Boruto és Kurama (Szünetel)

A megmentő

- Nao -

Miközben nagyban gondolkoztam az előbb látottakon, (nem, nem azon, hogy Katsu meggyógyult) valami érdekes zaj csapta meg a fülemet. Mintha egy nagyon magas frekvencián valaki mondott volna valamit. Bevallom, majd összehugyoztam magam, de végül rájöttem, hogy nem is kell... Miután észrevettem, hogy nem csak engem zavar ez a hang, rávettem magam, hogy megkérdezzem mi is ez.

- Hát, azt... Azt nem tudom... - adta meg a sokatmondó választ Kabát.

- Ch. Kösz, ezzel igazán megnyugtattál... - vetettem oda neki.

- De ha egyszer fogalmam sincs?!

- Hagyjuk - zártam le a beszélgetést.

Ezen érdekveszítő (igen, direkt írtam így) beszélgetés után, egy jó ideig nem történt semmi szokatlan. Bár szerintem ha lett volna is valami, nem vettem volna észre, mert azon gondolkoztam, hogy vajon mit akarhatott az a hang. Nemsokkal később rá is jöttem... De akkor már túl késő volt. Figyelmeztetett. De mi nem értettük. És, hogy mire? Egy farkasra. Lehet, hogy csak egy, de ez elég nagy, és ijesztő szemekkel rendelkezett. Egyszer kerültem vele szemkontaktusba. Mintha hallotta volna nyomorult lelkem kiáltozását, együttérzően nyüszített egyet, és közelebb jött. De az az észlény Kabuto, csak megpróbálta eltalálni egy shurikennel. Ezzel feldühítve szürke bajtársamat. És persze kit támadott meg? Hát persze, hogy engem, nem is én lennék... Rámugrott, de én egy ügyes, és gyors mozdulattal, átdobtam a vállamon. Igen, őt is... Talán le kéne szoknom róla, de olyan jó érzés!! Egyszerűen nem tudok. Ezek után Kabátot vette célba, és éreztem, hogy nem érhetek oda időben. Kabuto meg nem tud védekezni, mert tudja, hogy ha eldobja Katsut, egy életre megútálom. Nem mintha most nem lennék vele így, de ő úgy látszik, ezt még nem fogta fel. Én rohantam, a farkas ugrott, Kabát meg állt. Hegyesfogú barátom, leteperte az őszt. Féltem, hogy talán összenyomta Katsut, de ő nem volt ott... Aztán egy kéz, hirtelen berántott a fák közé. Nem láttam értelmét ellenálni, mert tudtam, hogy amúgy sem győzhetek. Abban reménykedtem, hogy Katsu az, de amint elemeztem a számra tapasztott kezet, rájöttem, hogy ez egy férfi. Mikor végre megálltunk, megláttam a megmentőm arcát. Egy fekete hajú, és szemű férfi volt. Ahogy elnéztem hiányzott a jobb karja... Mégis ki lehet ez? Kísértetiesen emlékeztet Itachira... De miért?

- Ki vagy te? - vágtam faarcot, kemény hanggal társítva.

- Előbb te mutatkozz be! - válaszolt.

- Én kérdeztem hamarabb.

- Hölgyeké az elsőbbség.

- Iwatosi Naomi vagyok - válaszoltam, amivel megkíméltem magam egy felesleges vitától.

- Honnan jöttél?

- Nem mindegy az neked?

- Nem.

- Sziklarejtekből - válaszoltam.

- És mégis mit keres itt egy Sziklarejteki?

- Él, nagyagy, él...

- Komolyan kérdeztem.

- És én meg válaszoltam rá.

- Ugye nem szökött ninja vagy?

- És ha igen?

- Ha igen, akkor meg kell, hogy öljelek.

- Akkor nem vagyok az.

- Hazudsz.

- Te kérdeztél.

- Hhh. Most az egyszer megkímélem az életeteket.

- Kiét még?

- Van itt egy másik szöszi is. Kabuto hátáról szedtem le. Talán ismered?

- Hát persze, ő a húgom!!

- Végül is, van hasonlóság...

- Fogadott húg.

- Akkor is. De most mennem kell. Remélem még találkoztunk!

- Az előbb mondtad, hogy legközelebb megölsz.

- Igen, pontosan - indult el, de én még utána kiáltottam valamit.

- Még nem árultad el a neved!!

- Jaj, tényleg, bocsi! Uchiha Sasuke vagyok! - miután kimondta az utolsó szót is, eltűnt a szemem elől. Ott ahol állt, feküdt Katsu. Akkor ez azt jelenti, hogy hazamehetünk?

Éljen, kövi rész!!! (bár sztem én jobban örülök neki, mint ti XD) Remélem, hogy tetszett, ha meg nem, ez van. Valszeg nem fogok valami gyakran kirakni részeket, mert kezdődik a suli. De semmi pánik!! Hetente egyszer biztosan írok majd. Valamit... Sziasztooook!!