A werewolf's daughter //BEFEJEZETT//

1.fejezet

Reggel kissé fáradtan ébredtem. Leszaladtam a lépcsőn, és szokás szerint a lépcső mentén felaggatott képeket nézegettem, aminek az eredménye majdem esés lett.

- Annie, hányszor kértem, hogy ne törd össze magad? - kérdezte apa szemrehányóan, de láttam rajta, hogy mosolyog.

- Eh, nem is én lennék. - legyintettem.

- Reggeli után megyünk az Abszol útra. Elég sok dolgom lesz. El tudod majd intézni egyedül a tankönyveket?

- Persze. Az egy dolog, hogy szinte minden nap majdnem leesek a lépcsőn, de azért a cuccaimat meg tudom venni. - nevettem, majd elkezdtem belapátolni a reggelimet.

- Kész vagyok. Mehetünk. - jelentettem ki.

- Biztos, hogy pizsamában akrasz jönni? - nevetett apa.

Hupsz... Gyorsan felszaladtam a lépcsőn, átöltöztem, majd rohantam lefelé, és most kivételesen nem estem le majdnem.

- Mostmár tényleg mehetünk. - mondtam. Elhoppanáltunk az Abszol útra.

- Tessék itt a lista. Menni fog egyedül? - kérdezte apa. Már vagy századjára.

- Persze. Menj nyugodtan, és intézd el azt a sok mindent, amit a tanári állásod miatt el kell intézned. - mondtam. Azzal el is tűnt.

Igaz, hogy ha tudnám mi hol van akkor mennének a dolgok. Nem akartam apának mondani, mert akkor sose végeznénk. Szóval totál tanácstalanul álltam Florian Fortescue fagylaltszalonja előtt, egy kis erszénynyi kevéske galleonnal, de annál több sarlóval és knúttal, ráadásul azt se tudtam mit csináljak, amíg meg nem hallottam valakit az egyik asztaltól.

- Ne segítsek? - kérdezte egy nagyjából velem egy idős szénfekete hajú, szemüveges, zöld szemű fiú.

- De. Lehet jól jönne.- húztam el a szám. - Egyébként Annie Selina Lupin vagyok.

- Harry Potter. - mutatkozott be. Erre elkerekedett szemekkel néztem rá.

- Az a Harry Potter?

- Igen - nevetett. - Akkor merre? - kérdezte miközben elrakta a házi dolgozatát.

- Hát el kéne jutnom a Czikornyai és Patzába, Madame Malkinhoz, kéne pergament, pennát és tintát vennem. Plusz némelyik könyvemet használtan kéne beszereznem... Így szinte az összes hasonló bolt jól jönne...

- Akkor gyerünk.

Megmutatott szinte mindent az Abszol úton ami nekem kellett. Közben sok mindent megtudott rólam, és én is róla.

Azok alapján amit elmesélt, nem csoda, hogy utálja a muglikat akiknél lakik. Én is sok mindent meséltem. Miután meg volt az összes könyvem és egyebek, visszaérkeztünk a fagylaltszalonhoz.

- Köszönöm, hogy segítettél, de mostmár mennem kell. Apa vár a Foltozott üstben. Szia. A vonaton biztos találkozunk.

- Szia. - intett utánam, és ismét a solgozatát kezdte írni. Apa valóban ott várt a piszkos kis kocsmában.

- Minden megvan? - kérdezte.

- Igen. És tudod kivel találkoztam?

- Kivel?

- Harry Potterrel.

- Tényleg?

- Igen. És tényleg nagyon hasonlít az apukájára. Ő is harmadéves lesz. És mesélte, hogy az eddigi SVK tanárok nem nagyon értették a dolgukat. Mondjuk a tavalyiak alapján...

- Hát igen. De mostmár menjünk haza. - mondta, és haza hoppanáltunk.

Otthon sok mindent meséltem, amit megtudtam Harrytől. Például apa elnevette magát, amikor azt mondtam, hogy Piton a bájitaltan tanár. Mikor már kellőképpen elfáradtam, felmentem, és lefeküdtem.