Váratlan találkozások |✔|

6.fejezet

Szeptember 13.

-Shawn, állj már meg! -könyörögtem a fiú mögött lépkedve.
-Allison, én nem akarok beszélni veled -állt meg egy pillanatra a kosaras, de egyből ment tovább.
-De nem csinálhatod ezt velem, Shawn. Csak egy magyarázatot szeretnék. Miért csókoltál meg tegnap? -követtem továbbra is.
-Csak úgy! Csak úgy megcsókoltalak! Kész, ennyi, itt a magyarázat -felelt.
-Ezt nem veszem be, Shawn! Ez nem magyará... -kezdtem, de a csengő félbeszakított. Shawn elégedett mosollyal az arcán indult órára.
Ezután egész nap követtem Shawnt, mondván előbb-utóbb biztosan elege lesz belőlem, és megindokolja azt a csókot. Részben igazam lett, mert megunta, hogy fojton a sarkában vagyok, de nem adott magyarázatot az történtekre. A nap végére én is ráuntam az állandó mászkálásba, és végül úgy határoztam, hogy majd valamikor biztosan megosztja velem is a féltve őrzött titkát.

Szeptember 15.

Péntekenként franciával kezdünk, tehát ezen a napon is Madame Chatelain-nál kezdtük. Álmosan léptem be a terembe, majd helyetfoglaltam a második padban, a lambéria mellett. Justin Arinával beszélgetett a terem másik végében (időközben kibékültek), szóval egyedül ücsörögtem a padban. Becsöngőre már mindenki megérkezett, beleértve a tanárnőt is. Mosolyogva üdvözölt mindenkit, majd elújságolta a (szerinte) remek hírét.
-Ma kisorsoljuk, hogy ki kivel fogja elkészíteni a makettját, amit minden évben a 11-edik évfolyam tanulói készítenek el. A makettek elkészítésére másfél hónapotok van, október 27-én kérem leadni. A téma Párizs híres épületei.
Ezután mindenkinek fel kellett írnia a nevét egy kis cetlire, amit beledobtunk Demi kalapjába.
-Első páros: Martinus és Suga.
Madame Chatelain félrerakta a cetliket.
-Kik a következők? Mosieur Efron és Gigi.
Gigi nagyon lelkes volt a feladat miatt, és látszólag örült, hogy a padtársával készítheti el egy francia fővárosi nevezetes épület kicsinyített mását.
Madame Chatelain kihúzott két újabb cetlit.
-Bieber -Itt szúrós pillantást vetett az múltkori óráról kirohanó fiúra. - és Hemmings.
Hatalmas kő esett le a szívemről, amiért nem engem sorsoltak Justin mellé, és így nem keveredek újabb vitába a barátnőjével.
A tanárnő már olvasta is fel a következő neveket:
-Ariana és Allison.
Azt hiszem kicsit elhamarkodottan örültem. Riadtan néztem magam elé. Kettesben Arianával? Remélem nem akar majd leszúrni egy ollóval, miközben két kartondarabot ragasztok össze.
A következő páros Kylie és Harry lettek, őket követte Demi és Kendall, majd kihúzták Tylert és Taylort.
-Az utolsó előtti páros pedig nem más, mint Selena és Bella.
Ekkor rémültem néztem hátra Zaynre, aki ugyanolyan ijedten nézett vissza rám. Hogyha Selena és Bella az utolsó előtti páros, akkor az azt jelenti, hogy márcsak Shawn és Zayn maradtak.
-És akkor nézzük, kik maradtak utoljára? -mosolygott Madame Chatelain. -Oh, két fiatalember, Malik és Mendes. Nem is lehetne jobb.
Dehogynem...

-Nem fogok vele dolgozni -közölte Zayn Shawnra utalva, mikor Madame Chatelain kiment a teremből.
-Nyugi már -ráztam a fejem. -Majd valahogy megoldjuk.
-Megoldjuk? Úgyérted, hárman? -bámult eléggé lenézően. -Te szeretnéd megoldani a Mendes és köztem lévő konfliktust?
-Csak segíteni akarok -ajnálottam.
-Remélem, egyszer majd elmondhatom, hogy ez miért nem a legjobb ötlet, de amint láttam, elég jó vagy kémiából, szóval annyit elárulok, hogy egy csak olaj lenne a tűzre. Egy olyan tűzre, ami a benzintől indult -mondta, majd kisétált a helyiségből.

