Váratlan találkozások |✔|

11.fejezet

December 4. (Hétfő)

-Héj, akkor elmondod, amit akartál? -böktem oldalba Zaynt, aki előttem állt a menzán a sorban.
-Itt és most? -kérdezte.
-Nem jó? -vontam fel az egyik szemöldököm
-Izé, én inkább kettesben akarom elmondani -harapott a szájába Zayn.
-Felőlem -egyeztem bele.
Elvettük az ebédünket, majd ahhoz az asztalhoz sétáltunk, ahol minden nap enni szoktunk Ariana, Selena, Tyler és Justin társaságában. Ezúttal csak öten ültük körbe az asztalt, mert Tyler még mindig nem gyógyult meg. Már vagy öt perce néma csendben falatoztunk, mikor Selena megtörte a csendet.
-Valaki dobjon már be valami témát, mert ez így nagyon unalmas.
-Ari, neked mindig van egy naprakész pletykád -szóltam a szőkehajú barátnőmnek.
-Természetesen -bólogatott. -Miről szeretnétek hallani? A tesitanár barátnőjéről, a végzősök szalagavatói botrányának fejleményeiről, vagy Gigi titkos rajongójáról? -vonogatta a szemöldökét a lány.
A fiúk inkább nem válaszoltak, bár gyanítom ők az első variáció mellett voksoltak volna. Én és Sel viszont Gigi szerelmi életéről akartunk hallani, szóval Ari végül arról mesélt.
-Láttam őt és Shawn az előző szünetben hosszasan beszélgetni. Shawn többször is megigazította a haját, sokat mosolygott és egyszer meg is érintette Gigi vállát -magyarázta.
-És gyengéden érintette meg a vállát, vagy úgy, ahogy te szoktad Justinét? -kérdezte Selena.
Justin teljes mértékben egyetértett Selenával, míg Zayn és én megpróbáltuk elfojtani a nevetésünket, Ari pedig elküldte Selanát melegebb éghajlatra.
-Szóval -folytatta a történetet. - ezek mind a vonzalom jelei. Tehát megalapozott a gyanúnk, miszerint Shawn küldte a levelet Giginek.
-Szerintem akkor sem Shawn volt -rázta a fejét Sel.
-Szerintem se -szóltam halkan, mégis mindenki egy emberként fordult felém.
-Mit tudsz, Allison? -kérdezte Ariana.
-Semmit -vágtam rá.
-Ne tagadd! -húzta össze a szemeit Ari.
-Nem tagadom, tényleg nem tudok semmit, csak olyan elképzelhetetlen, hogy a kosárcsapat kapitányának bejön a "stréber lány" -rajzoltam idézőjeleket a levegőbe az ujjaimmal.
-A filmekben és a könyvekben is mindig ez van -vágta rá Ariana.
-Mert azok filmek és könyvek! -folytattam a vitát. -A való életben nem így van! A menő sportolók és a stréberek között van egy hatalmas szakadék. Kizártnak tartom, hogy Shawn írta azt az üzenetet -ráztam a fejem.
-Jó, de akkor ki? -fogadta el a felvetésünket Ariana.
-Nem biztos, hogy osztálytárs írta -szólt bele a beszélgetésbe Zayn. -Például ott van a másik osztályban az a Sam gyerek, ránézésre ő is stréber típus.
-Te egy zseni vagy -csillant fel Ariana szeme. -Ugye segítetek mindent kinyomozni arról a srácról, lányok? -fordult felém és Sel felé a barátnőnk.
-Nekem pompom-edzésem lesz -ráztam a fejem. Pedig lehet, hogy sok hasznomat vették volna. Régen a szobám gyakorlatilag FBI-ként működött. Még aktáim is voltak bizonyos emberekről. Durva, nagyon unalmas volt az a nyaram, amikor ezt csináltam. Akár olyan emberekről is rengeteget tudtam, akikkel még egy árva szót sem váltottam (a mai napig).
Selena beleegyezett a dologba, és végül nekem is felajánlották, hogy ha van kedvem, edzés után nézzek be Arianákhoz.
Egyébként Selena végül nem ment egy Luke-kék próbájára, de nem volt hajlandó elárulni, hogy miért döntött így.
Még befejeztük az ebédünket, aztán elszállingóztunk az ebédlőből. Én a szekrényem felé indultam, hogy kivegyem belőle az edzéscuccomat.
