A werewolf's daughter //BEFEJEZETT//

4.fejezet

A jóslástan vizsga után Hagrid küldött nekünk egy levelet. Csikócsőrt elítélték. Napnyugtakor jön a hóhér.

Ilyenkor baj, hogy a Lucius Malfoy félék benne vannak az ilyen bizottságokban...

Miután Harry eljött a vizsgáról, mondani akart valamit, de amikor meglátta, hogy nincs jó kedvünk, elharapta a mondatot.

Le kellett mennünk, annak ellenére, hogy Hagrid kérte, hogy ne menjünk. Csak az a baj, hogy Harry köpenye valahol a Mézesfalás pincéjébe vezető járatban van. Valakinek el kellett hoznia. És Hermione vállakozott erre.

- Mostanában rád se ismerünk. Felpofozod Malfoyt, kirohansz Trelawney órájáról, és most ez... - soroltam.

Ezek szerint Hermione büszke volt magára, mert mosolyogva kihúzta magát.
     
                                                  ***

Vacsora előtt Harry a talárja alá rejtette a köpenyét, majd csatlakozott hozzánk. Vacsora után nem mentünk vissza a Griffendél-toronyba, hanem elrejtőztünk egy földszinti helyiségben, és ott várakoztunk. Miután becsapódott a nagyterem ajtaja, Hermione kikukucskált a bejárati csarnokba.

- Tiszta a levegő.- mondta. - Köpenyt fel...

Szorosan össze kellett bújnunk, hogy mindannyian beférjünk.

Gyorsan kisurrantunk a tölgyfa ajtón, és Hagrid kunyhója felé vettük az irányt.

A nap már alancsonyan járt; sugarai aranysárgára festették a Tiltott Rengeteg fáinak csúcsát.

Néhány perc után meg is érkeztünk, és miután bekopogtunk, nagyjából egy percig vártunk, mire a sápadt, reszkető Hagrid ajtót nyitott.

- Csak mi vagyunk - szólt fojtott hangon Harry. - A láthatatlanná tévő köpeny van rajtunk. Engedj be, és levesszük.

Miután Hagrid utat engedett így szólt:

- Pedig megírtam, hogy ne gyertek le. - suttogta szemrehányóan, miközben becsukta az ajtót.. Az volt a legrosszabb, hogy Hagrid nem zokogott, és nem is vetette a nyakunkba magát. Leginkább olyan volt, mint aki nem tudott mit kezdeni magával. Így még sajnálatraméltóbb volt, mintha sírt volna.

- Főzök teát - szólt, és remegő kézzel a vízforraló felé nyúlt.

- Hol van Csikócsőr? - kérdeztem.

- Hát... odakint - felelte a vadőr. Megpróbált tejet önteni, de helyette az asztalt árasztotta el. - Kipányváztam hátul a tökágyásnál. Gondoltam, hadd lássa még egyszer az erdőt, hadd szívjon friss levegőt, mielőtt...

Hagridnak mostmár annyira remegett a keze, hogy elejtette a tejeskancsót, ami ezer darabra tört a padlón.

- Hagyd csak, majd én - szólt Hermione, azzal sietve hozzálátott, hogy eltakarítsa a romokat.

- Van egy másik kancsó a szekrényben - motyogta Hagrid. Közben Harry és a vadőr arról beszéltek, hogy miért nincs esély.

- Arról a MacNairről hallottam már. Régen Tudjukki csatlósa volt - mondtam. Ekkor Hermione hirtelen felkiáltott.

- Ron! Ez... ez nem lehet igaz! Itt van Makesz!

Ron megütközve nézett rá.

- Mit beszélsz?

Hermione az asztalhoz lépett, megfordította a kancsót, abból pedig visítás és vad kaparászás után kipottyant a patkány.

- Makesz! - hebegte Ron. - Hogy kerülsz te ide?