Boruto és Kurama (Szünetel)

Nao storya

- Nao -

Elment... De miért? Nem értem... Miért nem maradt velem? Miért hagyott el... Miért? Miért nem lehetünk már újra együtt... Soha... Miért... Miért árult el ő is... Miért árul el mindenki, akit közel engedek magamhoz? Miért bűntetnek ezzel? Miért? Nem értem... Mindig ez van... Azelőtt Kazomi, most meg Katsuni, és az egész csapatom... Miért... Miért kell nekem mindezt átélnem? Áruld el... Kérlek... Mondd el... Miért, miért és miért?! - kaptam hisztirohamot, ami átment sírógörcsbe. Nem hiszem el...

Tavasz van. Megismerkedtem Kazomival. Igen kedves fiú. Barna haja, mogyoró szemével párosítva nagyon jól néz ki... Talán szerelmes lettem? Tényleg? Én? Ezért érzem mindig magam olyan furán mellette? Vagy ez csak azért van, mert nem vagyok egy társasági ember? Ő miért nem távolodik el tőlem, mint a többiek? Miért áll szóba velem? Talán ő is szeret? Túl sok a megválaszolatlan kérdés...

- Figyu Kazomi, szeretsz engem? - kérdeztem vörös fejjel.

- Igen Naomi. Szerintem nagyon szép vagy, de a szüleim valamiért azt mondogatják, hogy kerüljelek el. De én szeretlek! - erre a mondatra felcsillant a szemem, és könnyek kezdtek el csordogálni, kicsi arcomon.

- Tudod, te vagy az első, aki ilyen szépeket mond nekem... - kicsit megálltam a beszédben, és egy fokkal halkabban folytattam - Köszönöm...

- Semmis - nem tudta befejezni, mert a szám óvatosan rátapadt az övére. Megcsókoltam. És ő nem tiltakozott. Mikor végeztem, döbbenten nézett rám, utána szépen lassan mosolyra húzta a száját - Reméltem, hogy tőled kapom az elsőt. Maradjunk együtt örökre, jó?

- Jó! - lelkendeztem - Együtt... Örökre...

- 3 év múlva -

- Boldog Valentin-napot! - nyújtottam át neki, a házi készítésű csokimat.

- Köszönöm! Te készítetted ugye?

- Hát persze, tudod mikor adnék neked olyan bolti vackot! - játszottam a megsértődöttet.

- Na, ne legyél durcis! - mondta, majd maga felé fordította a fejem, és puha ajkaival nyomott rá egy puszit.

- Na jó, talán megbocsátok... - mondtam, kicsit dacosan - De cserébe adnod kell valamit - húztam széles vigyorra a számat.

- Tényleg? És mi lenne az?

- Majd megtudod! - kacsintottam rá - Ha este eljössz hozzám, elárulom!

Másnap reggel egymás mellett keltünk az ágyban. (gondolom sejtitek, hogy mit csináltak, írói megj.) Nagyon jó volt tegnap. Lementem reggelit készíteni, mert mivel egyedül lakom, ezt is meg kell csinálnia valakinek. Persze mindeközben Kazomi húzta a lóbőrt. Lusta... Nemsokára megjelent mögöttem, és engem átkarolva kérdezte, hogy mit csinálok.

- Komolyan ennyire vaksi vagy? Nem látod, hogy éppen palacsintát sütök? - hajtottam hátra a fejem, mire ő csak mosolygott egyet - Na látod! Nem is kellett volna kérdezned!

- És ha csak ürügyet akartam arra találni, hogy beszélhessek veled? - kérdezte játszva az ártatlant.

- Akkor valami jobbal kéne előállnod! - hajtottam vissza a fejem.

- Igazad van. Jól érvelsz mint mindig. Ezért is szeretlek.

- Csak ezért? - vontam fel a szemöldököm.

- Is, te buta, is.

- Most meg lebutáz... - mondtam ezt poker faceel. Persze nagyon nehéz volt megállni, hogy el ne nevessem magam.

