Boruto és Kurama (Szünetel)

Emlékek

- Nao -

- Nem, nem, nem! Szó sem lehet róla! - kezdett hisztizni Katsu - Ha odamegyek, biztos, hogy felismernek, és én erre még nem állok készen! - könyörgött könnyes szemmel.

- Akkor meg mit akarsz, hogy töröljem ki az emlékeiket?! - szóltam vissza neki dühösen.

- Megtennéd? - csillant fel a szeme.

- Ööö... - hökkentem meg - Tényleg ezt akarod? Mert a végén amúgy is eszükbe jut minden. Sőt, azt sem garantálhatom, hogy amikor meglátnak, nem jönnek elő az emlékeik.

- Nem baj, egy próbát megér!

- Oké oké. Én ezt elintézem, te addig pakolj össze. Nemsokára visszajövök érted.

- Ühüm - vágta vigyázba magát, és szépen katonásan elkocogott. Lehet, hogy őrültnek tűnik, de ha bekeményít... Brrr. Bele sem merek gondolni... Legutóbb elpusztította Hukorushit.

- Deidara -

- Me-meg tudom magyarázni! - próbáltam kitalálni valami ésszerű tervet, de semmi sem jutott az eszembe. Kiskutyák... Eső... Bárány... Vonat... Oké, ez talán megteszi! - Hát az úgy volt, hogy egy csomó kiskutya legelészett az esőben, és elijesztettek egy bárányt, ami kiugrott a vonat elé, és őt megmentette Itachi.

- Legelésző kiskutyák, ezt még megértem. DE, HOGY ITACHI MEGMENT EGY BÁRÁNYT?! - üvöltött Mana.

- Ezt még nekem is nehéz elhinnem - értett egyet vele a menyét.

- Ezzel nem segítesz a helyzetemen - vetettem rá egy lesújtó pillantást.

- Ki mondta, hogy akarok? - VIGYORGOTT!! rám gonoszul.

- Te csak maradj csöndben! - parancsolt rá Mana.

- Gomenasai Mana! Felajánlottam neki, hogy velünk lakhat!

- Nah, csak erre voltam kíváncsi! Ha ezzel kezded, nem kellett volna kiabálnom.

Ekkor betorpant az ajtón Nao.

- Sziasztok, csak tudjátok el kell jönnünk otthonról, és arra gondoltam, hogy - nem volt ideje befejezni, mert Mana közbevágott.

- MIK VAGYUNK MI, VALAMI MENEKÜLTTÁBOR?! - szakadt el a cérna Manánál - De nem baj, ha már Itachi is bejöhet gyertek ti is.... Várjunk, ki a másik személy?

- Ő, Kat-vagyis Nisada. A fogadott húgom. És pont erről szeretnék veletek beszélgetni - közelebb hajolt hozzám és... Megcsókolt...

Hirtelen lepergett előttem az életem. Csak én és Mana. Senki más. Tél van. És hideg. Látom magamat, kilenc évesen, és csak mentem előre. Én csak egy külső szemlélő vagyok.  Összerogyok a hóban, és ő odajön hozzám segíteni. Teljesen egyedül él. A múltjáról nem beszél. Még négy évig együtt vagyunk, de szintén télen egyszer csak megjelenik Madara. Elmondja neki, hogy a bátyja, és, hogy várják haza. És otthagy engem. Én csak állok az út közepén a gyenge hóesésben és nézem ahogy távolodnak. Szomorúságom enyhítésére elkezdek hóembert építeni. Olyan akarok lenni mint egy hóember. Mindig boldog, és nem érez semmi mást. Hideg, és a melegben elolvad, de amint újra leesik a hó, valaki százszrosan újraépíti. Mi ez, ha nem csodálatos?

Hirtelen visszatértem a jelenbe. A kanapén feküdtem, mellettem Mana. Egy árnyék tornyosodik felém. Nao árnyéka. Csak pislog rám, és értetlenül néz.

- Mi történt Manával? - tettem fel a kérdést, a maradék energiámmal.

- Nem tudom. Egyszer csak megöleltem, és elájult. De te még ennél is rosszabb vagy! Megcsókolnak, erre kiütöd magad. Nem szép dolog ám. Nem baj, később majd törleszthetsz.

- És Itachi miért ájult el? - néztem az ágyamon fekvő egyénre.

- Jah, semmi baja. Csak elaludt. - nézett rá ő is.

- Hogy tud ilyenkor aludni?! - tettem fel a kérdést.

- Talán csak a sok aggodalom okozta kimerültség miatt aludt el. Vagy, még mindig az átdobásom miatt ilyen.

Elkezdett kinyílni az ajtó, és belépett rajta egy lány. Szőke hajú és kék szemű lány.

- Szia, én Nisada vagyok! Örülök, hogy megismerhettelek! - mosolygott rám angyalian. Ő egy angyal?

Sziiiiiasztok barátaim! Csak egy kis ismertetés a történtekről, ha nem esett volna le. Nao amikor megcsókolta Deit, akoor törölte ki az emlékeit. Manával ugyanezt csinálta, csak őt csak meg kellett ölelnie. Itachi meg mindeközben bealudt... És ha nem emlékeznétek rá, Katsu teljes neve: Takuya Katsumi Nisada. Azért hívják KatsuNinak, mert NIsada. És most meg ezt a nevét használja a nyílvánosság előtt! Köszi, hogy végigolvastad, és remélem, hogy ha eddig valami nem esett le, akkor azt már megérted! Chao, nemsokára kövi rész!