A werewolf's daughter //BEFEJEZETT//

3.fejezet

Másnap reggel Harryékkel lementünk reggelizni, a nagyterembe lépve Malfoy nagy vidáman mesélt valamit a többi Mardekárosnak. Mikor elhaladtunk mellette, látványos ájulást tettetett. Hallgatósága pedig hatalmas kacajjal jutalmazta a paródiát.

- Ne is törődj vele. - legyintettem.

- Ja, nem ér annyit, hogy bosszankodj miatta...

- Hé, Potter! - visította egy Mardekáros lány. Azt hiszem Parkinson. - Potter! Jönnek a dementorok! Húúúúú!

- Pofa súlyba, Parkinson. - morogtam.

- Nyugodjál le Lupin. Én inkább azért aggódnék, hogy apád se fog egy évnél tovább tanítani, és akkor jövőre hogy szerzitek be a tankönyveidet. - mondta, és újra fülsértő vihogásba kezdett.

Úgy kellett engem elrángatni, mielőtt még neki ugranék.

- Tessék, a harmadikos órarendek - szólt Ron egyik bátyja George, és elénk tolta a pergamen lapokat. - Nektek mi bajotok?

Ron leült a bátyja mellé és sötét pillantást küldött a mardekárosok felé.

- Malfoy - felelte a testvérének Harry helyett.

George pont akkor nézett Malfoyra, mikor megint ájulást színlelt.

- És neked melyikkel van bajod... öhm...

- Annie. És Parkinsonnal. Beszólt, hogy apa se fog egy évnél tovább tanítani, és akkor alig lesz pénzünk a jövő évi könyveimre.

- Ugyan, ezt mi is mindig megkapjuk nem kell az ilyenekkel törődni. - legyintett.

- Köszönöm. - motyogtam még mindig szomorúan.

- Malfoy meg egy kis tetű - szólt megvetően. - Amikor a dementorok a mi fülkénk felé jártak, nem volt ilyen nagy a szája. Ugye, Fred?

- Majdnem összepisilte magát - morogta undorodva Fred.
- Én se örültem - folytatta George. - Iszonyú alakok azok a dementorok...

- Valahogy megfagy tőlük az ember - csóválta a fejét Fred.

- De ti nem ájultatok el. - jegyezte meg halkan Harry.

- Felejtsd el! - legyintett George. - Apának egyszer el kellett mennie az Azkabanba... Emlékszel, Fred? Utána azt mesélte, hogy soha nem járt még olyan rettenetes helyen. Holtsápadtan, remegve jött haza... A dementorok kiszívják az örömöt a levegőből maguk körül. A legtöbb rab megtébolyodik a börtönben.

- Majd meglátjuk, hogy a kviddicsmeccs után lesz-e még kedve Malfoynak nevetni - jegyezte meg Fred. - Mi nyitjuk a szezont, és ellenük játszunk.

- Annie, minden rendben? - fürkészett Ron.
- I-igen, csak eszembe jutott a vonat út. - motyogtam, miközben a villámmal szúrkáltam a tükörtojást.

- Miért? Mi történt? - érdeklődött Fred.

- Á, csak én is... elájultam. Nem azért amiért Harry, hanem,
mert nem olyan rég még volt egy betegségem. Azért.

- Ó, sajnálom. Nem kellett volna rákérdeznem - húzta el a száját.

- Nem gond. - legyintettem, miközben halványan elmosolyodtam.

Eközben Hermione az órarendjét böngészte.

- Juj, de jó! - lelkendezett. - Már ma lesznek óráink az új
tantárgyakból!

Ron belepillantott a lány órarendjébe, és a fejét csóválta.

- Itt valami nem stimmel, Hermione. Vagy tíz órára akarnak téged elküldeni naponta. Ez képtelenség.