A harmadik szünetben a tornateremben kihirdették, hogy kik kerültek be a pompomlányok közé.
-Először is köszönjük minden jelentkezőnek, amiért lelkesen készült a válogatóra, és amiért rászánta a szabadidejét a felkészülésre. Idén a pompom-csapat hat új taggal fog kibővülni. Kérem a hat személyt, hogy miután a nevüket hallják, fáradjanak ide pár percre! -szónokolt a terem közepén Kim. -Most pedig a hat újdonsült pompomlány: Lydia Williams, Dakota Blue, Allison Sandler, Avery Collins, Kate Martin és Nina Hamilton.
Elképesztően örültem, hogy bekerültem a csapatba. Megérte a fáradozásokat.
-Először is még egyszer gratulálok! -kezdte Kim. -És akkor most válasszatok magatoknak egy-egy számot erről a listáról -nyomott a kezünkbe egy lapot. -A suliban hagyomány, hogy a pompomlányoknak is van számuk -magyarázta. -A választott szám mellé írjátok oda a neveteket!
Én a 63-mast választottam. Ennek semmi különleges oka nincs, csak az a szám volt szimpatikus. Gyorsan melléfirkantottam a nevem, majd újra Kimre figyeltem. Vártunk pár pillanatot, amíg a többiek is kiválasztották a számaikat, majd Kim folytatta a beszédét.
-Otthon mérjétek le a mell-, csípő- és derékbőségeteket, és küldjétek át nekem valamilyen közösségin. Ezek alapján készítenek majd nektek dresszeket, méghozzá egy csomót. Az iskola sportcsapatainak a színe a piros-fekete, szóval a mi ruháink is ilyen színekben pompáznak.
Mind a hatan bólintottuk jelezve, hogy megértettük, és átküldjük neki a méreteinket délután.
-És végül pedig a legfontosabbak: az edzések hétfőn, szerdán és csütörtökön vannak fél négytől hatig. Az edzés csak betegség vagy valami nagyon fontos dolog miatt hagyható ki. Plusz ugye meg kell jelenni a meccseken is -fejezte be a monológját Kim, bennem pedig megállt az ütő, nekem csütörtökön és hétfőn ebben az időpontban teniszedzésem van.
-Öhm... Kim! -szólítottam meg a lányt, aki erre felémfordult. -Nekem hétfőn és csütörtökön teniszem van -böktem ki.
-Aha, és?
-És az edzés is akkor van, szóval... Ez elég nyomós ok az edzések kihagyására? -kérdeztem.
-Nem -vágta rá egyből. -Nem hagyhatod ki az edzések kétharmadát. Hétfőig döntsd el, hogy mit akarsz, a tenisz és a szurkolás nem megy együtt, vagy ez, vagy az -közölte, majd otthagyott.

Akármilyen sokat is dolgoznak a szüleim, akármilyen sokat gépezik Bryan, akármilyen sokat van távol Kristen, és akármilyen sok időt töltök én edzéseken, vacsorázni mindig együtt vacsorázunk. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy vacsora közben fogom bejelenteni, hogy befejezem a teniszt. Sokat gondolkoztam ezen napközben, és mindent összevetve ez a legjobb döntés, amit hozhattam.
Már az étekezés vége felé jártunk, mikor végre összeszedtem minden bátorságomat, és szólásra nyitottam a számat.
-Apa, anya... -kezdek bele, de Kristen félbeszakít.
-Képzeljétek, ma fizetésemelést kaptam -újságolta.
Ennek a hírnek a szüleim, pláne apa, kellőképpen megörültek, és hosszú perceken át trécseltek a béremelésről a nővéremmel.
-Úgy dön... -fogtam volna bele újra a történetbe, de ekkor az öcsém szólt közbe, aki egyébként mindig csöndben van, de ekkor természetesen neki is meg kellett szólalnia.
-Szükségem van egy új fejhallgatóra -közölte.
-Bryen, ebben a hónapban már a második fejhallgatód megy tönkre, pedig még csak 15-dike van -jegyezte meg anya.
-Nem tehetek róla -vont vállat az öcsém. -Valami márkásabb kéne.
-Apple -csatlakozott a beszélgetéshez Kristen is. -Neked az nem elég márkás?
-De ajj... Mindegy -legyint végül Bryan.
-Szóval, úgy hatá... -kezdtem bele harmadszor is, de természetesen nem sikerült végigmondanom a mondatot. Ezúttal anya beszélt bele.
-Kér még valaki húst? -kérdezte.
-Lassan én is szóhoz juthatok? -csattantam fel. Ekkor már senki sem szólt közbe, hanem mindenki csendben bámult rám, várva, hogy beszélek. -Köszönöm. Szóval úgy döntöttem, hogy befejezem a teniszezést -közöltem.
-Nem -vágta rá apa.
-De -erősködtem.
-Tehetséges vagy a teniszben, nem szabad abbahagynod -győzködott apa.
-Miért szeretnéd abbahagyni? -kérdezte anya.
-Mert mostantól azokban az időpontban a pompomlány-csapattal fogok edzeni -feleltem.
-Szuper -lelekesedett Kristen.
-Biztos, hogy nem -rázta hevesen a fejét apa. -Nem fogod pont most abbahagyni a teniszt. Te a salakra születtél, Allison.
-Hagyjad már! -állt ki mellettem anya. -Hogyha ő nem akar teniszezni, akkor nem tudod ráerőltetni.
-Nem fogom fizetni a nevetséges kis ugra-bugrálásodat a pálya szélén, erről ne is álmodj! -állt fel apa az asztaltól, és kiviharzott az étkezőből.
-Ingyenes a dolog -szóltam utána.
Kicsit én is felhúztam magam, ezért úgy döntöttem átmegyek Luke-ékhoz.
-Meglátogatom Hemmings-éket -szóltam anyának.
-Vigyél nekik sütit! -mondta anya, majd a gyorsan átpakolt néhány szeletet a csokis süteményből egy kistányérra, majd azt a kezembe nyomta.
Átbaktattam a Hemmings-ház bejátához, ahol illedelmesen kopogtam. Luke nyitott ajtót.
-Kit öletetk meg? Hatalmas ordítozást hallottam -szólt köszönésképpen. Hát igen, apa elég hangos volt...
-Csak összevesztünk -legyintettem. -Egyedül vagy? -kérdeztem.
-Igen, miért, mire gondolsz? -villantotta meg csábító mosolyát Luke.
-Egy izgalmas akciófilmre, amit ketten fogunk megnézni, 5 kiló popcorn és ez a  tálca süti társaságában -válaszoltam.
-Igen, én is pont erre gondoltam -sóhajtott Luke, majd arrébb állt, hogy be tudjak menni a házukba.