A werewolf's daughter //BEFEJEZETT//

5.fejezet

- Akkor? Mi az igazság?

- Annie, hadd magyarázzam meg...

- Miért nem mondtad el? - kérdeztem sírva.

- Mert ő maga kérte. Azt mondta, ha bármi történik vele, cdak akkor mondjam el, ha szerintem készen állsz rá. Idén el akartam. De Sirius szökése, a vizsgáid...

- Figyelj, ha nem hiszed, hogy így van, kérdezzük meg azt, aki tényleg tehet róla. - nézett rám Sirius, majd Ron felé fordult. - Add ide a patkányt.

- Maga bolond. Ez nem lehet Pettigrew.

- Ron! Add már oda. Ha nekik nem hiszel, legalább nekem higyjél. Kérlek. Ha igaz patkány, nem lesz baja.

- Na jó...

- Háromra. Egy... kettő... HÁROM!
És egyszerre szegezték a patkányra a pálcákat. Ami néhány pillanattal később a patkány helyén egy ember volt.

Valamikor kissé kövér lehetett, de látszott, hogy rengeteget fogyott, elég rövid idő alatt.

- Akkor... Ő ártatlan? - mutattam Blackre.

- Igen. És ez a szörnyeteg tehet mindenről. - mondta már szinte hörögve. Ismét kitört belőlem a sírás. De most nem a szomorúságtól.

- Maga... Maga tehet mindenről! - kiáltottam, és a barátaimnak úgy kellett visszafogniuk. - Tényleg igaz amit beszélnek. Nem is tudom, hogy hogy gondolhattuk. Apa, emlékszel amikor azt mondtad, hogy Sirius inkább meghalt volna minthogy halálfalónak álljon.

- Igen.

- Hát, ha ő nem is, akkor más volt a kém. Ő! - mutattam a pálcámmal Pettigrew szeme közé. - Ő Voldemort szolgája.
Erre fura mód elkezdte sípolva venni a levegőt.

- Mi az? Nem bírod hallani a régi gazdád nevét? Nem is csodálom. Az Azkabanban, a halálfalók beszélnek álmukban. Azt gondolják, hogy a köpönyegforgató őket is átverte, azzal, hogy Voldemortot Godric's Hollowba küldted. - mondta Sirius.

- Akkor miért nem öltem meg Harryt. Annyiszor volt rá lehetőségem.

- Mert mindig akkor tettél valamit, ha hasznod volt belőle. Voldemort tizenkét éve bujdosik, és úgy hírlik, csak hálni jár belé a lélek. Még hogy meggyilkold Albus Dumbledore egyik diákját, egy szánalmas emberi roncs kedvéért.

- Egy valamit még mindig nem értek. Hogy szökött meg, ha nem használt feketemágiát? - kérdeztem.

- Na tessék!

- Ne reménykedj Pettigrew, hogy megúszod. - mordult rá Sirius. - Úgy, hogy a dementorok vakok. Csak az érzelmeknek köszönhetően tudnak tájékozódni. Az állatokat sokkal kevésbé érzékelik. Így, mivel tudtam magamról, hogy ártatlan vagyok, nem őrültem meg. De amikor már nem igazán bírtam, kutyává változtam. És mivel kevésbé érzékeltek, azt hitték, hogy már nekem is mindegy. Egyszer, mikor kinyitották a cellámat, kutyaként kisurrantam, kiúsztam a szárazföldre, elindultam északnak. Majd a Tiltott Rengetegben bujdostam. De azért a kviddics meccseket megnéztem. És valóban annyira jól repülsz, mint James. - mondta Harry felé fordulva. - Ráadásul nem árultam el Lilyt és Jamest. - folytatta, majd felém fordult. - Melodyt se. Mindhármójuk többet jelentett nekem, mint a saját családom. Melodyra szinte húgomként tekintettem.

- De anya miért ment Godric's Hollowba?

- Én kértem rá. - motyogta kissé bűnbánóan apa. - Téged is magával vitt. Miután Voldemort végzett Melodyval, Harryvel akarta folytatni, hiszen ő jelentett rá veszélyt.