Váratlan találkozások |✔|

5.fejezet

Szeptember 12.

-Akkor most mindenkinek be kell mutatnia az előbb látott mutatványt, majd egy önállóan kitalált rövid produkciót. A sorrendet úgy sorsoltuk ki, és a faliújságon olvasható -harsogta Kim a pompomlány-castingon.
Már előre megnéztem a kiírást, 24 jelentkező akadt, én pedig 13.-ként mutathatom be rátermettségemet. Csak azért jelentkeztem mégis pompomlánynak, mert meg akarom mutatni Shawn-nak, hogy akkor is sikerül bejutnom a csapatba, hogyha sokan jelentkeznek, és nem én vagyok az egyetlen leendő csapattag.
Leültem a lelátóra, és néztem a többiek táncát. Az elemek bemutatására elkerített tornatermi szeglet előtt egy padnál ült Kim és egy másik pompomlány, aki nagy jegyzetfüzetet tartott a kezében. Feltételezem abba jegyzetelte Kim véleményét, mert a rövid műsorok alatt a pompomlányok vezetője néha súgott neki valamit.
Lydia Williams-et szólították, utána én következtem. Elkezdtem bemelegíteni, és a fejemben elismételni a rövid bemutatóm lépéseit. Magamban imádkoztam, hogy könnyű elemet kapjak Kiméktől. Elég sokat készültem, szóval nem akartam elbukni.
Mikor Kim bemondta a nevem, a porondhoz, majd húztam egy kártyát:
DUPLA CIGÁNYKERÉK
-Ennyi? -kérdeztem csodálkozva Kimtől és a mellette csücsölő lánytól.
-Nehezebbre számítottál? -kérdezte Kim.
-Igen -feleltem őszintén.
-De most ez a feladat. Kezd! -utasított Kim.
Kezdőállásba helyezkedtem el, majd megcsináltam a két cigánykereket egymás után. Kim odasúgott valamit a mellette ülő lánynak, aki ráfirkantotta azt a lapjára. Már éppen kezdtem volna a rövid műsort, mikor Shawn belépett a tornaterembe, és odament Kimhez. A lány intett nekem, hogy várjak egy kicsit. Suttogva beszéltek meg valamit, majd Kim felállt, és elhagyta a tornatermet. Érdeklődve néztem Shawn-ra.
-Hova ment? -kérdeztem dühösen.
-Ki, mindjárt jön -felelte a srác.
-Te most ezt komolyan csinálod? -háborodtam fel. -Először közlöd, hogy csatlakozzak a pompomlányokhoz, mert kevesen vannak, de kiderült, hogy hazudtál, ezért most félbeszakítod a válogatót, pont az én műsorszámomnál?!
-Nyugi már, családi elintéznivalója akadt, arról én nem tehetek! -akadt ki ő is.
Vissza akartam vágni neki, de inkább hagytam az egészet. Rövid várakozás után Kim is visszajött, súgott valamit Shawn fülébe, aki ezután bólintva lelépett. A lány visszaült a zsűriasztalhoz, majd szólt, hogy bemutathatom a szurkolásomat.
Nem volt valami nagy szám a produkcióm, csak ugráltam össze-vissza, néha cigánykerekeztem, és próbáltam valami szaltószerűséget összehozni. Ennél a pompomlányok dolga nyilván nehezebb, de hogyha bekerülök a csapatba, úgyis megtanítják a szurkolás minden fortélyát. Mikor végeztem az előadással, elhagytam a porondot, és a lelátóhoz igyekeztem, felkaptam a táskám, majd kisiettem a tornacsarnokból. A parkolón át lépkedtem a buszmegállóig, de nem sikerült megállás nélkül eljutnom a célpontig. Valaki megállított.
-Szia, bocsi, hogy feltartalak, de nem tudod melyik Shawn Mendes kocsija? -kérdezte egy szőkehajú lány félénken. Enyhe akcentust éreztem a hangján, de nem volt annyira zavaró. Egyből felmerült bennem az a kérdés, hogy miért keresi Shawn kocsiját, fel akarja törni a zárat, és ellopni az értékeit; vagy csak Shawn kocsiánál találkozik valakivel; esetleg Shawn kocsija az ő kocsija is? Elképeztő összeesküvés-elmémeteket szőttem a fejemben néhány másodperc alatt.
-De, tudom -bólintottam. Sokszor láttam, amikor Shawn iskolába jött, hogy melyik autóból száll ki. -Az a feke... -kezdtem el a válaszolmat, de valaki közbeszólt. Vagy inkább közbekiabált.
