Boruto és Kurama (Szünetel)

Kurama

- Boruto -

- Auh, hol vagyok? - néztem körül értetlenül - Mi ez a hely?

- Ez az elméd - hallottam egy ilyesztően mély hangot - Gyere csak közelebb...

- Hülye lennék csak úgy oda menni egy óriási rácshoz.

- Látom te nem vagy olyan idióta, mint az apád - mondta kuncogva - Ő simán idejött, és majdnem sikerült elnyelnem...

- Hogy mit csinálni? És, hogy is kerülök ide? Mert én nem emlékszem, hogy bejöttem volna.

- Hahaha, de úgy látom mégis van hasonlóság köztetek.

- Mi?! Nekem semmi közöm az idióta öregemhez! Nem is érdeklem őt!

- Miket beszélsz, te fiatalabb kiadás?!

- Minek neveztél te... Mi is vagy?

- Én vagyok a hatalmas Kyuubi.

- Eeeh, bocs, de sosem hallottam még rólad.

- Mi? Ez meg hogy lehetséges, én voltam az, aki 26 éve megtámadta Konohát! Persze nem szándékosan...

- Óóó. Még így sem rémlik.

- Oké, hagyjuk. Az a lényeg, hogy ha idejössz, minden gondod elszáll.

- Ja, szóval ez a helyzet. Kösz, de nem. Szeretek magam megbirkózni az ilyen dolgokkal. Remélem megérted.

- Hálátlan kölyök! Belőlem születtél, és még most is csak ellenkezel!

- Honnan veszed ezt a hülyeséget?

- Te idióta, szerinted miért van bajuszod? Az apádnak három van, neked meg kettő, ami azt jelenti, hogy te már az új generációba tartozol. Még sosem gondolkoztál el ezen?

- Nem kifejezetten érdekelt, de most, hogy mondod, tényleg furcsa. És apában mióta vagy benne?

- Már születése óta. Az az idióta apja belepecsételt abba a kis senkibe. De te viszont Sorától kaptál meg. Ő egy másolata az igazi énemnek.

- De akkor én is az vagyok, nem? Nem lehetek igazi... Mi is?

- Jinchuriki.

- Oké, akkor az. És, hogy lettem másolat?

- Úgy, hogy amikor engem bezártak Narutoba, a chakrám egy része szabadon terjengett. Ezért Sora apja begyűjtötte, és elzárta Sorában. Nem volt valami kellemes beavatkozás. Sem nekem, sem neki. És gondolom neked sem tetszett.

- Milyen jó megfigyelő vagy... De várj, ha én az elmémben vagyok, akkor hol van a testem? És miért vagyok itt?

- Jaj, tényleg, erről el is feledkeztem. Azért vagy itt, mert majdnem meghaltál, elvesztetted az eszméleted vagy valaki irányítja a testedet.

- És min múlik, hogy visszamehetek-e vagy nem?

- Az csak a többieken. Ha meg tudnak gyógyítani, akkor visszamehetsz, de ha nem akkor meghalsz. Ha kómába esel, akkor is itt ködsz ki, de amint felébredsz nem fogsz emlékezni semmire. De csak a kóma esetében. Én mindenre emlékezni fogok.

- Ez elég fura, hogy ezt csak így elmondod. Nem is tudtam, hogy léte... - már nem volt időm befejezni a mondatot, mert valami kiragadott arról a helyről.