Boruto és Kurama (Szünetel)

Békülés

- Deidara -

Már három hét eltelt, mióta megszöktünk Konohából. Boruto még mindig nem heverte ki a családja halálát. Szerintem még fel sem fogta, hogy mi történt. És ki miatt... Ismerős incidens, csak nekem ott volt Mana. És még most is itt van. Meg van az új életcélom! Fel fogom vidítani Borutot! Először is, találnom kell neki valami elfoglaltságot. Adjak neki egy vödör homokot, és egy lapátot? Biztos, hogy jól ellenne vele... Nem, valami fontos kell... Egy barátnő! Igen, szerzek neki egyet! De vajon ki legyen? Hány lány van itt a közelben? Csak eggyről tudok...

- Óóó, Manaa~! - szólítottam meg, egy kicsit nyájasan - Hogy vaa~gy???

- Jól. Miért, valami baj van? - kérdezte aggódva.

- Jaj, igen, Boruto mondta, hogy nagyon fáj a hasa. Szerintem meg kéne vizsgálnod...

- Mi? Tényleg? Oké, nem bánom... - pirult el - De mégis mit kéne csinálnom?

- Dobd be magad hugi! Kérdezd az állapotáról stb... Majd én segítek neked! - adtam oda neki egy fülhallgatóféleséget, amivel könnyen tudunk kommunkálni - Tessék, én majd súgok neked.

- Miért, csak megvizsgálom!

- Oké, de az előbb mondtad, hogy nem tudod, hogy mit mondj neki - húztam széles vigyorra a számat - Na, akkor indulhatsz is! - löktem neki Borutonak.

- Öööhm... Szia! - köszönt az orvos.

- Szia. Mi van? - kérdezte a páciens.

- Csak, Deidara mondta, hogy rosszul vagy, és vizsgáljalak meg.

- Aham. De mint látod, teljesen jól vagyok - felelt ridegen.

- Mi a bajod velem?

- Talán az, hogy meg akartál ölni, és, hogy Deidara is olyan furcsa melletted.

- Először is, a hangsúly azon van, hogy csak meg akarTALAK ölni. Vagyis a múltban, ami már elmúlt. És Dei' azért fura mellettem, mert nagyon régen találkoztunk, ezért ez valószínűleg rossz emlékeket idéz fel benne, és bennem is egyaránt.

- Miért csak rosszakat? És, ha benned is, akkor meg miért tartasz velünk?

- Amikor együtt voltunk, történt egy haláleset. Ez maradt meg mindkettőnkben. Hogy miért visellek el titeket, az csak rám tartozik. Van egy célom, amit el fogok érni. Dei'nek is ugyanez a célja. Ezért csatlakozom hozzá. Nem hozzád. Te csak járulékos kár vagy számomra. Most, hogy ezt tisztáztuk, remélem, nem utálsz annyira.

- Hát ez nem ment valami jól... - gondoltam - Ha ez így megy tovább is, valamelyikük megöli a másikat... És az, hogy Mana fog élve kiderülni a csatából, elég sok az esély.

- Ja, persze, megértettem - gondolkodott el Boruto.

- Nah, egyre kedvesebb vagy Napcsi! Csak így tovább, és nem kell megölnöm téged! - mosolyodott el Mana - Ha már itt vagy, segíts nekünk kipakolni. Mostantól ez az otthonunk. És te is részese vagy!

Mindezt én természetesen hallottam, de nem mertem beleszólni, ebbe a meghitt pillanatba. Csak vigyorogtam mint az állat, amikor visszajöttek. Igazából Mana fogta Boruto kezét, és húzta maga után. De ez csak mellékes... Végre, mint egy család! De ki vagytok én? Mana és Boruto a boldog házaspár, én meg leszek a gyerekeik agglegény Deidara bácsija?! Isten ments! Gyorsan, keresnem kell egy barátnőt!