Váratlan találkozások |✔|

9.fejezet

Október 28. (Szombat)

Valószínűleg sokmindenkinek furcsa, hogy az apám a Harvard igazgatója, mégsem élünk fényűzésben, nincs saját szakácsunk, szobalányunk, rengeteg luxusautónk. Erre meglehetősen egyszerű oka van: nem ilyenekre költünk. Az egyik kiadásunk egy villa a Bahamákon. A nyaralónkat minden évben többször meglátogatjuk, de egy időpont mindig fix, a Halloween.

-Hogy van a barátnőd? -kérdeztem Patt-et. Ő az unokatestvérem, aki minden ősszel elkísét minket a villába. Az első fejezetben Robert-ként említettem, míg most Patt-nek hívtam. A keresztneve Robert, de a vezetékneve miatt mindenki Patt-nek becézi.
-Jól van, köszi, most is forgat -felelte. A barátnője egy nagyon tehetséges színészpalánta, aki jelenleg a Disney-nél dolgozik. Szerepel a legújabb tini-sorozatban.
-Tisztelt utasaink! A felszállást megkezdjük. Kérjük kapcsolják be a biztonsági öveket, és állítsák repülőgép-üzemmódba a mobiltelefonjaikat! Probléma esetén forduljanak a légiutaskísérőinkhez! Kellemes utazást kíván a repülőgép személyzete! -szólt a hangosbemondóból. Természetesen nem hagyhattam ki, hogy végigtátogjam a szöveget. Annyiszor hallottam már, hogy ha álmomban felkeltenek is tudom. Patt a fejét rázta, jelezve, hogy rettenetesen gyerekes vagyok, de látszott rajta, hogy vissza kell tartania a nevetését.
-Utálom a felszállást -nyelt nagyon Kristen. Az egész család megszokta már a repülős utazásokat, egyedül Kristen tart egy kicsit a felszállásoktól, de amint azokon túlvagyunk, ő is megnyugszik.
-Nyugi, csak pár perc! -fogtam meg a kezét, ő ült a másik oldalamon.
-Köszi -suttogta.

Néhány órával később már a hatalmas villa egyik szobájának franciaágyán feküdtem. Küldtem egy-egy üzenetet Luke-nak, Ari-nak és Selena-nak, miszerint ideértünk, majd lementem a konyhába enni. Az étkezés után az udvari medece felé vettem irányt azzal a céllal, hogy csobbanok egyet. A hatalmas fánkos úszógumimban ücsörögve csak Zaynre tudtam gondolni. Nem beszéltünk 17-e óta. Nem beszéltünk 11 napja, ami rengeteg idő. Én nem voltam hajlandó vele beszélni, őt pedig nem érdekelte, hogy nem szóltam hozzá. Legalábbis nagyon úgy tűnik. Ugyan fájdalmas volt, hogy nem beszélünk, de nem annyira, mint hittem. Lehet, hogy ez is olyan, mint az az eset, ami nyolcadikban történt velem? Hogy csak az agyam kamuzza azt a szívemnek, hogy bejön a srác?

3 éve

-Olyan szép pár lennétek -sóhajtozott Elena, a barátnőm.
-De csak barátok vagyunk -néztem rá furán.
-De attól még cukik lennétek -álmodozott tovább.
-De nem tetszik Oliver, fogd már fel! -könyörögtem.
-Lehetnék a gyerekeitek keresztanyja -álmodozott. -Ez fantasztikus!
-Ne legyél hülye -ráztam a fejem.
-Oliver! -intett Elena a szóban forgó srácnak, figyelmen kívül hagyva a tiltakozásom. A fiú egyből odajött hozzánk.
-Igen?
-Tetszik Allison? -kérdezte egyszerűen Elena.
Oliver elgondolkozott.
-Neked én tetszem, Alli? -nézett rám pár másodperc múlva a srác.
-Én nem válaszolok -feleltem. Igazából ezer örömmel rávágtam volna, hogy nem, de nem akartam megbántani Oliver, mert nem tudtam, hogy ő mit gondol. -Nem válaszolok, mert most téged kérdeztünk.
-Akkor én sem válaszolok.
-Oké -vontam vállat.
A srác visszament a haverjaihoz, mi pedig ketten maradtunk Elena-val, aki még egy ideig próbált meggyőzni az Olisonról. Nem sikerült neki.
Legalábbis akkor még azt hittem. Aztán pár nap múlva már máshogy gondoltam, titokban már odavoltam Oliverért, de ezt soha nem vallottam be senkinek, se Elenának, se Olivernek. Később rájöttem, hogy csak azért hittem azt, hogy szeretem Olivert, mert Elena annyiszor elmondta ezt, hogy már én is elhittem.

Október 28.

Patt zökkentett ki az elmélkedésből, méghozzá egy ugrással a medencébe, ami miatt beleborultam a vízbe.
-Bocs! -intett egyet nekem, mikor észrevette, hogy leestem az úszógumiból.
-Ezt nem úszod meg -húztam össze a szemem, majd Patt felê igyekeztem, és jó alaposan lefröcsköltem. Erre ő is vízsugárral válaszolt. Folytattuk a vízi-csatát, majd mikor észrevettük, hogy Bryen is a medence felé tart, őt is megfürdettük, méghozzá ruhástul.
-Elmehetettek ám a fenébe -akadt ki.
-Nem, kössz -rázta a fejét Patt.
Nem sokkal később anya hívott miket vacsorázni. Jól elszaladt az idő.
Vacsora után Patt-tel kitaláltuk, hogy sötétben fogunk bújócskázni a villa felső emeletén, ami tárolóként üzemel. Ide hoztunk el pár éve a régi bútorainkat, ruháinkat, festményeinket, amiknek már nem vettük sok hasznát.
Bryan-t könnyen rávettük, hogy szálljon be a játékba, de Kristen-t elég nehéz volt meggyőzni.
-21 éves vagyok. Nem gondoljátok komolyan, hogy bújócskázni fogok a padláson -nézett ránk meghökkenve.
-Igazság szerint de, komolyan gondoljuk -mosolyogtam rá.
-El vagy tévedve, Allison -rázta a fejét a nővérem.
-Ugyan már -akadt ki Bryan. -Jó buli lesz, sötétben bújkálunk egymás elől. Ki ne akarna ilyet játszani?
-Egy érett 21 éves -vágta rá Kristen.
-Szóval nem te -mosolygott rá Patt.
-Ha nem lennénk rokonok, most elküldtelek volna a nőnemű szülődbe -fogalmazott diplomatikusan Kristen, de ezzel a válasszal beleegyezett a játékba. Túl jól ismerem...

