A werewolf's daughter //BEFEJEZETT//

17.fejezet

Ha a múltkori kész katasztrófa volt, akkor a maira nincsenek szavak. Dracónak ma kellett volna megtennie.

Éjszaka hatalmas robajra ébredtünk, ezért rögtön kirohantunk a folyosóra. Hát... A Rend tagjainak nagyrésze ott volt.

- Annie! Vigyázz! - kiáltotta apa, majd egy átkot lőtt mögém.

- Mi ez az egész? - kérdeztem.

- A halálfalók beszabadultak. Rejtőzz el!

- Azt feletsd el! Harcolok!

- Rendben. De próbálj vigyázni magadra.

Hát nem mondom, hogy könnyű harc volt. Ráadásul Dracót se láttam sehol. Ilyen sokáig nem lehet a Csillagászati-toronyban.
Sajnos nem figyeltem eléggé, ezért a következő pillanatban a karom vérezni kezdett.

Na hát ezt alaposan visszakapta.

Egyik pillanatban Draco jelent meg a lépcsőn, Pitonnal a nyomában.
Én meg épp valamelyik halálfalóval párbajoztam, és épp vesztésre álltam. Persze ez az én szerencsém.
Draco látta, hogy nem állok jól, ezért egy kábító átokkal úgy neki repítette az illetőt a falnak, hogy az csak nyekkent.

- Köszönöm. - mondtam, és elcsodálkoztam azon, hogy nekem segít, nem pedig menekül. Ezt neki is kifejtettem.

- Nem tudnálak itt hagyni azzal a tudattal, hogy bajod eshet.

- Azzal már elkéstél. - mutattam fel a jobb karom. A felső, amit septében felkaptam, már csatakos volt a vértől.

- Annie...
- Maradok. Nem érdekel.

- Akkor vigyázz magadra. - mondta, miközben kilőtt valakit mögülem.

- Rendben.

Elkeseredett egy küzdelem volt. Ráadásul egy nagyon súlyos sérült lett. Bill Weasley. Greyback támadott rá.

Kimentünk az udvarra és... Dumbledore ott feküdt, és szinte már mindenki ott állt körülötte félkörbe.

- Piton megtette? - kérdeztem Dracótól.

- Igen.

Ebben a pillanatban olyan mérhetetlenül nagy zokogás lett úrrá rajtam, hogy Dracónak úgy kellett tartania, nehogy térdre essek. Ha Dumbledore meghalt, az azt jelenti, hogy vesztettünk. Nincs esélyünk.

- Annie...

- Tudom, hogy te nem tetted volna meg.

Ezután nagynehezen felmentünk a gyengélkedőre. Miközben Madame Pomfrey rendbe tette a karom, érdekes dolgok láttak napvilágot. Tonks nyíltan megmondta, hogy hogyan is érez. Apa megint ellenkezett, hogy ez nem lenne helyes, amíg én közbe nem szóltam.

- Figyelj. Tudom, hogy tagadni próbálod, de ezzel senkinek nem lesz jobb. Se neked, se neki. Ez a ti döntésetek, de úgy lenne a helyes, hogy bevallod. Engem nem zavarna. Örülnék. Mert tudom, hogy részben ezért tagadod az érzéseidet. Amilyen világot most élünk, ki kell használni minden pillanatot, mert nem tudni, hogy mikor ér véget az életünk. És nem szeretném, ha bármelyikőtök is bánná, hogy nem tett meg valamit, amit szeretett volna. Ezt nem csak kettőtöknek mondom. Hanem mindenkinek.
A következő pillanatban apa ölelésére lettem figyelmes.

- Ilyenkor csodálkozom, mennyire hasonlítasz Melodyra. - mondta, mire kivételesen mosolyogva néztem fel.

                                                ***

A vizsgák elmaradtak. Nem is tudom, hogy eddig mennyit nem írtunk meg.

A vonat már indul vissza Londonba. Még mindig zsibbadtnak érzem magam Dumbledore halála után.

Draco próbált valamivel felvidítani, de ez az én esetembe. szinte lehetetlen küldetés.