Váratlan találkozások |✔|

3.fejezet

Szeptember 4.

Szeptember 1-je, azaz az első tanítási nap péntekre esett, így egyből utána érkezett egy hétvége. Már péntek délután rengeteg jelölésem érkezett Facebookon, olyanok is ismerősnek jelöltek, akiket még sosem láttam, de egy csomó közös ismerősünk volt, szóval gyanítom, hogy az új suliba járnak ők is. Miután kibékültem Luke-kal, még ottmaradtam a próbájukon. A többi bandatag, Ash, Calum és Michael, kifaggattak az első nappal kapcsolatban. Nem sok mindent tudtam mesélni, mert nem akartam a konfliktusokról csevegni velük, de kifejtettem nekik a véleményemet szinte mindenkiről, mindössze egyvalakiről nem szóltam egy árva kukkot sem: Zayn-ről. Hogy miért? Mert nem tudtam, hogy mi róla a véleményem. Volt nagyon rendes is, de az ebédlőben furán viselkedett. Eleve másnak gondoltam, mikor a nyár utolsó napján, a kávézó felé igyekezve belébotlottam. Fogadni mertem volna, hogy idősebb, mint én, de nem, fiatalabb. Csak 2 hónappal, de fiatalabb. Az egyetlen dolog, amit biztosan tudtam Zayn-nel kapcsolatban az az, hogy nem tudom, mit gondoljak róla. Éppen ezért utasítottam vissza, amikor szombat délután elhívott motorozni. Igazából szívesen kipróbálnám a motorozást, de nem biztos, hogy valaki olyannal, akit csak néhány napja ismerek. Zayn állítása szerint megérti a döntésemet, de azért a tekintete mást sugallt.

Úgy terveztem, hogy még az első óra előtt megkeresem Kimet, és szólok neki, hogy csatlakozni szeretnék a pompomlánokhoz. A hétvégén nagyon sokat gondolkoztam a dolgon, és végül abban maradtam hogy egész jó buli ez a szurkolás, és talán a beilleszkedésben is segítene.
Az aulában egyből megpillantottam a lányt. Hosszú, barna haja a vállára omlott, szigorú tekintetével a kezében tartott jegyzetfüzetet pásztázta. Egy mélyen kivágott pólót és egy fekete szoknyát viselt.
-Szia -szólítottam meg, ő pedig felnézett a füzetéből. -Csatlakozni akarok a pompomlányokhoz -közöltem vele.
-Oké -vont vállat. -Akkor gyere el a válogatóra, úgy, mint mindenki más. Ide nem lehet csak úgy bekerülni. Talán bekerülsz, bár a lábaid lehetnének kicsit hosszabbak...-pásztázott.
Elcsodálkoztam, de nem azon, hogy leszólta a lábamat. Shawn azt mondta, hiány van, akkor inkább örülnie kéne, hogy valaki csatlakizni akar hozzájuk.
-Úgy tudom, túl kevesen vagytok, és a jelentkező is kevés -folytattam.
-Jeleneleg kevesen vagyunk, mert rengetegen elballagtak, de jelentkezők vannak, sőt már most hatszor többen jelentkeztem, mint ahányan beférnek még a keretbe -sóhajtott.
Már épp szóra nyitottam a számat, amikor a dühös Shawn megjelent mellettem, és köszönés nélkül, engem figyelmen kívül hagyva elkezdett Kimnek magyarázni.
-Miért nem veszed fel a telefont? Miért nem vagy online? Miért nem posztolsz egy szelfit sem a hétvégén? Miért nem talállak meg a házatokban? -halmozta a kérdéseket. Kim felvont szemöldökkel bámult rá.
-Fontos dolgom volt -felelt nyugodt hangsúllyal.
-Nekem meg fontos mondanivalóm volt, de mégsem tudtalak elérni -vágta rá Shawn.
-Oh, igen, azt hiszem sejtem, mi volt ilyen fontos -szólt Kim.
-Én meg sejtem, mi volt az a fontos dolog, kedves Lena -tette csípőre a kezét a srác. Kim még megajándékozta egy dühös pillantással, majd elviharzott.
Ők ketten az orrom előtt beszélték meg egy hétvégét úgy, hogy abból én egy szót nem értettem. Viszont azt értettem, hogy Shawn hazudott a pompomlányokról, én pedig ki akartam oktatni miatta.
-Shawn -szóltam utána, mert már éppen menni készült.
-Ne most, Allison -mondta, majd elszelelt.

