Egy új élet felé - Bakudeku [BEFEJEZETT]

7. rész - Múltbéli sebek

Izuku szemszöge:

Az étkezőben már mindenki ott volt, és a hosszú asztalon rengetegféle étel kapott helyet, de senki sem nyúlt a vacsorához, amíg Yamada el nem foglalta a helyét két oldalán Aizawával és Recivery Girlel. Mikor Katsuki, Eijiro és Izuku is leültek, a férfi összecsapta a két kezét, mintha imádkozna, de a szemeit nem hunyta le, hanem szeretetteljesen körbenézett a jelenlévőkön, akik hasonlóképp tettek.

- Nagyon köszönöm mindenkinek a mai kemény munkát, és külön az ételt Rikidonak, - itt ránézett rövid, barna hajú fiúra, akinek furcsán nagy ajkai voltak, és erőteljes kisugárzása volt. - ... és Torunak, - intett egy láthatatlan ember felé, akiről csak az öltözéke árulta el, hogy lány. - a mi két konyhatündérünknek. Mindenkinek jó étvágyat!

- Köszönjük az ételt! - visszahangozta a csapat.

Azzal mindenki rávetette magát az ételre, és kitört a teljes hangzavar, mivel mindenki egyszerre kezdett el beszélni a vele közelben ülőkkel.

Katsuki nem tétovázott, rögtön szedett magának mindenből, amit maga előtt látott, és kiéhezett állat módjára enni kezdett. Izuku másik oldalán Eijiro rögtön megtalálta a húsféléket, és kenyér vagy bármifajta köret nélkül, ahogy szokta, elképesztő sebességgel tömni kezdte a fejét, ahogy azt megszokhatták tőle. Mindkettőjük gyomra üres volt a stresszes nap után, így érthető volt a viselkedésük. Mikor mindenki elérte azt amit akart, egy ideig csak az evőeszközök csörömpölése és kisebb hangerejű beszélgetések voltak hallhatók.

Amikor az utolsó ember, egy szőke hajú, jól fésült, lila szemű fiú is befejezte az evést, Yamada felállt, és a kezét felemelve csendet kért. A felnőttek és gyerekek egyaránt elcsendesedtek.

- Nos, mint a legtöbben már tudjátok, három új családtagot köszönthetünk köreinkben. Légyszíves, mutatkozzatok be. Kezd mondjuk te, Eijiro.

A sárkányfiú felállt, és lazán felemelte a kezét köszönésképpen.

- A nevem Kirishima Eijiro, sárkány alakváltó vagyok. Tania országából jöttem a két barátommal, ahol a Sárkánytörzs tagjaként nem éreztem sajátomnak az életem. Így megszöktünk, és most itt vagyunk. Nagyjából ennyi, amit tudnotok kell rólam - azzal lehuppant a székére.

- A-Akkor jövök én... - állt fel félénken Izuku. - Midoriya Izuku vagyok, nemrég derült ki számomra, hogy mágus vagyok. Egyszerre van gyógyító, és támadó mágiám, ami...

- Ez lehetetlen! - vágott a szavába egy szemüveges, kék inget viselő, kékes fekete hajú fiú. Nagyjából vele szemben ült, a jobb oldalán egy hozzá nagyon hasonlító, idősebbnek tűnő férfivel. - Egy embernek nem lehet egyszerre többfajta típusú mágiája, az is rendkívüli ritkaságszámba megy, hogy egyáltalán két fajta ereje legyen, de az, hogy ellentétesek...

- Hagyd már, hogy befejezze, baromarcú! - szólt rá Katsuki, és rácsapott az asztalra.

A fiú pufogott egy darabig, majd hátradőlt a székén.

- Tényleg udvariatlan dolog volt, hogy belevágtál a szavába, Tenya - oktatta ki a mellette ülő férfi.

- De Tensei, amit Midoriya-kun mond, az teljességgel lehetetlen! - hadonászott a kezeivel Tenya.

- Nézzétek el neki, mindig is ilyen volt - magyarázta a Tenseinek szólított férfi. - Én Iida Tensei vagyok, és ő az öcsém, Iida Tenya. Szintén elég szerencsétlen okok miatt vagyunk itt. A szüleink mesterek voltak, de egyszer megtámadtak minket, mert nem voltak elkészíteni egy megrendelőnek egy különösen erős mérget. A szüleink életébe és az én testi épségembe került megvédeni Tenyát, aki akkor alig hat éves volt.