A werewolf's daughter //BEFEJEZETT//

2.fejezet

Ma indulunk a Roxfortba. Reggel elég korán keltünk, mivel apa még pihenni is szeretett volna a vonaton. Mikor már a Roxfort Expressen ültünk, apa így szólt.

- Annie, nyugodtan menj, keress helyet magadnak. Nem kell feltétlen itt ülnöd.

- Nem. Jó helyen vagyok itt. - mosolyogtam. Miután apa elaludt, az érkezőket kezdtem figyelni. Tizenegy óra után néhány perccel valaki benyitott a fülkébe.

- Sziasztok. - köszöntem rájuk.

- Öhm, szia. Nem tudod, hogy... - kezdte a vörös hajú fiú.

- Új SVK tanár. És az apukám. Annie Selina Lupin vagyok. Egyébként szia Harry. - mosolyogtam.

- Szia. Ők itt a barátaim. Hermione Granger és Ron Weasley.

- Nagyon örülök. Üljetek le nyugodtan.
- Remélem ért a dolgát... - utalt Ron apára. Erre Hermione vállon csapta.

- De Harry mit is akartál mondani? - fordult a fekete hajúhoz.

Ekkor a fiú elmondta, hogy mit mondott neki Ron apukája. Hogy Sirius Black őt keresi. Erre én csak néma csendben hallgattam. Miután Harry befejezte a mesélést, valami furcsa hangot hallottunk az ládájából. Egy zsebgyanuszkóp volt. A kis búgócsiga formájú szerkezet összevissza forgott, villogtott, és fütyülő hangot ad ki.

- Tedd vissza! Nehogy felébressze. - suttogta Hermione.

- Ne aggódj! Nem fog felébredni, de azért már kezd idegesíteni. - mondtam. Azzal Harry belerakta egy régi zokniba, és visszarakta a ládájába.

Ekkor szóba került Roxmorts. És csak csodálkoztam, hogy Hermione mugli születésű létére milyen sokat tud a faluról.

- Annie, szerinted melyik a legjobb hely? - fordult felém Ron.

- Nem tudom. Még nem jártam ott. Most kezdem a sulit, de harmadikosként.

- Eddig hogy hogy nem voltál még a Roxfortban? - kérdezte Hermione.

- Hát, röviden annyi, hogy valami ritka betegségem volt, ezért otthon tanultam. De most nyáron meggyógyultam, így a Szent Mungóban azt mondták, hogy mostmár mehetek. Így ma osztanak be engem is. De Roxmortsra én is kíváncsi vagyok.

- Majd elmesélhetitek, milyen volt. - sóhajtotta Harry.

- Ezt hogy érted? - kérdezte Ron.

- Dursleyék nem írták alá az engedélyt, és Carameltől se kaptam.

- Fhu Caramelt de nem bírom. - motyogtam.

- Szerintem ezzel sokan vannak így. - vont vállat Ron.

Ezután Hermionéval azon vitatkoztak, hogy Harrynek jobb lenne, ha a kastélyban maradna, mert ha Sirius képes volt vérfürdőt rendezni egy nyílt utcán, akkor miért ne támadna meg néhány tizenhárom évest. A vita közben, Hermione egy macskahordozó zárjával bíbelődött.

- Ki ne engedd ezt a szörnyet. - mondta Ron. De már mindegy volt. A kosárból előbújt egy karikalábú, rőt vörös szőrű, lapos pofájú macska. Az első meglepődés után, egész szépnek tűnt. A törpetigris méretű állat az ölembe kucorodtott, és kitartóan figyelte Ron pulóverén kidudoródó pontot. Az volt Makesz a patkány.

Egy óra környékén megérkezett a büféskocsis boszorkány.

- Felébresszük? - kérdezte Ron apára nézve.

- Áh, nem sikerülne. - legyintettem.

- Majd ha éhes lesz, elől megtalál. - mondta a büfésboszorkány, miközben átnyújtotta Harrynak a Kondéros kekszet.