-Tina, gyere! Itt vagyok! -Egyből felismertem Shawn hangját.
A lány odafordult Shawn-hoz, majd heves bocsánatkérések közepette otthagyott, és a fekete kocsijánál álldogáló kosárlabda-kapitányhoz futott.
Vállat vontam, és mentem tovább a megálló irányába. Már csak pár méter választott el a buszos táblánál elhelyezett padoktól, mikor egy hatalmas autó lassított le mellettem.
-Hazavigyelek, Allison? -szólt ki az ablakon Shawn.
-Miért tennéd? -kérdeztem.
-Szállj már be! -próbált dühösnek tűnni, de ugyanazok a nevetőráncok ott csücsültek a szája mellet, mint amikkel az első találkozásunkkor megismerkedhettem.
Bepattantam a hátsó ülésre. Középre ültem, hogy résztvehessek az elöl ülő Shawn és Tina beszélgetésében.
-Te ilyen kedves is tudsz lenni? -kérdeztem Shawn-tól.
-Tina kérte, hogy vegyünk fel -válaszolta.
-Áh, így már minden tiszta. Köszönöm, Tina!
-Nincs mit! -vont vállat a lány. -Jófejnek tűntél, egyből segítettél -mosolygott rám a lány. -Vagyis segítettél volna, hogy Shawn nem szól közbe -forgatta a szemét, majd hátrafordult, és vidámat meredt rám. Mélyen belenéztem a sötétbarna szemeibe, azokba a nagyon ismerős sötétbarna szemeibe. Hirtelen elkalandoztak a gondolataim, és elkezdtem kutakodni az emlékezetemben, hogy rájöjjek, kinek van még ilyen szép szeme.
-Allison, minden oké? -pillantott rám Shawn a visszapillantótükörből.
-Persze -feleltem lassan.
Hamarosan egy hatalmas ház előtt parkoltunk le. Három garázs állt a ház mellett, egy másik luxuskocsi pedig a ház előtt díszelgett. Én azért a tulajdonos helyében nem hagynám kint a méregdrága autómat az utcán, de ő tudja. Mi sem élünk rosszul, sőt, sokkal jobban élünk, mint az átlag, de nem tartunk négy luxuskocsit.
Tina elkezdett kikászálódni a kocsiból. Shawn-nak adott egy puszit, majd tőlem is elköszönt.
-Itt lakik? -kérdeztem talán kicsit indiszkréten Shawn-tól, miután a harmadik fő kiszállt a kocsiból.
-Aha -felelte a srác. -Baj?
-Nem, csak kérdeztem -ráztam a fejem. -Olyan ismerős szeme van -kezdtem hangosan gondolkozni.
-Nekem is barna szemem van -emlékeztetett mosolyogva.
-De neked világosabb -vágtam rá.
Nem sokkal később már a saját házunk előtt lassított le Shawn.
-Megérkeztünk, kisasszony -fordult hátra.
-Látom -forgattam a szemem, majd kikötöttem magam, és kinyitottam az autó ajtaját. Shawn is kiszállt a járműből.
-Miért momdtad azt, hogy kevesen akarnak pompomlányok lenni? -kérdeztem halkan.
Shawn nagyot sóhajtott, majd szólásra nyitotta a száját, de végül mégis becsukta.
-Válaszolj! Légyszi!
-Fogadásból -nyögte ki végül.
-Fogadásból? -csodálkoztam. -Ki fogad ilyenre? Hány évesnek érzed magad? -nevettem el a végét.
-Miért, mi a baj vele? -kérdezte szintén mosolyogva.
-Utáljára oviban fogadtam ilyenre. Azért 17 évesen már komolyabb dolgokra kéne fogadni, nem? -tártam szét a karom.
-Jobban örültél volna, hogyha mondjuk el kell hitetnem veled, hogy szeretlek, utána meg otthagynom téged? -vonta fel a szemöldökét. Ott a pont, milyen igaza van. Mázli, hogy gyerekes dolgokra fogadnak.
-Most magadban beláttad, hogy igazam van? -érdeklődött Shawn.
-Dehogy -vágtam rá egyből, talán kicsit gyorsan.
Shawn bólintva odalépett hozzám, kisöpörte az arcomból az odakeveredett, kósza hajszálakat, majd két keze közé fogta az arcomat, és megcsókolt. Hirtelen ezernyi ellentétes érzés kerített hatalmába: most biztos csak szórakozik, hiszen mindog bunkó velem, ráadásul most beszéltünk a kihasználásról; mégcsak nem is ismer; de mi van, hogyha egyből megkedvelt; viszont az is lehet, hogy megint fogadott; vagy Tina van az egész hátterében, és ő eszelte ki az egészet; de olyan jól csókol, Istenem, moat olyan szívesen hozzámennék feleségül; és hogyha csak meg akar fertőzni valami betegséggel?