- Kiengeztelhetlek Fehérnapon? (az a nap, amikor a fiúk viszonozzák a Valentin-napon kapott csokikat) - erre a mondatra elgondolkoztam...

- Hm... Talán - jelent meg egy csintalan mosoly az arcomon - Persze valami nagyon jóval kell előállnod!! - figyelmeztettem.

- Nyugi, tudom, hogy tetszeni fog! - engedett el, mert ment átöltözni.
Pedig szerintem nagyon sexy volt abban a boxerban... Most, hogy jobban belegondolok, nekem is át kéne ölöznöm... Csak a csipkés hálóingem van rajtam, ami kb a combom közepéig ér...

-Veszélyes így lenni...- Gondoltam, mire kuncogtam egyet.

Végre kész lett az utolsó adag is, ami miatt elmehettem magamra ráncigálni valami normálisabb ruhát (ha az eddigit lehet ruhának nevezni) Mire visszaértem, vendégem már az asztalnál ült.

- Bocsi, hogy megvárattalak - mondtam.

- Semmi baj - mosolygott kedvesen. Ez az a mosoly, amitől egyszerűen elolvadok. Mint egy kiskutya.

Megreggeliztünk, és a nap további része normálisan telt. Másnap elmentünk a vidámparkba, ahol persze én mindig féltem mindentől. A legrosszabb a kísértetház volt... De nem baj, mert Kazomi megvédett. Mikor hazafelé mentünk. Már majdnem befordultunk, az utcába, ahol lakom, amikor hirtelen, egy furcsa hang csapta meg a fülemet... Mint egy kard... Mielőtt reagálni tudtam volna, Kazomi mellkasából kiállt egy penge. Lefagyva álltam ott, miközben szerelmem a földre hullott, és piros vére szétfolyt a járdán. Ekkor eltört bennem valami... Talán az, amit úgy neveznek, hogy kegyelem, vagy kedvesség. Kivettem élettelen testéből a kardot, és láttam az előttem álló gyilkosát. A testem magától cselekedett. Átszúrtam vele a férfi tüdejét, és megkérdeztem az utolsó pillanatban, hogy ki bízta meg ezzel. Erre csak annyit mondott, hogy az anyám. Ennél a pontnál hisztérikusan felnevettem, és éreztem, ahogy kihalnak belőlem az érzelmek. Az egykori bánat, kedvesség és öröm helyét mind csak gonoszság és bosszúvágy töltötte ki. Az elkövetkezendő években csak azzal tudtam törődni, hogy megöljem azt a nőt. Nem érdekelt, hogy ezért szökött ninjaként fognak rám tekinteni, csak ez érdekelt. A bosszú. Amit végül egy újabb három év gyilkolás, és nyomozás után sikerült is beteljesítenem. Ezek után már csak cél nélkül bolyongtam a világban. És ekkor találkoztam a megmentőmmel. Katsuval. A pozitív kisugárzása eszembe juttatta a régi énemet, mire könnyek gyűltek a szemembe. Olyan akartam lenni, mint ő. És amikor meglátta, hogy szomorú vagyok, odajött hozzám, és nekem adta a karkötőjét, hogy hátha attól felvidulok. És tényleg segített. Három évnyi sötét múlt után, megláttam a fényt, ami kivezetett onnan. Megjalvutam, és beköltöztem apám "házába". Köszöntem Jashinnak.

Ekkor hirtelen kippattantak a szemeim, és észrevettem, hogy Deidara aggódó tekintettel néz rám.

- Mi történt? Sírtál álmodban.

Gomene, gomene, hogy ilyen kis béna rész lett, de most megszállt az ihlet, és gondoltam, hogy ideje megismernetek Nao múltját. Az ihletet meg a felső videóklippnek köszőnhetitek. Ez az egyik kedvenc dalom!! (igen kpop fan vagyok, bocsi, ha összetörtem ezzel valaki lelki világát)

BTS - House of cards 💜💜