Váratlan találkozások |✔|

1.fejezet

Augusztus 31.

-Kristen! Add vissza a kék ruhámat, most! -üvöltöttem.
-Jajj, drágaságom, kinek akarsz tetszeni? Csak nem a szomszéd srácnak? -bájolgott erőltetetten a nővérem.
-Ribanc -préseltem ki a fogaim között, majd kitéptem a kezéből a ruhámat, és bevonultam a fürdőbe.
Az unokatesónkkal, Roberttel találkozom. Rég nem beszéltünk, most beülünk valami kávézóba.
Szolid smiket tettem fel, majd megfésültem a világosbarna hajamat, és belebújtam a sötétkék ruhámba. Elindultam a lépcsőn lefelé, majd a konyhába indultam elköszönni anyától.
-Alli, bevinnéd a kávét apádnak? A dolgozószobájában van, korrepetál -kért szívességet anya köszönés nélkül.
-Persze -sóhajtottam. Leemeltem a tálcát a pultról, és apa irodája felé igyekeztem. Egy kézzel nyújtam a kilincs felé. Éppenhogy lenyomtam a szerekezetet, mikor a másik kezemben lévő csésze megingott, és a kávé negyede a ruhámon landolt.
-A franca -szitkozódtam a kelleténél kicsit hangosabban. Tetejében még a szoba ajtaja is tárva-nyitva állt előttem.
A nagy íróasztal egyik oldalán apu ült, míg a másik oldalról egy barna hajú fiú nézett rám vissza.
-Hoztam kávét -köszörültem meg a torkomat. Egyhén szólva kínos szituáció...
A barna hajú srác próbált komoly arccal rámnézni, de nem tudtam nem észrevenni a szeme sarkában összefutó nevetőráncokat. Óvatosan a tarkójához nyúlt, majd lenézett az előtte lévő füzetre, és folytatta az irkálást.
-Köszönöm, Allison -vette el a kezemből a kávéscsészét apa, aki időközben felállt, és odalépett mellém.
Még vetettem egy utolsó pillantást a barna hajú srácra, majd kiléptem az előszobába.
-Rendben, Shawn, akkor nézzük tovább a másodfokú egyenlet...-hallottam apám hangját még mielőtt becsukhattam volna az ajtót.
Még sosem láttam ezt a srácot nálunk, de ezek szerint sikerült pont kávés öltözetben megejteni az első találkánkat.
Felrohantam a szobámba átöltözni, nem akartam sokat késni a találkozónkról Roberttel. Azért egy dologra még akadt egy kis időm:
-Kristen, mostmár felveheted -dobtam oda a nővéremnek a kávéfoltos ruhámat. -Hogyha kicsit beáztatod, akkor talán kijön belőle a folt, és a víztől átlátszott ruha a te igényeidnek is megfelel -mosolyogtam rá. Most ő illetett meg ugyanazzal a jelzővel, amit én mondtam rá nemrég.

Rohantam a kávézó felé, de tudtam, hogy így is elkések. Annyira siettem, hogy már nem volt lehetőségem az utat figyelni. Már láttam a kávézó ajtaját, mikor nekiütköztem valaminek. Vagy inkább valakinek...
Mikor felnéztem egy sötét hajú, borostás srác nézett vissza rám.
-Mit szeretnél, babám? -kérdezte, miután kifújta a cigifüstöt.
-Bocs, nem figyeltem -szabadkoztam.
-Nyugi, nem bántalak -fújta ki ismét a füstöt. -De máskor figyelj a lábad elé -kacsintott.
Ez ezen a napon már a második kínos találkozásom egy idegen fiúval. És még csak holnap kezdődik a tanév az új iskolában...

Szeptember 1.

Két éve, mikor elkezdtem a gimit, nem volt kérdés, melyik iskolába jelentkezek. Egy jóhírű középiskola van a város másik végén, raadásul apa ismerte az akkori igazgatót, így nem volt kérdés a bejutásom. Tavaly tavasszal az igazgató súlyos hibát vétett, így kirúgták, s így mi is iskolát váltottunk, mert apának nem tetszett az új igazgató. Ez már csak ilyen. Nem mindegy, hogy kinek az iskolájába járnak Adam Sandler, a Harvard igazagatójának a gyerekei.

