itt csak én tudlak megvédeni. Ha azt mondom gyere jössz, ha azt mondom, hogy ölj, ölsz. Világosan fogalmaztam?!-ezt már mérgesen ordította amitől én sírni kezdtem és a földre rogytam amikor...
-Te ki a fasz vagy?
-Én is ezt kérdezhetném tőled.
-Én Min Yoon-gi vagyok. És megtudhatom miért bántod őt?
-Semmi közöd hozzá. Tűnj el!-ekkor megfogta a karomat és maga után húzott. Végül egy raktárba ráncigált ahol egy csomó pofont kaptam és rúgásokat mindenhova. Ilyenkor azt kívánom bár ne ismertem volna meg őt. Miért pont engem kellett? Már szinte alig láttam és lélegeztem amikor meghallottam Yoongi és barátai hangját. Ezek után elsötétült a világ.