Az első óránk francia volt, az egyetlen tantárgy, amit szeretek. A franciatanárnőnk, Madame Chatelain, egy 50-es éveiben járó szemüveges hölgy. Pont csengetésre értem be a franciaterembe, a padomhoz siettem, majd lehuppantam Justin mellé.
-Szia! -üdvözölt a srác.
-Hali!
-Merre jártál? -kérdezte.
-Dolgom volt, meg nem találtam a termet -motyogtam.
-Legközelebb szólj, segítek megtalálni -kacsintott Justin.
-Köszi!
Hátrapillantottam Zaynre, aki a padon fekve zenéthallgatott, nem is vette észre, hogy figyelem, ezért megböktem a kezét.
-Zayn -szólítottam meg.
-Szia -motyogta szinte félálomban.
-Tegnap...-fogtam bele a mesélésbe, de a tanárnő pont ekkor toppant be a terembe.
Franciául mondta, hogy álljunk fel, mire mindenki felemelte a hátsóját a székről. Túlestünk az óra eleji kötelezőkön, majd Gigi nagy lelekesen kezdett el mesélni a tanárnőnek a nyaráról. Állítólag járt Franciaországban, megnézett sok múzeumot, kiállítást, híres helyet. A tanárnő végül nagy bocsánatkérések közepette félbeszakította a lány beszámolóját, mert állítólag fontos dolgunk volt azon az órán. Mint utólag kiderült a feladatunk egy teszt kitöltéséből áll. Gondolom Madame Chatelain fel akarta mérni, ki mennyit felejtett a nyáron. Nekem nagyon jól sikerült a teszt, de Justinnak nem lett valami jó. Próbáltam neki súgni, de nem foglalkozott a segítségemmel, sőt majdnem üresen adta be a lapját, amiért Madame Chatelain megajándékozta egy megvető pillantással.
6 óránk volt, a francián kívül egy matek, egy kémia, két tesi és egy irodalom. Már az irodalom óra első percében kiderült, hogy az irodalom tanár, Mr. Williams kiskedvence Zayn, aki előtt pedig emelem a kalapom, mert tényleg fantasztikusan bánik a szavakkal, a versekkel és a rímekkel is. Majd a jövőben becserkészem egy-két fogalmazás megírásához, mert az nekem nem igazán megy.
Délután 3-ra a teniszpályára kellett mennem edzésre. Általában párosban versenyzünk Ninával, kiskorunk óta együtt teniszezünk. Nagyon szeretek teniszezni, és ehhez nagyban hozzátesz a közösség. Én szinte mindig Ninával edzek, az edzőnk Adam. Érti a dolgát, azt meg kell hagyni, és nagyon szereti a családját, nemrég születettek ikerlányai. Minden egyes mosolyában megmutatkozik, mennyire boldog, nagyon szerencsés ember: gyönyörű a felsége és a lányai, sikeres karriert futott, de sajnos egy sérülés miatt abba kellett hagynia a versenyzést, viszont edzőként is kiválóan teljesít.

Szeptember 7.

