A werewolf's daughter //BEFEJEZETT//

16.fejezet

A mai napot kész katasztrófaként könyvelném el. De tényleg. Kezdve azzal, hogy Dracóval ma reggel kicsit összekaptunk.

De nem hibáztatom, hiszen hamarosan végre kéne hajtania a feladatát, és ezért ilyen ideges. Mondjuk kicsit rosszul esett, de ezt még elviselem.

Ebédnél megláttam Katie Bellt. Harry nagyban a félvér herceg könyvét olvasgatta, ezért nem látta.

- Harry nézd! Ott van Katie! Beszélj vele! - intettem.

A barátunk odasietett a csapattársához, és szóba elegyedtek.

Draco épp belépett a Nagyterembe, mikor Harry felé fordult.

Már rögtön ment is kifelé. Harry meg tisztes távolságból utána. Már tudtam, hogy rájött. Hogy Draco halálfaló, és hogy Katie azért került a Mungóba, mert tőle van a nyaklánc.

- Figyeljetek, most mennem kell. - mondtam Hermionénak, Ginnynek és Ronnak, majd elrohantam.

Ha nem avatkozok közbe, ebből nagy baj lesz. Harryt gyorsan megtaláltam és követtem, de úgy, hogy ne vegyen észre. A fiú vécébe mentek be.

Tudtam, hogy őrültség amire készülök, de csendben utánuk mentem. Nagy bátorság volt a részemről ugyanis bent már repkedtek az átkok.

Rémülten fedezékbe húzódtam, és vártam. Kb. 5 perc múlva valami tompa puffanást hallottam. Gyorsan előugrottam. Draco a földön feküdt, és az ingén több helyen átszivárgott a vére.

- Istenem! - kiáltottam fel, miközben patakzottak a könnyeim. - Harry. Mit műveltél?

- Annie, én nem akartam. De...

- Tudom mi. Csak azért nem kellett volna ezt tenned. - guggoltam le Draco mellé. - Te milyen átkot használtál?

- Fogalmam sincs. A könyvben volt.

Ekkor Piton lépett be a vécébe.

- Menjenek kifelé.

- De...- kezdtem.

- Ne mondjam mégegyszer! - dörrent rám. Sírva mentem ki, egészen az udvarig. Lehuppantam a szökőkút tövébe, és ott itattam az egereket.

- Annie, minden rendben? - kérdezte mellőlem Luna Lovegood.

- Nem. Dracóval összevesztünk reggel, aztán Harry most megtudott róla valamit, amiért Draco megsérült. És Piton kiküldött a fiú vécéből, ahová követtem őket.

- Sajnálom. Később nézz be a gyengélkedőre, vagy kérdezd meg Draco legjobb barátját. Blaise Zambinit. Ő biztos tudni fog róla valamit.

- Rendben. - ezután vagy egy órán keresztül beszélgettünk, majd úgy döntöttem, hogy megkeresem Blaiset. Pont a pincébe vezető lépcső tetején futottam össze vele.

- Szia. Figyelj, nem tudod hol lehet Draco? Mert bár összevesztünk, szeretném tudni, hogy jobban van-e.

- Igen, bent van a hálókörletünkbe. Szólok neki.

- Köszi.

Vártam néhány percet, mire Draco megjelent.

- Merlinre! Jobban vagy? Annyira aggódtam. Sajnálom, hogy összevesztünk. - mondtam szomorúan.

- Hé-hé Annie. Nincs semmi baj. Én voltam hülye. Nagyon ideges voltam, és ezt nem rajtad kellett volna levezetnem.

- Haragszol Harryre?

- Hát... Majdnem megölt. Szóval... Egyébként nem. Megértem. De te jól vagy? Nem kéne fel menned a gyengélkedőre? Sápadt vagy.

- Nem, csak nagyon aggódtam érted. - fúrtam a fejem a mellkasába.

- Annie. Te sírsz?

- Lehet. - motyogtam. Eltolt magától, majd az állam alá nyúlva kicsit megemelte a fejem.

- Látod? Élek. Nincs semmi bajom.

- Tudom. De szerintem menj pihenni. Hiszen kishíján meghaltál.

- Veled minden oké lesz?

- Igen. Mostmár igen.

- Jól van. Szeretlek.

Elindultam kicsit levegőzni. Megint.

- Annie. Pont téged kerestelek. - toppant elém Harry.

- Miért? - kérdeztem szárazon.

- Szeretnék bocsánatot kérni. Nem kellett volna kipróbálnom. A Herceg könyve a hatalmába kerített. Ma este megszabadulok tőle

- Rendben. De még idő kell, hogy megbocsájtsak.

- Megértem.