Késő estig bújócskáztunk. A legváltozatosabb helyeket fedeztük fel a nyaraló felső szintjén, és a legkülönfélébb hangoktól ijedtünk meg iszonyatosan. Elég későre járt már, mikor megegyeztünk, hogy az utolsó játszma következik. Természetesen én lettem a hunyó, ki más lett volna? Ebben egyedül az volt a jó, hogy használhattam zseblámpát. Hallottam, ahogy valaki belopódzott a legkisebb helyiségbe az emelten. Miután befejeztem a számolást, egyből arra indultam. Mint kiderült, a fülemmel nincs probléma, Patt tényleg itt rejtőzött.
-Lestél? -kérdezte egyből, mikor megtaláltam. -Olyan hamar rámtaláltál.
-Füleltem. Na gyere, megkeressük a többieket! -indultam meg az ajtó felé, de ahogy a zseblámpámat elfordítottam, a fénye egy régi íróasztalra vetült, ahol megpillantottam három kicsi sapkát. Hirtelen beugrott a Zaynéknél látott három ugyanilyen sapka. Közelebbről is megvizsgáltam őket, és arra a következtetésre jutottam, hogy mindössze a sapkákra hímzett betűk különböztetik meg őket a Malik-házban látott sapkáktól. Ezeken egy A, egy K és egy B betű virított.
-Ezek mik? -kérdeztem Patt-től.
-Ajándéksapkák -felelte. -Gyerekek születésekor szokás ilyet ajándékozni a szülőknek.
-Máskor nem? -kérdeztem. -Csak és kizárólag ilyen alkalomra?
-Igen.
Visszagondoltam a Z, a T és az L betűs sapkákra. Z, mint Zayn. De kié a többi?
-Öhm... Izé... Keresd meg a többieket! -nyomtam Patt kezébe a zseblámpámat. -Nekem most fontos dolgom van -Szegény még szóhoz sem jutott, de én már is elszeleltem.
Nem akartam én keresni először Zayn-t a veszekedésünk után, de most nem tudtam megállni. A szobámba érve egyből előrántottam a mobilomat, és már hívtam is Zayn-t.
-Igen? -vette fel néhány csörgés után. Ugyan már elég késő volt, de hallatszott a hangján, hogy még teljesen éber.
-Mi apukád neve? -kérdeztem.
-James, miért?
Oké, akkor egyik sapka sem apukájáé.
-Se neki, se Vanessa-nak nincs második neve? -kérdeztem figyelmen kívül hagyva az ő kérdését.
-Nincs, de lassan elárulhatnád, hogy miért kellenek ezek az adatok.
Akkor másoké a maradék kettő sapka.
-Se apudnak, se Vanessa-nak nincs másik gyereke? -Tudom, nem a legilledelmesebb kérdés, de hirtelen ez szaladt ki a számon.
-Én vagyok apámtól, és a magzat aputól és Vanessa-tól. További kérdések?
De akkor kiké azok a sapkák? Ez lett volna a kérdésem, de nem mertem feltenni. Csak felidegesítette volna. Ezt egyedül akartam kideríteni.
-Jártok még Lydia-val? -kérdeztem végül.
-Aha -felelte halkan. Ezután kínos csend következett, így inkább leraktuk.
Visszamentem a felső emeletre a többiekhez, de ezalatt egyre csak kattogott az agyam. Az emelet hosszú folyosójának végén találtam meg a többieket. Pontosabban csak Kristen-t és Patt-et. Egy nagy ablakon néztem kifele.
-Mit csináltok? -kérdeztem, mikor odaértem hozzájuk.
-Mozizunk -vágta rá Kristen, mire Patt a fejét rázva kezdett nevetni. Ezután már tényleg nagyon érdekelt, mit néznek, szóval közelebb léptem az ablakhoz. Egyből megpillantottam az öcsémet, aki nagyban csókolózott egy lánnyal. A mázlink az volt, hogy vitt magával zseblámpát, így az éjszaka közepén is láttuk őket.
-Ejha!
-Az -értett egyet Kristen.
-Szerintetek ez az első csókja? -kérdezte Patt.
-Szerintem semmi közünk hozzá -ráztam a fejem.
-De attól még érdekel -vont vállat Patt.
-Engem az érdekel, hogy ki az a csaj -szólt Kristen.
-A szomszéd villa az övék -feleltem. A jelek szerint én voltam az egyetlen, aki felismerte a lányt.
-Ha te mondod -vont vállat Kristen.
-Ha visszajön elmondjuk neki, hogy láttuk őket? -kérdeztem.
-Szerintem majd az esküvőjén mondjuk el neki. Akkor is, ha nem ezzel a csajjal házasodik össze -ajánlotta Patt.
-Nem is rossz ötlet -gondolkozott hangosan Kristen.
-Nekem is tetszik -bólogattam.