Tehát a legelképesztőbb elméletek jutottak az eszembe.
Mikor ajkaink elválltak, Shawn dadogni kezdett.
-Én... Csak... Bocs -nyökögött, aztán a kocsijához futott, beszállt, és elhajtott.
Én is bekullogtam a házba. Amint becsuktam magam után az ajtót, Kristen letámadott.
-Három fiú furikázik téged a városban, de azért én vagyok a ribanc, mi? -kérdezte.
-Kristen, ne kezd ezt! -kértem. -Most erre van legkevésbé szükségem. Miért nem tudsz egyszer kedves lenni velem, és megkérdezni, hogy „Allison, mi a baj?"? Elvégre te vagy az idősebb, te vagy a tapasztaltabb. Szép vagy, tapadnak rád a fiúk, igazán segíthetnél egyszer valamiben. Nem kell mindig a fejemhez vágni, hogy mit csinálok rosszul, néha adhatnál tanácsokat, azokkal talán többre mennék, mint a kioktatásaiddal! -kiabáltam idegesen, majd felrohantam a szobámba.
Pár perc múlva Kristen nyitott be a helyiségembe.
-Húzzunk ki a hintaágyba! -közölte.
Azt hiszem nála ez jelenti az „Allison, mi a baj?"-t. Visszafolytott mosollyal mentem a nővérem után. A hátsó kertre néző teraszon leültünk a hintaágyba.
-Mondd!
-Azt mondtad, három fiú szállít engem össze-vissza a városban -kezdtem, Kristen pesig bólintott. -Az egyik ugye Luke, a másik Shawn, a harmadik pedig Zayn -soroltam.
-Melyik hozott haza ma? -szólt közbe a nővérem.
-Shawn.
-Csókolóztatok, ugye? -kérdezte Kristen.
-Igen. Vagyis... ő csókolt meg -gondolkoztam el.
-Szereted őt? Shawn-t, vagy hogy hívják.
-Tetszik...
-Nem ez volt a kérdés -nézett rám szigorúan Kristen.
-Nem, nem hinném. Ő ahhoz túl bunkó velem -feleltem.
-Biztos ezzel próbálja tagadni az érzéseit -vont vállat Kristen.
-De alig ismer -vágtam rá.
-Mi az egész neve? -kérdezte a nővérem.
-Shawn Mendes.
-Hm... -Kristen elővette a telefonját, majd pár pillanat múlva csodálkozva nézett rám. -Nem ő jár apuhoz különórára?
-De -bólintottam.
-Akkor lehet, hogy ő sokkal régebb óta ismer téged, mint te őt -mosolyodott el titokzatosan Kristen.
-De olyan furcsa az a srác. Folyton a legrosszabbkor bukkan fel a közelemben. Súgdolózik a pompomlányok vezetőjével, pedig állítólag nem járnak. Meg a múltkor hallottam egy érdekes beszélgetésüket, ahol Shawn Lena-nak szólította Kimet -meséltem.
-Zavar? -kérdezte
-Nem mondanám, csak gyanúsak nekem.
-Erre majd még visszatérünk. Mi a helyzet a többiek? -kérdezte a lány.
-Luke-kal csak barátok vagyunk, régi jó barátok -vontam vállat.
-Igaz, ebben én sem kételkedem -értett egyet a nővérem.
-Zaynnel nagyon jó barátok vagyunk-mondtam.
-Vele motoroztál, ugye? -érdeklődött Kristen.
-Igen.
-És nem történt semmi különös? -próbált diszkréten fogalmazni.
-Mi történt volna? Csak beszélgettünk, mesélt a múltjáról -A tekintetem egy kerti virágra szegeztem.
-A múltjáról?
-Igen, elég komplikált a családi háttere, de nem akarok kibeszélni a háta mögött, szóval...
-Oké -emelte a mellkasa elé a kezét védekezően a nővérem.
-Miért ilyen bonyolult minden? -sóhájtottam.
-Ne kezdj nekem itt depizni, mert itthagylak -rázta a fejét nevetve Kristen, én pedig szintén nevetve megöleltem.
De rég beszélgettem ilyen őszintén a nővéremmel... Egyáltalán beszéltünk mi valaha is sértegetés nélkül, őszintén egymással?