A werewolf's daughter //BEFEJEZETT//

11.fejezet

Idén új bájitaltantanárunk lett. Lumpsluck professzor. És mivel ez Piton melója volt, ő megkapta az SVK-t.

De nem csak ez változott. Valami más is.

Egyszer év elején a könyvtárból igyekeztem ki, mikor utánam szólt valaki.

- Hé, Lu... vagyis Annie! Elhagytál egy könyvet.

Ez nem más volt, mint Draco Malfoy.

Nem gondoltam volna, hogy képes a keresztnevemen szólítani.

- Öhm... Köszi. - mosolyogtam rá.

Nem volt olyan mint máskor.

Nem gúnyolódott, és csendes volt. Ráadásul kicsit betegesnek is nézett ki.

- Minden rendben? - kérdeztem.

- Ja, persze, de most mennem kell. - válaszolt csendesen, és ott hagyott a folyosón

                                                  ***

Már október van. És mivel az ősz évszakom, kimentem sétálni. Éppen a szökőkút tiszta vizét néztem, amikor egy sötétbarna fülesbagoly szállt le elém.

Ismerős volt, csak nem tudtam, hogy kié lehet. A kezembe adott egy levelet, kedvesen megcsipkedte a kezem, és repült is vissza a Bagolyházba. Kibontottam a levelet, majd olvasni kezdtem.

Kedves Annie!
Sajnálom, hogy eddig nem jöttél rá a kilétemre. Ezért úgy döntöttem, hogy felfedem magam. Ha kíváncsi vagy, akkor gyere ma este hétkor a Szükség szobájának bejáratához (a faliszőnyeg amin a táncoló trollok vannak), és akkor mindent megtudsz. Ha esetleg valamiért nem tudsz eljönni, holnap is ugyanakkor, ugyanott.
                                                                  Sok szeretettel
Ui. Virágot sajnos nem találtam, mert már hideg van ahhoz, hogy nyíljanak.

Gyorsan felszaladtam a hálókörletbe, ahol csak Hermione és Ginny beszélgetett.

- Lányok! Hírem van!- huppantam le az ágyamra kifulladva.

- Uuu, megint levelet kaptál?

- Igen.

- Muti. Vagy legalább mond meg.

- Azt kérte, hogy hétkor legyek a táncoló trollos faliszőnyeg előtt. Már csak az a kérdés, hogy elmenjek-e...

- Beszélsz hülyeséget. Még szép!- jelentette ki Ginny.

- Miért nem szeretnél elmenni? - kérdezte Hermione.

- Mert... - kezdtem, de közbe vágott.

- Figyelj, rádférne már egy boldog tanév a Roxfortban.

- Tudom. De...

- Attól félsz, hogy mardekáros, vagy hogy apukád nem kedvelné?

- Egyik se. Megfogadtam, hogy bárki lesz is az, nem utálom meg csak a háza miatt. Ráadásul apa azt mondta, hogy a levelek alapján már kedveli. Szóval...

- Akkor mi itt a gond?

- Nem tudom. Ha közel a cél, mindig megrémülök.

- De most elmész. Hiszen szombat van. Hosszan tudtok elbeszélgetni. - bátorított Hermione.

- És kiválasztjuk, hogy mit veszel fel. - ugrált örömében Ginny.

- Ez miért nem jó? - kérdeztem.