Reggel a szomszéd fiúval, Luke Hemmings-sel indultam az új suliba. Mindössze egy nappal idősebb nálam, így a kezdetektől fogva vannak közös képeink. Ő az a fiú, akinek minden szülinapi partiján ott voltam. Ő az a fiú, aki a nyári estéken 6 éves korában mindig velem akart európai focit játszani, hiába magyaráztam neki, hogy az nem is igazi futball. Ő az a fiú, akivel oviban egy csokor gaz kíséretében összeházasodtam. Ő az a fiú, aki minden áldott alkalommal, mikor nem kapott a sütimből, meghúzta világosbarna tincseimet.
Némán ültem mellette, míg ő vezetett. Tudtam, hogy ugyanabba az osztályba fogunk járni, így aztán kicsit kevésbé féltem az első naptól, de még mindig a torkomban éreztem a hevesen dobogó szívemet.
-Izgulsz? -tekintett rám egy pillanat erejéig Luke, majd visszafordította a fejét, és ismét az útra figyelt.
-Egy kicsit -feleltem.
-Nem izgulj, majd én vigyázok rád -moslyodott el.
Elmotyogtam egy köszönömöt, aztán a műszerfal egy pontjára fókuszáltam, és csendben ültem egészen a gimi udvaráig.
Az épületbe belépve a portás fogadott minket. Luke-ot már nyilván ismerte, de engem érdeklődve figyelt. Kértem tőle egy kis segítséget, de azt mondta, hogy nyugodtan menjek Luke-kal a terembe, majd megy az osztályfőnök is.
A termünk az első emeletem volt, az ajtón egy nagy "29.terem" felirat díszelgett, alatta pedig egy "11/B" írás volt olvasható. Félve léptem át a terem küszöbét, de Luke jelenléte megnyugtatott.
Szembefordultam a padokkal, és a következő kép fogadott:
Az első padokban minössze egyvalaki foglalt helyet, egy világosbarna hajú lány, ő a tollait rendezgette. A másik oldalon, a második padban egy szőke hajú srác zenét hallgatott, és a telefonját nyomkodta. Az ölében egy hosszú szőke hajú lány ült, aki a mellette ülő csajjal beszélgetett. Mögöttük egy barna hajú fiú próbált beletalálni a tábla előtti kukába egy papírgalacsinnal. A középső padsor utolsó padján két Kristen jellegű csajszi csücsült, míg az előttük lévő asztalnál egy szőke hajú srác két lánnyal szelfizett. Az ablak melletti padsor leghátsó padjában egy ázsiai srác szkanderozott egy barna hajú sráccal, előttük pedig egy barna hajú lány, egy szőke hajú lány és egy vörös hajú csaj nevetett nagyon valamin.
-Az egyetlen szabad hely ott van -mutatott Luke a szőke hajú srác melletti székre, ami -jelenleg- fogalalt volt. -Órákon nem ül ott senki -magyarázta a fiú.
-Haver -kiáltott valaki a hátunk mögül. Majdnem kiugrott a szívem a helyéről.
-Harry! -fordult meg Luke.
-Csá, tesó! -pacsiztak le. -Hölgyem -üdvözölt a srác engem is, majd újra Luke felé fordult: -Megjöttek Kimék, látnod kell őket, rövidebb a szoknyájuk, mint valaha -kacsintott, majd észrevette, hogy tágra nyílt szemekkel figyelem a megjegyzése miatt. -Akarom mondani nagyon szép lett a bőrük a nyár alatt -javította ki magát.
Így aztán Luke lelépett ezzel a Harry gyerekkel, én meg egyedül maradtam. És még mindig senki sem vett rólam tudomást. Azzal a szándékkal fordultam meg, hogy megkeresem a büfét, de ahogy megtettem a 180 fokos fordulatot nekimentem valakinek. Felnéztem, és ismét az a sötéthajú srác bámult vissza rám, mint tegnap.
-Megint te? -röhögött.
-Igen, bocsi, szóval, aha, mármint... -beszéltem össze-vissza, és éreztem, hogy az arcom tiszta vörössé válik.
-Te vagy az új csaj, akiről Luke beszélt? -kérdezte, én pedig bólintottam. -És hova indultál? -kérdezte.
-A büfébe -feleltem.
-Gyere -nyújtotta felém a kezét. -, erre találod meg.
A hosszú sor közepén állva jutott eszembe, hogy még be se mutatkoztam.
-Egyébként Allison vagyok, Allison Sandler -szóltam.
-Hát Allison Sandler, Zayn Malik szolgálatára -mosolygott.
Mikor a sorrakerültünk, kértem a kedves mosolygó nénitől egy kávét és két csokit. Fizetés után az egyik csokiszeletet Zayn-nek nyújtottam, aki mosolyogva köszönte meg a neki adott édességet. Mikor visszaértünk a terembe, már nem ült senki az állítólagos helyemen, így aztán odamentem, és megszólítottam a szőke srácot, az állítólagos padtársamat.
