Váratlan találkozások |✔|

16.fejezet

Február 5. (Hétfő)

Az ígéret szép szó, ... Utálom ezt a mondást, de tartanom kellett magamat hozzá, ezért nagyot sóhajtva odaléptem Tina-hoz.
-Szia -köszöntem.
-Hali -mosolygott rám.
-Lenne egy kérésem -kezdtem el a betanult szövegemet. -Nyelvtanból az interjú felépítését vesszük, és azt a feladatot kaptuk, hogy valakivel csináljunk egy interjút -magyaráztam. -És arra gondoltam, hogy én feled csinálnám meg, mert úgy is keveset tudok rólad, szóval lenne mit kérdeznem -érveltem.
-Szerintem ez nem a legjobb ötlet -rázta a fejét a lány.
-Miért? -kérdeztem vissza.
-Ne haragudj, de nem szívesen beszélnék a magánéletemről -hárított.
-Oh, oké -bólintottam.
Ez nem sikerült valami jól a dolog, de őszintén szólva, megértem Tina-t.

Délután beszámoltam az esetről Zayn-nek, aki csak bólintott egyet az egészre, majd indulni készült. Láttam a tekintetében, hogy csalódott bennem, vagy legalábbis haragszik rám. Én komolyan nem értem őt. Mégis hogy gondolja, hogy gyakorlatilag a semmiből kinyomozzuk, hogy ki az ikre. És természetesen ennek a gondolatmenetemnek hangot ia adtam.
-A picsába is, Zayn! -szóltam utána, mire felém fordult. -Mégis hogyan kéne kiderítenünk nulla segítség nélkül, hogy ki a testvéred?
-Tudod, nekem te voltál a segítség -mondta halkan.
-Ez őrültség, Zayn! Legalább avatnánk be Tina-t. Biztos tud valamit, ha ennyire titkolja a magánéletét. És ezt a te érdekedben mondom, nem azért mert lusta vagyok bármit is kideríteni, mert ez nem igaz. Szívesen segítek, de egyszerűen nem tudok -magyaráztam.
-Jó -bólintott, majd elment.
Most komolyan? Ennyi a reakciója?

Február 6. (Kedd)

Zayn nagyon megharagudott rám, egész délelőtt nem volt hajlandó hozzám szólni. Otthon hosszas gondolkodás után arra jutottam, hogy semmi tanulnivalóm nincs holnapra. Úgy döntöttem egy pohár forrócsoki társaságában olvasni fogok egész délután. De forrócsoki hiányában a tervem kudarcba fulladt volna, ezért elindultam a közeli kávézóba italért. Ugyanarról a kávézóról van szó, ahol Zayn-nel először találkoztunk, és ahol vasárnap Justin-nal és az előbb említett fiúval együtt üldögéltünk.
A leghidegebb évszakban jártunk, ezért hamar sötétedett. A kávézó mellett egy sötét alak lépkedett. Először nem vettem róla tudomást, de mikor közelebb értem, felismertem.
-Zayn? -kérdeztem, mire az alak felém fordult. Ő volt az. Amint meglátott, ismét lehajtotta a fejét, és a csuklóját szorongatva tovább indult.
Éreztem, hogy itt valami nem stimmelt, ezért utánaindultam.
-Zayn, várj! -kiáltottam utána. Bekapcsoltam a telefonom vakuját, így tisztán láttuk egymást, mikor utolértem.
Az arcát könnyek mosták, és még mindig a csuklóját szorongatta.
-Mi a baj? -rémültem meg.
-Ez egy hosszú történet -sóhajtott.
-Hallgatom -néztem rá szigorúan.
-Még mindig tetszel -mondta.
-Ez a baj?
-Nem, ezt amúgy mondom -sóhajtott ismét, én pedig megcsókoltam. Gyakorlatilag majdnem hogy feldöntöttem, de ő nagy nehezen megtartotta az egyensúlyát, és átölelt, majd visszacsókolt.
-Szóval mi a baj? -kérdeztem újra.
-Kértem segítséget, ahogy tanácsoltad. És mostmár tudom, hogy ki az az L. És összevesztem apámmal. És gőzöm sincs, mit fogok most csinálni -sorolta.
-Először is eljössz hozzánk, aztán elmesélsz mindent, aztán együtt kitaláljuk, mi lesz -mondtam segítőkészen.
-Oké -bólintott.