-Allison! -követett Zayn.
-Igen? -fordultam felé.
-Ugye mondtam, hogy négyszemközt akarom elmondani azt a dolgot -kezdte. -És arra gondoltam, hogy esetleg az edzésed után megint elmehetnénk motorozni. Tudod, arra a helyre, ahova mindig szoktunk, az a hely pont alkalmas lenne a beszélgetésre. De ha nem érsz rá, akkor majd máskor. Vagy ha Arianáékkal akarsz nyomozni az a tag után, akkor elhalaszthatjuk. -Érződött a hangján, hogy nagyon zavarban van.
-De ráérek -mondtam. -Edzés után szívesen elmegyek veled motorozni, és akkor elmondhatod, amit szeretné.
-Tényleg? Szuper -mosolygott rám.
-De most megyek, mert még a végén elkések, és Kim leszedi a fejem -emeltem ki a szekrényemből a pompomos cuccom.
-Jah, oké. Izé, akkor idejövök mire vége az edzésnek.
-Oké, szia!
-Szia!
A téli hónapokban, illetve az esős napokon a tornateremben van a pompom-edzés. Szerencsémre nem én érkeztem utoljára. Miután Sarah, az utolsó érkező is befutott, Kim és a pompomlányokért felelős tanárnő, Miss Stimpson (aki egyébként nem sok mindent tesz a csapatért) szót kértek.
-Akik régebb óta pompomlányok, azok már megszokhatták, hogy iskolánk angol testvériskolája minden év januárjában meghívja az intézmény kosár-, európai foci-, amerikaifoci- és jégkorongcsapatát hozzájuk egy bajnokságra. Ez idén sincs másképp. És a jó csapat mellé társul egy jó szurkolótábor is, egyszóval mi is elkísérjük a srácokat Readingbe, ahol a lelkünket is kiszurkoljuk értük -csicseregte Miss Stimpson.
-Köszönjük, tanárnő! -nézett Kim a hölgyre. -És akkor most én is szólnék néhány szót -fordult felénk a lány. -Eddig háromszor voltam Readingben. Mindháromszor az oxfordiak hitték haza azt a rohadt LSzI-kupát, azaz a Leglelkesebben Szurkoló Iskolának járó díjat. Ha idén is ők nyerik, én esküszöm megbukok csak azért, hogy újra  elmehessek arra a bajnokságra, és megtépjem Cynthia Silverman-t, az oxfordosok vezetőjét -tervezte a bosszúját Kim. -Szóval mindenki olyan keményen fog dolgozni, mint még soha. Nincs mentség az edzéskihagyásra és a késére. Nem, az sem érdekel, ha eltörted valamidet, most itt a helyed, hogy földbe döngöljük azokat a kis ribancokat! -Kezdtem félni a Kardashian lánytól. Olyan volt, mintha harcba hívott volna minket. -Akkor most kezdjük az edzést -váltott a lány hirtelen hangnemet, és immárom mosolyogva nézett ránk.
-Ez ijesztő volt -súgta oda nekem a mellettem álló Kate.
-Az -értettem egyet bólogatva.
Kim nem túlzott, mikor azt mondta, olyan keményen fogunk dolgozni, mint még soha. Konkrétan nem éreztem a lábam az edzés végére. Leginkább a szaltózást gyakoroltuk, ami nekem különösen jól ment.
Edzés végeztével nagyon siettem, mert nrm akartam húzni Zayn idejét. Mikor már át is öltöztem, ezenbe jutott, hogy a tornateremben hagytam a kulacsomat. Elköszöntem a többiektől, majd visszasiettem az innivalómért. Miss Stimpson éppen az iratait rendezte a lelátón. Érkezésemre felnézett.
-Elnézést, csak ittfelejtettem a kulacsomat -magyarázkodtam.
-Csak nyugodtan -folytatta a munkáját.
Miss Stimpson nem tart nekem semmilyen órát. Azon kívül, hogy ő a felelős a pompomcsapaért, sok közöm nincs hozzá.
Egyből kiszúrtam az üvegemet a terem szélén, majd távozni készültem, mikor a tanárnő megszólalt.
-Allison, ugye? -kérdezte a nevem.
-Igen, Allison Sandler vagyok -mutatkoztam be.