-Szia! Szabad ez a hely? -kérdeztem. Milyen kreatív, Allison, milyen kreatív...
A srác csak bólintott, így aztán bemásztam a fal melletti székhez. Elő akartam venni egy-két cuccot, amikre szükségem lehet órán, de tudtam, hogy ha a poharamat az asztalomra helyezem, akkor tuti felborítom, így aztán Zaynhez fordultam, aki közvetlen mögött foglalt helyet, a galacsindobálós srác mellett.
-Megfognád ezt, amíg itt elrendezek mindent -kértem, ő meg elvette tőlem a poharat.
Előrángattam a táskámból egy tollat meg egy füzetet, majd megigazítottam a hajamat. A tollászkodásom közben egy ismerős arc is befutott: Shawn. Egy mezt tartott a kezében, melyről le tudtam olvasni a családnevét: Mendes.
Miután a hajam ismét úgy állt, ahogy kellett neki, visszavettem a kávéspohárkámat Zayntől. Éppen belekortyoltam volna, mikor észrevettem, hogy valaki figyel. És ez a valaki a következő pillanatban már meg is szólalt.
-Eddig nem tudtam, honnan vagy ennyire ismerős, de most, hogy a kezedbe vetted az a kávéspoharat már egyértelmű -szólt oda nekem Shawn. El tudtam volna süllyedni szégyenemben. -De csak hogy tudd, jól áll a kávéfolt -kacsintott, majd elfordult.
Nem akartam foglalkozni vele, áradt belőle a bunkóság, nem érdemes törődni vele. De Zayn úgy döntött közbeszól.
-Mekkora egy barom vagy, Mendes. Mivan, idén nem te lettél a kapitány? -szólt oda Shawn-nak.
-Fogd be, Malik, neked ehhez semmi közöd -kiáltott vissza neki a srác.
A teremre szálló néma csendben még hangosabbnak tűnt a fiúk veszekedése, mindenki őket figyelte. Vágni lehetett volna a feszültséget odabent.
-Vagy esetleg ebben a tanévben még nem sikerült megfektetned egy pompomlányt sem? -folytatta Zayn. -Pedig már mindjárt 8 óra...
-Nem szívtad el a reggeli hét szál cigidet, vagy mi? -Shawn sem hagyta abba. Mostmár mindketten állva néztek egymás szemébe. Nagyon közel volt, hogy egymásnak rontsanak, de ekkor belépett a tanár.
-Jó reggelt mindenkinek! -mosolygott.
-Jó reggelt -feleltük néhányan.
Shawn és Zayn is visszaültek a helyükre, de még mindig fakasszemet néztek egymással. A két lány a hátsó sorban (a Kristenhez hasonlók) lekászálódtak a padról, az ázsiai srác meg a haverja abbahagyta a szkandert, és a szőke hajú csaj is otthagyta barátnőit, akikkel néhány perce még olyan harsányan nevetgéltek. Luke és Harry késve érkeztek, de a tanár az első tanítási napra való tekintettel csak mosolyogva a helyükre küldte őket.
-Ha jól tudom, van egy új tanulónk, ugye? -tette fel a költői kérdést a tanár. -Allison, kérlek gyere ki ide, a tábla elé! -keresett a tekintetével a negyevenes éveiben járó tanár.
Felálltam, és kiballagtam a táblához.
-Én Mr. Harris vagyok, az újdonsult osztályfőköd és kémiatanárod -mutatkozott be a férfi. -Most kérlek, te is beszélj magadról egy kicsit, aztán a többiek is bemutatkoznak -mosolygott rám bátorítóan.
-Rendben -bólintottam, majd belekezdtem a mesélésbe. -Allison Sandler vagyok. Kiskorom óta Cambridge-ben élek. Van egy nővérem, Kristen és egy öcsém Brian. Apám egyetemi professzor és igazgató, anyám fodrász. Az osztályból Luke-ot már nagyon régóta ismerem, szomszédok vagyunk, valamint volt szerencsén Zaynt is megismernem -fejeztem be a monológomat. Gondolkodtam rajta, hogy Shawn-t is megemlítem, de inkább nem tettem.
-Köszönjük, Allison! -bólintott Mr. Harris. -Akkor most mindenki bemutatkozik, aztán szünetben ismerkedtek tovább, most sajnos rengeteg dolgunk van. Akkor menjük sorban, kezdjük a szokásos helyről! -intézte szavait Mr. Harris az osztály felé. És ekkor nevek hadával kellett megbírkóznom. Még az előzőt sem memorizáltam, de már jött a következő.
-Selena Gomez vagyok.
-Luke Hemmings, de engem már ismersz.
-Justin Bieber.
-Zayn Malik.
-Tyler Posey.
-Kylie Jenner.
-Kendall Jenner.
-Shawn Mendes.
-Martinus Gunnarsen.
-Taylor Swift.
-Harry Styles.
-Ariana Grande.
-Min Yoon Gi.
-Demi Lovato.
-Bella Thorne.
-Gigi Hadid.
-Zac Efron.

Remelém tetszett az első rész, ha igen, nyomj egy csillagot, kommentelj, oszd meg a sztorit!
Köszönöm az ötletet és a címet csill12 -nek. 😉❤❤

»N«