-Te kis naiv.-hallottam meg az ismerős hangot amitől menten ledermedtem- Csak nem gondoltad, hogy pont te leszel az a lány aki nekem kell? Rá adásul egy csomó vád van ellened. Mik is azok? Külföldi zene hallgatás, fegyver tartás és óóó...majdnem el siklottam egy fölött. Ember ölés.
-W...Wi...William...-erre csak el mosolyodott és bólintott egyet. Azonnal rá fogtam fegyverem de ő ki rúgta a kezemből és engem hátra lökött. Rám fogta fegyverét és amikor fel akartam állni fejem mellé lőtt-William, miért csinálod ezt? Hisz én azt hittem barátok vagyunk.-mondtam kétségbeesetten mire megint el lőtt egy golyót a fejem mellett. Ez után megcsörrent a telefonja és felvette majd oroszul beleszólt. El fordult és én azon nyomban felpattantam és futásnak indultam amikor bele lőtt lábamba amitől nyomban összeestem. Ezek után le rakta a telefont és oda jött hozzám. Megkötözött, zsákot húzott a fejemre majd ölébe kapva vitt valahová.
-Úgy hallottam szereted a Koreai zenét, miért is nem mész oda.-olyan hamar ért minden. Nem akartam itt hagyni Magyarországot, csak úgy a hátam mögött. Nagyot csalódtam abba akiben a legjobban megbíztam. Én tényleg szerettem őt, de ez a fasz meg nem érzett irántam semmit. Bár ne csókolt volna meg.
-Dögölj meg az egész bandáddal együtt.
-Tudod mi az orosz maffia tagjai vagyunk és nem kéne így beszélned velünk mert a barátnőd fogja megbánni.- ekkor kusba maradtam és éreztem ahogy a kocsi ahova be vitt fel gördül valamire ami fel szállt.
-Tudod William, én bíztam benned.
-Na és aztán?
-Nem hiszem el, hogy el árultál.
-Én meg magasról leszarom az egész kis érzelmi világodat. Na aludj egyet.-tarkón vágott és minden elsötétült.
3 óra múlva:
-Kelj fel megérkeztünk!!!-ordibálta a fülembe William. Le húzta a zsákot a fejemről, felkapott a ölébe és ki vitt a kocsi csomagtartójából. Ledobott földre -Ha azt akarod, hogy a barátnőd éljen, teljesítened kell majd a feladatokat amiket adok neked. Ha nem teszed a barátnődet már soha többet nem látod.-én csak bólintottam majd ott hagyott megkötözve. Nem tudtam semmit csinálni, még a zsákot is visszahúzta a fejemre. Kétségbeesettül kezdtem el mocorogni majd sírni és ordítani, hogy segítség.
-HELP ME! HELP ME PLEAS!-ordibáltam kétségbeesettül angolul majd koreaiul(szerencse, hogy azt is tanultam a suliba) de semmi haszna.
Kjong Hayun(Cara leendő édesanyja):
Valaki kétségbeesetten kiabált az egyik sikátor felől. Én nem törődve mentem tovább amikor meg nem hallottam, hogy azt nem mondja, hogy kérem. Nekem sajnos már nincs gyermekem ezért anyai ösztöneimre hagyatkozva a hangforrás után indultam. Meg is találtam, szegény gyereknek zsák volt a fejére húzva és meg volt kötözve. Azonnal el dobtam mindent ami a kezemben volt és odarohantam eloldozni. Szegény lány egész testében remegett és szemei vörösek voltak a sok sírástól. A lány a nyakamba borult és megköszönte segítségem.
-Ho...Hol vagyok?-kérdezte.
-Szöulba. Gyere haza viszlek hozzánk. Meg tudod mondani mi a neved, hány éves vagy és, hogy honnan jöttél?-ő erre csak bólintott egyet és mindent el mondott. El mesélte mi történt, hogy jutott ide és hogy árva ezért nincs vezeték neve. Addig beszélgettünk amíg oda nem értünk a házunkhoz. Adtam neki ételt és ruhát majd felvezettem az emeleten lévő vendégszobába ahol be bújt a puha ágyba és azonnal el is aludt. E közben férjem is hazatért.
-Szia kicsim. Mi történt , nagyon fáradtnak látszol.
-El fáradtam simán és van valaki aki...hát , hogy is mondjam ezt el. Egy Magyarországi lány akit ide hurcolt egy maffiatag. Szegényke árva és teljesen el volt veszve és...
-Ssss. Meg értelek. Most már sajnos nincsen gyerekünk ezért maradhat . Ha szeretnéd és meg tudod oldani örökbe is fogadhatod.-én csak bólintottam egyet és válaszoltam többi kérdéseire. Őt is sokkolta minden amit mondtam. Közben vacsorát is adtam neki ezek után fel ment Carahoz meg nézni leendő lányát. Remélem boldogok leszünk és megértjük egymást.
