-Ahh egy dolgot nem értek főnök!-keltem ki magamból amire elégge furcsán nézett- miért nem mehetünk az osztály nélkül? Mármint ezeknek semmi köze ehez az egészhez.
-Teljesen igazad van de így túl feltünőek lennétek az iskolában. A sok hiányzás nem tesz jót senkinek.
-Mert az osztálytársaink halála igen?!
-Fogd be a szád, mert esküszöm fejbelőlek! A lényeg, hogy az életetek árán is meg kell védenetek azt a személyt. Világos?-bólintottam majd kimentem az irodából. Olyan ideges voltam mint még soha. Nem akartam magamnak ezt az életet, de nem volt más választásom. Annyira mérges voltam, hogy nem figyeltem amikor kimentem az épületből és a tudatalattimnak hála elindultam hazafelé. De nem is bántam mert nem akartam látni se a főnököt sem az idióta fiát. Amikor hazaértem barátom ott feküdt az ajtó előtt és aludt. Már nagyon késő volt szóval nem csodálkozom. Oda érve hozzá megsimogattam a fejét, hogy felébredjen.
-Azt mondtad hazajössz. -mondta mély rekedtes fáradt hangon.
-Nem én azt mondtam menj TE haza.
-Ja jó. -aludt volna vissza de én nem hagytam. Meg fogtam a kezét, fel húztam a földről és be kísérte a lakásba ahoo anya csodálkozva nézett, hogy én mégis mit keresek itthon. Nagy nehezen elmagyarázta neki, hogy barátnőmnek most nem jó mert beteg ezért hazajöttem, majd fel kísérte Yoongit a szobámba ahol elaludt. Végül elmentem le fürödni, hogy enyugodjak. Elindítottam a zuhanyt és kedvenc cseresznyés illatú tusfürdő mm el el kezdtem mosni a karom amikor egyszercsak ajtónyitásra lettem figyelmes.
-Yoongi mit csinálsz itt fordulj el! -de ő csak egyre közelebb jött amikor...
Sajnálom tudom rövid lett de nincs időm valami sokat írni a vizsgáim és a nyelv vizsgáim miatt. De köszönöm, hogy ilyen kitartóak vagytok és elértük a 2000 olvasót. Igyekszem többet írni, lehet összejön lehet nem ez ihlet és időfüggő.
😘