Otthon egyből a szobámba irányítottam, leültettem az ágyamra, és vártam, hogy meséljen. Az ilyen alapvető, "Kérsz inni valamit?" jellegű kérdéket most elhagytam, nem voltak olyan fontosak.
-Szóval -kezdte. -beszéltem Tina-val, és elmeséltem neki mindent. Először nem akart nekem hinni, aztán végiggondolta a múltját, és nagy nehezen beadta a derekát. Aztán beszéltem neki L-ről, és kiderült, hogy tudja, ki az. Kim. Vagyis Lena. Az eredeti neve Lena -magyarázta. -Teljesen begurultam, hogy hogy lehetnek ilyen seggfej szüleim, és hazamentem. Természetesen balhé lett a dologból, és bevertem a kezem a falba, amiről kiderült, hogy gipszkarton, ezért van egy lyuk a falamon. Aztán eljöttem otthonról, és találkoztan veled -fejezte be.
-Jézusom -nyögtem ki.
-Aha -éretett egyet.
-És Kim tudja már?
-Igen. Apasági tesztet akar -bólintott.
-Mondjuk megértem -gondoltam át a dolgot.
-Én is.
-De várj. Akkor Tina és Kim vagy Lena -keveredtem bele a nevekbe. -hol voltak 17 évig?
-Na ez meg még bonyolultabb -sóhajtott. -Néhány hetes koruk óta csecsemőotthonban, majd gyerekotthonban nevelkedtek, nem találod ki, hol -kezdte. -Hármat tippelhetsz!
-Texas?
-Aa -rázta a fejét.
-Itt, Cambridge-ben?
-Nem talált.
-Sydney-ben? -tippeltem utolsónak. Azért pont ezt mondtam, mert ez a város volt említve Amy levelében.
-Nem, Lengyelországba -mondta meg a megoldást.
-Mi van? -kerekedett el a szemem.
-Jól hallottad. Na szóval ők ott nevelkedtek, aztán Kim-et örökbefogadta a mostani családja, így lett Kim. Tina pedig most követte ide, és jelenleg velük él -mesélte.
-Hát ez... -kerestem a szavakat.
-Nehéz elhinni, nem? -kérdezte.
-Nagyon nehéz -bólogattam.
Néhány percre beállt köztünk a kínos csend, amit végül Zayn tört meg.
-Azt mondtad, beszélünk kettőnkről, ha kinyomoztuk a testvéreim kilétét -mondta halkan.
Nagyot nyeltem.
-Igen -bámultam a szekrényem sarkát.
-Szóval azért szakítottál, mert megtudtad, hogy Tina a testvérem? -kérdezte.
-Igen -ismételtem meg az előző válaszomat.
-Baszki -suttogta leginkább magának, de én is tisztán hallottam. -Plusz egy fő, akitől apám elszakított.
-Zayn? -nyeltem nagyot, de sajnos a torkomban érződő gombócot nem sikerült lenyelnem.
-Igen? -nézett rám.
-Szeretsz még? -kérdeztem.
-Persze, de ennek ellenére haragszom is rád -felelte.
Ez egy közepesen fájdalmas válasz lett. A szívem mélyén vágytam egy "persze hogy szeretlek, felejtsük el a múltat, és kezdjünk előről mindent" válaszra, de nyilván tudtam, hogy erre nagyon kicsi az esély.
-Értem -nyögtem ki.
Ismét kínos csönd keletkezett.
-És hogyan tudtál megbocsájtani? -kérdeztem egy idő után olyan halkan, hogy abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán meghallotta.
-Nem tudom -rázta a fejét. Ezek szerint mégis eljutott.
Néhány perc múlva ismét a fiú felé fordultam.
-Figyelj, azt mondtad, nem tudod mi lesz ezután. Ha szeretnél, itt maradhatsz, ameddig csak akarsz -ajánlottam fel.
-Tényleg? -nézett mélyen a szemembe.
-Igen -bólogattam.
-Köszönöm.

