Jeohyung hazavitt engem és figyelmeztetett, hogy akár mennyire is fáj ez ne menjen a küldetés rovására mert nem csak másoknak lesz baja hanem nekem is. De ki az az épelméjű akinek ilyenkor ne lenne rossz kedve. A baj az, hogy nem értettem miért haragszik Yoongi, hiszen semmi olyat nem mondtam ami miatt meg kellett volna, hogy haragudjon. Mikor hazaértem anyáék már aludtak. Felmentem a szobámba és elterültem az ágyamon a plafong bámulva. Mikor erőt vettem magamon, hogy leoltsam a lámpát észrevettem, hogy a laptopom be van kapcsolva. Odamentem, hogy kikapcsoljam amikor megláttam, hogy Jeohyung írt nekem.
"Szia tudom, hogy együtt vagy Yoongival de neked tényleg nem számít amit érzek irántad? Mármint egy pillanatra volt köztünk egy szikra amit a szemedben láttam, hogy te is éreztél. Neked az semmi volt?"
Jézusom! Yoongi ezt biztos, hogy elolvasta. Mostmár mindent értek, hogy magyarázzam ezt meg neki? Annyira önfejű rám biztos nem hallgatna. Holnap rendbe kell hoznom mindent.
Másnap:
A telefonom csörgésére keltem. Azonnal felvettem meg sem néztem ki hív.
-Haló?
-Cara én vagyok az Jeohyung! Gyere be a bázisra, ma lesz az akció.
-Na és az osztály?
-Gyere gyorsan és mindent elmondok!
-Jó de meg kell beszélnünk valamit ha odaértem.
Gyorsan felöltöztem és egy fél óra múlva már ott is voltam. Megkaptuk az utasításokat. Azért, hogy ne keltsünk feltűnést az osztályal megyünk. Ettől már előre félek. Nem szeretnék semmit elrontani Yoongi meg köztem. Amikor odaértünk az iskolába azt láttam, hogy Yoongi egy másik lánnyal beszélget. Mint kiderült ő az új lány és eléggé rászállt a barátomra márha még az.
-Szia Yoongi!- köszöntem oda neki de mintha meg se hallotta volna. Jimin szólt neki, hogy "Hé te fasz szól a barátnőd!" mire olyat felelt amire nem számítottam.
-Dehiszen itt áll előttem.- abban a pillanatban a szemem láttára csókolta meg az új lányt akit még csak nem is ismerhet. Egy vilàg tört össze bennem és legszívesebben elrohantam volna. A gondolatmenetemből Jeohyung szakított ki.
-Hé tudom, hogy fáj de ne törődj vele. Én mindíg itt leszek tudod.
-Tudom de pont te basztál el mindent! Amit írtàl azt Yoongi elolvasta. És most haragszik rám.
-Hidd el, hogy jobb lesz ez így, az a srác ahjj... szerintem nemnilletetek össze. Na meg egy picit gyanús nekem. Mindíg túlfélt meg aggódii meg...
-Mert a barátom volt!!!- ezt olyan hangosan mondtam, hogy mindenkinránk nézett.
Màr lassan egy órája a buszon ülünk és én ebben az egy órában zenéthallgattam amikor nekem dobtak egy palackot. Hirtelen ijedségemben azt se tudjam mit reagáljak ezért felpattantam és elkiáltottam magam, hogy ki volt az. Mindenki meredten bámult engem én pedig csak álltam és álltam amikor Jeohyun megfogta a kezem és leültetett.
-Én voltam ne hari, de beszélnünk kell.
-Mi van nincs nagyon kedvem most bárkivel is beszélgetni.
-Csak azt akartam mondani, hogy koncentrálj még ha nehéz is.
-Komolyan ezt akartad modnani?
-Meg azt, hogy én mindig itt leszek neked.
-Ez kedves de ha nem bánod most inkább egyedül zeretnék lenni ha nem baj.- ezután csak visszafordultam az ablak felé és kifelé bámultam az autópályára. Egy szomorú gitár dal ment a fülemben amit még egyszer Yoongi külfött át. Másra se tudtam gondolni csak rá. A dalra régen rá is énekeltünk az is eszébe jutott és könnyeim akaratom ellenére utatörtek maguknak. A dal az elengedésről szólt, hogy semmi nem tarthat örökké még az sem amiről azt gondoljuk örökké fog. Újra meg újra hallgattam a dalt amíg el nem aludtam.