-Oh, remek -mosolygott rám. -Akkor kedves Allison Sandler, megkérhetlek arra, hogy holnap hetedik óra után hozd be a tanáriba nekem az összes pompomlány iratait? -kérdezte. - Ezekre szükségünk van az utazáshoz. A szünetekben lesz lehetőséged összesedni azokat. Személyi és útlevél mindenképp legyen az iratok között. Mindjárt szólok is a lányoknak, hogy holnap semmiképp ne hagyják otthon ezeket.
-Persze -egyeztem bele, leginább azért, hogy minél gyorsabban szabaduljak. -Szívesen összeszedem az iratokat.
-Köszönöm! -mondta kimért hangsúllyal a nő. -Viszontlátásra!
-Viszlát! -köszöntem el.
Amint kiléptem a teremből, rohanni kezdtem a szekrényem felé, ami azért nem volt jó ötlet, mert még mindig nem éreztem a lábamat. A szekrényből kivettem a táskám, majd beraktam a pompomos cuccom, aztám folytattam a rohanást a parkolóig. Annyira siettem, hogy kis híján elfutottam Zayn mellett, de szerencsére még időben kapcsoltam.
Már én is megjegyeztem az utat ahhoz a tisztáshoz, szóval a fejemben én vezettem. Minden kanyar előtt elmondtam magamban, hogy "Itt most befordulunk, aztán megyünk tovább egyenesen". Meg jó, hogy Zayn nem gondolatolvasó, különben már rég kitett volna az út szélén.
A megszokott helyen parkoltunk le. Lehet, hogy nem volt a legokosabb ötlet, de levettem a kabátomat, és ráültem. Zayn ugyanígy tett.
-Hallgatlak -néztem Zayn-re.
-A Télköszöntő-bulin mondtam, hogy tudom, hogy kivel akarok lenni -kezdte.
-Aha -bólogattam.
-Na és az van, hogy te vagy az -mondta ki. Szegényen látszott, ahogy leveri a víz, és biztos voltam benne, hogy majd' kiesik a szíve a helyéről, olyan hevesen ver.
-Tényleg? -kérdeztem. Ez volt az egyetlen szó, amit ki tudtam nyögni. A kiszemeltem, aki nem tudja, hogy a kiszemeltem, most vallotta be nekem, hogy én vagyok a kiszemeltje. Ejha!
-Igen -válaszolta határozottan. Kellett pár másodperc, mire teljesen felfogtam a dolgot, de amint ez bekövetkezett Zaynre vetetettem magam, és csókolózni kezdtünk. A csók elején még éreztem, hogy nem kicsit lepődött meg a reakciómon, de utána egy fantasztikus élménnyel gazdagodtam. Miután elváltunk egymástól, Zayn mosolyogva nézett rám.
-Ez azt jelenti, hogy én is bejövök neked? -kérdezte, bár szerintem tudta, hogy igen lesz a válasz. Na csakazért sem az lett.
-Nem, csak csókhiányom volt -vontam vállat. Zayn olyan megdöbbenten nézett rám, hogy azt nem lehet szavakkal elmondani.
-Ez most komoly? -nyögte ki végül.
-Dehogyis -nevettem. -Persze, hogy bejössz -öleletem meg jó szorosan.
-Néhány perce még szerettelek, de most szívből gyűlöllek -suttogta a fülembe az ölelés közben.
-Megértelek. A helyedben én is utálmán magamat. De látnod kellett volna az arcodat -nevettem el magam ismét, mire Zayn megcsikizte az oldalamat.
-Egyébként -toltam el magamtól, hogy feltegyek neki egy komoly kérdést. -mióta jövök be?
-Az maradjon az én titkom -felelte.
-De engem nagyon érdekel -néztem rá bociszemekkel.
-Így jártál -vont vállat. Egyszer úgyis kiszedem belőle. -Nincs kedved eljönni hozzám? -kérdezte. -Mármint minek ücsörögjünk itt a hidegben?
-Rendben, benne vagyok -egyeztem bele.
Szóval végül az egész délutánt a Malik-házban töltöttem. Beszélgettünk, társasoztunk és ettünk. Tökéletes hármas. Mióta is vágytam egy ilyen délutánra Zayn-nel? Pontosan nem is tudom, de régóta, az biztos. És most végre megkaptam...