Végül élt a lehetőséggel, és letelepedett a szobámban. Én tartottam magam az eltervezetettekhez, és olvatam (bár sajnos forrócsokim nem volt), Zayn pedig telefonozott. Anyának semmi ellenvetése nem akadt az ellen, hogy Zayn egy darabig nálunk legyen, apának meg nem volt beleszólása a dologba, így aztán ez sem volt akadály.
-Hol fogok aludni? -kérdezte vacsora után.
-Hát választhatsz: vagy a vendégszobában, ahol nincs nincs se függöny, se redőny szóval nagyon világos, vagy a kanapémon, ami nem a legkényelmesebb darab -vázoltam fel a választási lehetőségeket.
-Inkább a kanapé -felelte.
Először ő ment el fürdeni, majd én is letusoltam. A fürdőből visszafele jövet bekopogtam anyáékhoz.
-Anya, kérhetek egy szívességet? -kérdezted.
-Mondjad -mosolygott rám anya.
-Mindjárt átküldön Zayn apjának telefonszámát, légyszíves írj neki egy üzenetet, hogy Zayn nálunk van. Nem akarom, hogy aggódjon, vagy ilyen. Az kéne még, hogy elkezdje keresni, esetleg a rendőrséghez is forduljon segítségért -kértem.
-Végre használod az eszed, édes lányom -nézett rám büszkén anya.
-Köszi...? -mondtam, vagy inkább kérdeztem.
A szobámba érve egyből átküldtem anyának Zayn apjának telefonszámát, majd befeküdtem az ágyamba, és telefonozni kezdtem. Pár perc múlva hallottam, ahogy Zayn felül a kanapén, és odajön az ágyamhoz. Mikor odafordítottam a fejem már az ágyamon ült.
-Köszönöm -suttogta. -Mindent, azt is, hogy itt lehetek, azt is, hogy mindig számíthatok rád, azt is, hogy gondoltál apámra... -sorolta.
-Ugyan -ráztam a fejem, majd ismét telefonozni kezdtem volna, ha Zayn nem tolja el az arcom elől a készüléket a kezemmel együtt, és nem csókol meg úgy, mint még soha.
A heves csókcsata után, a légszomjával küzdve mélyen a szemembe nézett.
-Allison, leszel újra a barátnőm? -kérdezte, én pedig mosolyogva bólintottam.
-Mondd ki! -kérte.
-Igen, leszek a barátnőd -forgattam a szemeimet.
Ismét a számhoz hajolt, és finoman megcsókolt. A finom csók egyre hevesebb csókká változott át, majd Zayn kibújtatott a felsőmből, én pedig segítettem neki levetni a sajátját...

Nem tudom mennyi idő telt el a pólólevételek óta, mert teljesen elvesztettem az időérzékemet.
-Allison -szólalt meg halkan a mellettem fekve Zayn.
-Igen?
-Én inkább az ágyadban aludnék, itt nincs túl világos, és még kénylemes is -mondta, mire halkan felnevettem.
-Még átgondolom, megengedem-e -válaszoltam.
-Oké, de gyorsan tett -kérte.
Pár másodperc után megszólaltam.
-Átgondoltam.
-Na és mire jutottál? -kérdezte.
-Hogy itt aludhatsz, de csak egy feltétellel -mosolytam rá.
-Mi lenne az?
-Csókolj meg -néztem a szemébe, ő pedig nagyot sóhajtva, mintha olyan nagy dolgot kértem volna tőle, teljesítette a kérésemet.