"-Vigyázz rá.
-Minek?
-Majd megtudod ha elveszíted."
Ezt most miért csináltad?
-Az előbb mondtam el.
-Azzal ismerkedek akivel akarok nem mondhatod meg, hogy kivel igen és kivel nem!-ezzel ellökve magamtól ott is hagytam. Rohamosan indultam az iskola kijárata felé és onnan hazafele indultam. Egyszerre csak azt vettem észre, hogy egy fekete autó követ engem ezért több utcán át mentem a házam felé a kettő utca helyett. Fogalmam sincs, hogy még is ki az és mit akar tőlem ezért futni kezdtem amit ők észre is vettek. Amikor viszont mellém értek ki nyílt az ajtó és csak annyit éreztem, hogy egy kar a derekam köré fonódik és be ránt az autóba.
Suga szemszöge:
"Na ezt most jól elbasztam."-el indultam Cara után de fölöslegesen mert mire ki értem a suli elé már nem volt ott. Folyamatosan körbe néztem az utcán végül a házuk fele vettem az irányt. Egyszer csak megpillantottam a lányt és el indultam gyors léptekbe felé amikor egy fekete kocsi mellé gördült és egy kéz be rántotta a járműbe. Azonnal futásnak eredtem a kocsi után de hiába már nem tudta utol érni. Ezért rendszámát megfigyeltem és tárcsázta a rendőröket. Ezek után rohamos léptekbe el indultam a házuk felé(újból) szólni szüleinek, hogy tudjanak róla.
Cara szemszöge:
Minden egy szempillantás alatt történt. Egyre jobban erezetem, hogy egész testemben remegek és, hogy alig kapok levegőt. Félek, életembe nem féltem így. Nem tudom hova visznek, azt se mit karnak tőlem. Fél órával később meg állt az autó és két erős kéz ragadott meg azonnal rugdalózni kezdtem és éreztem, hogy ki esek kezei közül. Azonnal utánam kapott és abban a pillanatban meghallottam egy nagyon mély és határozott férfi hangot. A vér is megfagyott bennem, nem hasonlított se Yoongi vagy bármelyik barátom hangjára meg azéra a faszéra se aki idehozott ebbe az országba. De akkor még is ki csoda lehet ez a titokzatos valaki? Nem tudtam tovább gondolkozni mert újra karon ragadtak és ráncigálni kezdtek valahova. Tompa zuhanással érkeztem a földre hol a a kemény talaj felsértette a kezemet. Ezután levették a szemkötőt és egy ismeretlen alakot pillantottam meg. A 40-es éveiben járhatott és egy hatalmas pisztolyt szorongatott a kezében amit rám szegezett.
-Most meg akar ölni?
-Hah ugyan dehogy. Azt majd csak később. Először térjünk a lényegre. Hol tartózkodik az a maffiacsapat akik idehoztak?
-Fogalmam sincs. Nem ismerem őket és nem is akarom.
-Jó ha csak ennyi akkor tényleg megölhetlek.- ezek után fejemhez szögezte a pisztolyt majd...
-Ne apa!-Jeonhyung?!- Megmondtam, hogy csak úgy hozom ide ha nem ölöd meg!
-Nem hagyhatok elvarratlan szálakat.
-Várj! Azt hiszem van egy megoldás apám. Mi lenne ha ő is a maffiánk tagja lenne. Így ha az ellenség elfogja a telefonját bemérve rá lelünk, hogy hol van.
-Ez nem is olyan rossz ötlet.
-Hahó. Én is itt vagyok és szerintem nekem is van beleszólásom.
-NEM NINCS!
-Oké.-húztam meg magam és inkább maradtam csöndben. Annyira bírom, hogy amióta itt vagyok azóta csak a bajba keveredek. Pár óra beszélgetés után végül elengedtek de adtak egy pisztolyt a kezembe és egy nyomkövetős órát amivel mg tudhatják, hogy mikor hol vagyok. Mondhatom marha jó. Szóval ezentúl nem lesz normális életem
