A werewolf's daughter //BEFEJEZETT//

19.fejezet

- Szerinted miért tartanak esküvőt? Mármint miért pont most? Amikor ilyen világot élünk. - kérdezte Draco, ugyanis ma tartjuk Bill és Fleur esküvőjét.

- Talán épp azért. Hiszen ők is ott voltak a gyengélkedőn, mikor apának magyaráztam. Megfogadták a tanácsom. - vontam vállat.

- Lehet. Figyelj, Annie, lehet nem most kéne mondanom, de nagyon féltelek.

- Miért? Hiszen visszajössz a Roxfortba. Nem?

- Igen, de két halálfalót is kineveznek tanárnak. Az SVK-ból tuti nem lesz semmi. Inkább Sötét Varázslatokat fognak tanítani.

- Akkor legalább én is megoszthatom az aggodalmaimat. Valami azt súgja, hogy az esküvő katasztrófába torkollik.

- Reméljük, hogy nem. - mosolygott keserűen. Egyébként az esküvő csodás volt. Főleg Fleur ruhája.

Draco egyszer fel is kért táncolni, és egy kis időre el is feledkeztem a balsejtelmemről.

Viszont egy pillanatban valami fénygömb robbant be az ünnepi sátor közepébe. Kingsley hangján szólt.

- A Minisztérium elbukott. A miniszter meghalt. Jönnek... Jönnek...

Néhányan el is hoppanáltak, főleg akkor, mikor a halálfalók tényleg megjelentek, és néhány helyen már égett a sátor.

- Annie, most el kell mennünk! - kiáltotta Draco.

- De mi lesz apáékkal? - kérdeztem rémülten.

- Rendben lesznek! Csak mondj már egy helyet!- kérlelt. De nekdm ahogy lenni szokott, a pánik rohamom miatt leblokkoltam.

- Annie! - rázta meg a vállam Draco. Innen nem emlékszem semmire...

Egy ismerős helyen ébredtem. A yorkshire-i szobámban. Draco a fotelemben ült.

- Annie. Minden rendben? - kérdezte, és átült az ágyam szélére.

- Igen. Mi történt? - kérdeztem kábán.

- Eltalált egy átok. - simította meg az arcom.

- Meddig voltam kiütve? - kérdeztem, mert bár az órám délelőtt tizenegyet mutatott, nem tudtam melyik nap.

- Nyugi, csak tegnap este történt.

- Apáék? Na és Harryék?

- Apukádék már itt vannak, és nincs semmi bajuk. Harryék meg eltűntek.

- Ó, persze. De neked nem esett bajod? - kérdeztem.

- Nem. Csak egy kisebb horzsolás. Nem vagy véletlen éhes? - kérdezte vigyorogva.

Túlságosan jól ismer. Az arckifejezésemből látta, hogy beletrafált.

- Na gyere. Egyébként apukád nagyon aggódott érted. Szerintem még most is ideges.

Ennek hallatán kicsit nagyobb sebességre kapcsoltam a lépcsőn, és annak rendje szerint megbotlottam a lábamban. Szerencsére Draco időben elkapta a derekam.

- Hogy hányszor lett ebből bajom majdnem. - motyogtam.

Gyorsan a konyhába siettem. Az asztalnál ott ült apa és Dora. Az előbbi csak meredt maga elé, az utóbbi meg vigasztalni próbálta.

- Apa... - suttogtam.

- Annie. - pattant fel, és jó szorosan megölelt. - Jól vagy? - kérdezte.

- Igen. Nincs bajom. De a többiek?

- Jól vannak. De most egyél. - tolt elém egy tányér pirítóst.