Reggel nem szólt az ébresztőm, nagyon elaludtam. Gyorsan felvettem egy nadrágot és egy pólót, megfésülködtem, majd lerohantam a lépcsőn. A reggelire készített pirítósokat útközben fogyasztottam el, bár nem akartam összemorzsázni Luke kocsiját. Minden reggel együtt megyünk, kihasználom az ingyen-taxiszolgálat nyújtotta lehetőségeket.
Egy fizikával kezdtünk. Mondanom sem kell, mennyire örültem neki. A fizikát majdnem annyira utálom, mint a matekot. Ennek ellenére két fizikát is túl kell élnem egy héten.
A második óránk franacia volt. Itt kezdődött a bonyodalom, mert hát ez a nap sem telhetett el galiba nélkül. Madame Chatelain tetsztje, az fogja korrepetálni azt a diákot, akinek a legrosszabb lett a felmérője. Történetesen nekem lett a legjobb a teszt, és Justinnak a legrosszabb. Legalább biztosan nem mondhatja senki sem azt, hogy egymásról néztük...
Mikor a tanárnő kimondta nevünket elszabadult a teremben a pokol: Gigi felháborodott, amiért nem neki lett a legjobb a tesztje, pedig elmondása szerint mindent helyesen írt le benne; Ariana kiakadt a tanárnőre, hogy miért kell egymást korrepatálnunk, ő a tanár, miért nem tanítja meg ő rendesen az anyagot, de ugyanakkor kiabált Justinnal, amiért elrontotta a tesztet, és ordított velem is, amiért állítólag rámászok a pasijára. Justin próbálta csitítani a barátnőjét, de a próbálkozása sikertelennek bizonyult, majd végül megunta a vitát, és egyszerűen lelépett az óráról. Madame Chatelain ekkor akadt ki teljesen, és Justin után kiabált, miszerint beír neki egy igazolatlant, ha nem jön vissza most azonnal. Erre a fiú visszakiabálta, hogy magasról tesz rá, de eközben Gigi még mindig ki volt akadva azon, hogy nem ő érte el a legmagasabb pontszámot a teszten.
Ezután az osztályfőnök, Mr. Harris rendkívüli osztályfőnöki órát tartott, amire már Justin is visszatért. Jó alapos fejmosást kaptunk. A tanár elmondása szerint még sosem tapasztalt ilyen ezelőtt. Ez nekem csak egy dolgott jelentett: az egésznek én vagyok az oka. És ez igaz is. Betoppantok egy összeszokott osztályközösségbe, ahol eddig is voltak nézeteltérések, de nem ilyen szintűek, és felborítok mindent: Zayn és Shawn már az első napon egymásnak akart esni miattam, és a gondok ma csak sokasodtak.
Úgy döntöttem, nem fogok bemenni ebédelni, csak mégtöbb konflikust okoznék. Gyalog indultam a buszmegálló felé, de már majdnem kilyukadt a gyomrom, a reggeli sietségben se tízórait, se pénzt nem raktam el a táskámba, így aztán egész délelőtt nem ettem. Mikor leszálltam a buszról, valósággal száguldottam a házunk felé, hogy minél előtt kajához juthassak. Feltéptem a bejárati ajtót, ledobtam a táskám, és semmi másra nem figyelve, célirányosan a konyhába robogtam. Az első ehető dolog, ami a kezem ügyébe került, egy zacskó keksz volt, amit gyorsan kibontottam, majd már nem rettegve az éhhaláltól, szépén lassan megfordultam a tengelyen körül. A pár pillanattal ezelőtt bekapott keksz háromnegyede a padlón landolt, mikor megláttam, hogy a nappalink közepén elhelyezett kanapénkon Kristen fekszik egy srácon, és látszólag hidegen hagyja őket, hogy van közönségük. Mikor pedig felismertem a nővérem alatt fekvő fiút, az addig a kezemben tartott kekszes zacskó is a földön landolt, a félig már megrágott keksz mellett. Kristen a kanapénkon smárolt Cameron Dallassal! Azzal a Cameron Dallassal, aki egy éve még velem smárolt ugyanebben a házban, ugyanezen a kanapén...