Boruto és Kurama (Szünetel)

Otthon, édes otthon...

- Boruto -

- De miért nem?! - kezdtem el hisztizni, amit csak kivételes alkalmakkor szoktam - Utállak!

Miután, ez a kis félreértés megtörtént, nemsokkal bekopogtak az ablakomon. Deidara volt az, és beszélni akart velem. Azt mondta, hogy talált valami Akatsukit, és, hogy ő mostantól náluk fog lakni. Elmesélte, hogy megismert egy Sasori nevű pasit, és megnyugtatott, hogy ez után is fog velem találkozni. Minden nap 4-5 óra körül találkoztunk, suli után. Elmentünk hamburgerezni, miközben a munkájáról mesélt. Elmondta, hogy bár még kevesen vannak, egyre többen csatlakoznak. Ott volt már Kisame, valami Konan és Pain meg persze Itachi. Az utóbbit kezdte megkedvelni, ami abból állt, hogy egy szobán belül minimum 10 méteres távolságban is ott maradt mellette. Hm, kezdenek tényleg igazi barátok lenni! De persze ezt Deidara mindig elrontja valamivel. Folyamatosan szekálja szerencsétlent, ő pedig begurul és elveri. Micsoda testvéri szeretet! Persze mi Himawarival nagyon jól elvagyunk. Nagyon cuki, kivéve akkor ha feldühítik. Akkor maga a Sátán.

Brrr. Még belegondolni is szörnyű, hogy mi történt aznap... Pont, amikor apa lett a Hokage...

- Min gondolkozol? - kérdezte Dei'

- Csak a húgomról. Nagyon kedves, mint ahogy megismerted, amikor még velünk laktál. De ha valami rosszat csinálsz... Halott vagy. Ti nem olyanok vagytok Itachival, mint a testvérek?

- Most, hogy mondod... Lehetséges. De szerintem ő ezt nem érzi. Csak folyamatosan pöcköli a homlokom, és azt mondja, hogy, "majd legközelebb". - utánozta Ita' hangját - De engem ez nem érdekel! Meg fogom törni, azt a Jégcsapot! - kezdte a szónoklatát, ökölbe szorított kézzel és elmélyített, de vicces hanggal.

- Teh nehem vahagy nohrmálihs - szakadtam a röhögéstől, miközben próbáltam megkomolyodni, nem sok sikerrel - Jaj. Ez jól esett.

- Végre hallottam, ahogy nevetsz. - mosolyodott el - Örülök, hogy valaki a környezetemben végre nem depis, pszichopata állat.

- Miért, mert Itachi az?

- Nem pont őrá gondoltam, de ő is egy remek példa. De ezt hagyjuk! Nem akarod kipróbálni velem a repülést?

- Úristen, te idióta! Még kiskorú vagyok! Nem drogozhatok!

- Nem is úgy értettem te istenverte barom! Az agyagmadaraimmal.

- És azokat meg hogyan csinálsz?

- A kezemen lévő szájakkal.

- Mi?! Neked mióta van a kezeden száj?!

- Amióta itt vagyok! - kacsintott rám - Ha nem kérdezed, nekem nem kell elmondanom, és eddig nem is jött szóba.

- De várj! És nekem nem tudsz agyagszárnyakat csinálni? - mondtam izgatottan - Ez annyira menőőő!

- Nyugi, nyugi. Tudok, de ehhez különleges agyag kell.

- Menjünk mááár! De csinálj nekem szárnyat! Lééégyszi!

- Hhh. Oké, feladom. De ha leesel és meghalsz, az nem az én hibám lesz...

- Szóval ennyire nem bízol a műveidben... Tudod, hogy amúgy is tönkre fog menni... Rendben, felfogtam...

- Áhhhh! Te kis! Akkor ideje tesztelni! - mosolyodott el gonosz vigyorral az képén. Megint - Naaa, mikor indulunk?

- Még összepakolok pár dolgot, és indulhatunk is.

Összeszedtem a fogkefémet, a pizsamámat, és még néhány tisztálkodási eszközt. Aztán leosontam a konyhába, ami elég rosszul sikerült, mert levertem anya egyik vázáját. És mint tudjuk, a nők leggyengébb pontja a váza. Még egy ok, hogy ne kelljen hazajönnöm, még ma. Csináltam egy kis mogyoróvajas-lekváros szendvicset, és kimentem az ajtón. Dei' már ott várt engem egy... Madárral?

- Elég csúnya, szegényke! - kezdtem, a mondandómat, de Deidara befogta a számat.

- Csss! Valakik vannak a közelben. Nem úgy tűnik, hogy jószándékkal jöttek. - suttogta a fülembe - Egy, nem kettő. Négy... Hat... Hányan vannak ezek?

Feszült csend közepett vártuk, a fejleményeket. Egyszer csak megláttunk egy lila karikás szemű embert. De ő nem Pain, és nem is Sasuke volt. Hosszú fekete tüskés haja, sötétvörös páncélja egy jó nagy részét eltakarta. Deidarára mintha rátört volna a frász. Még sosem láttam ilyennek. Egyszerűen kiment elé és... Letérdelt?

- Üdvözlöm, Madara úr! - mondta kicsit feszengve - Örülök, hogy visszatért.

Bocsi, hogy ilyen sokat kellett várni erre a részre. Nem volt ihletem, hogy miről szóljon. De ez a veszély már nem áll fenn, mert megvan az elkövetkezendő 6-7 részre való... Tartalom.