Reggel fájó fejel ébredtem egy ismeretlen szobába. Ekkor eszembe jutottak a történtek és rögtön tudtam hol vagyok. Ki kászálódtam az ágyból és le mentem a lépcsőn . Ahogy le érkeztem egy férfi és az a nő aki befogadott az északára. Mikor megláttak rögtön oda jöttek hozzám és megöleltek.
-Sajnos Cara most el kell mennem egy hivatalba, hogy el intézzem az örökbefogadásodat. De nemsokára jövök és el megyünk vásárolni.Rendben?-én csak bólintottam egyet mire ő az asztalhoz vezetett és leültetett majd egy hatalmas adag palacsintát tolt elém. Én ezt megköszöntem és neki álltam reggelizni. Közben a férjének el kellett mennie ezért egyedül maradtam a hatalmas házban. Azt mondták érezzem otthon magam ezért el mentem lefürödtem, meg mostam a hajamat majd megszárítottam és a hölgy haza is ért.
-Mostantól engem szólíts anyának és a férjemet pedig apának.-mondta mosolyogva majd felém nyújtotta az örökbe fogadási papírokat. Nagyon boldog voltam, végre van egy igazi családom. A nagy öröm után be szálltunk az autóba és el mentünk bevásárolni a bútorokat és ruhákat. Új stílust akartam magamnak, hogy még véletlenül se emlékezzek magyarországi életemre. Körülbelül három órát voltunk távol és ezek után be rendeztük a szobámat, ki mostuk a ruháimat és el magyarázta anya, hogy merre kell majd mennem az új iskolám felé.
-Anya. Egyenruhát kell hordani?
-Egyenruhát? Dehogy is. Amúgy én is abba a suliba fogok dolgozni ahova te fogsz járni.-ennek nagyon örültem. Ez a nap nagyon hamar eltelt ezért már azon kaptam magam, hogy az ágyba vagyok és olvasok az éjjeli lámpánál. Ezek után már nem kellett sok idő, hogy el ne aludjak mert rögtön elnyomott az álom egy fél óra után.
Másnap:
Másnap arra keltem, hogy apa ébresztget, hogy ideje lenn felkelni és át öltözni a sulis ruhába mert még a végén elkések az első napomról. Azonnal ki ugrottam az ágyból és fel kaptam az első ruhát ami a kezembe akadt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ezek után fel kaptam szegecses háti zsákom és rohantam le a lépcsőn mert már anya a kocsiban várt. Gyorsan behuppantam majd el is indultunk. Be vallom kicsit izgultam ,hogy mi lesz de anya megnyugtatott, hogy minden rendben lesz de neki még haza kell mennie mert ma délutános műszakba van beosztva. Mikor megérkeztünk ki szálltam a kocsiból és félve át léptem iskolám kapuját. Ahogy mentem mindenki megbámult és éreztem ahogy szemeik felfalnak. Már majdnem a bejáratnál jártam mikor valaki táskámnál fogva hátra rántott.
-Úgy látom friss hús jött srácok.
-Engedj el!
-Nem akarlak. Túl értékes vagy.-addig rángatóztam amíg ki nem bújtam táskámból viszont amikor el indultam volna az illető elkapta a derekamat és magához szorított.
-Na!
-Tényleg milyen udvariatlanok vagyunk. Még be sem mutatkoztunk. Az én nevem Yoongi, ők itt-mutatott jobb oldalára- Jimin, Jin és Hoseok. A másik kettő meg Tae és Namjoon.
-Jó bemutatkoztatok, el engednél végre?-ekkor fel emelte két kezét de táskámat még mindig magánál tartotta. Magasabb volt nálam így nem értem el és ugrálnom kellett .
-Jaj de pici vagy. Nagyon aranyos ahogy ugrálsz, mint egy kis kutya a játékáért.
-Te nőttél túl nagyra te égimeszelő. Na add vissza.-ekkor kezembe ejtette mire én mérgesen elmentem a terem felé. Le ültem egy ablak melletti padba ahol fülesemet bedugva zenét kezdtem el hallgatni.
Pár perccel később valaki megütögette a vállam. Na vajon ki?
-Cica ez itt az én helyem.-Yoongi
-Nem pont leszarom?!
-Nem mert ha nem mész el melléd ülök.
-Nem fogsz.-tettem fel a lábam és a táskám a mellettem lévő székre mire ő meg fogta a táskám ölembe dobta majd lábamat felemelve le ült és azt az ölébe rakta. Azonnal el emeltem onnan lábam mire ő csak mosolygott egyet.
-Nagyon aranyos vagy ahogy küzdesz ellenem. De tudnod kell, hogy ennek semmi értelme.
-Hagyj békén.-el kezdte birizgálni a hajamat amié én kifejezetten utálok-Hagyd a hajamat!
-Bocs nincs kedvem. Olyan puha.-csak sóhajtottam egyet és beletörődtem majd a csengőért imádkoztam.
