Egy új élet felé - Bakudeku [BEFEJEZETT]

33. rész - Haldokló természet...

- Ősz van - jelentette ki Eijiro, miután végignézte, ahogy egy újabb levél hullik a Katsuki által összesepert vöröses-sárga kupacra.

- Erre is rájöttél finom egy hónap késéssel - válaszolt epésen a szőke, és a lombseprűvel egy mozdulattal letolta az egész kupacot a ház előtti teraszról. Az hatalmas levélesőt eredményezve hullott le a fa tövében szórakozó gyerekekre. A két kisebb Asui és Izumi hangosan nevetve szaladtak a rájuk hulló levelek alá.

Az idő folyamatosan hűlt. Rövidültek a nappalok, hosszabbak lettek az éjszakák. A fák arany és vörös színbe öltöztek, s elkezdték lehullatni színes leveleiket. A hüllő alakváltók gyakran elálmosodtak, Izuku pedig sálat és sapkát kötött Izuminak.

A benne lévő élet mozgását már bárki érezhette, nem mintha Katsuki Eijiron, Minán, Izumin és Recoveryn kívül bárkit is odaengedett volna. A rózsaszín lány is csak azért érdemelte ki ezt a kiváltságot, mert Eijiro barátnőjévé, és egyben Deku legjobb lány barátjává vált nyáron.

Ő tanította meg a fiút kötni is, és folyamatosan oktatta a horgolás tudományára is.

Deku elképesztően örült a dolognak, mert végre talált valamilyen elfoglaltságot, amihez nem kellett mennie vagy állnia. A hasa miatt egyre nehezebben jutott el A pontból B pontba, és rendesen kifáradt a nap végére.

Habár lassan arra se emlékezett, mikor aludt rendesen. Katsuki sokszor ébredt arra, hogy Deku egyszerűen ül az ágyban, és a hasát simogatja. Sokszor mondogatta, hogy olyan érzése van, mintha egy leendő ökölharcos élne benne.

Izuku szemszöge:

Ahogy elérték az október elejét, a benne lévő mozgás megváltozott. Már nem érzett rugdalózást, csupán tekergődzéshez hasonló helyezkedést.

- Annyira fura, hogy belülről nyomja szét a bordáimat - sóhajtotta egy nap, mikor a derekát masszírozva bebattyogott a nappaliba, ahol Katsuki épp mesét olvasott Izuminak.

- Felkeltettünk? - nézett rá a mágus. - Pedig igyekeztem csendben olvasni.

- Nem, most csak ennyit tudtam aludni - nagyot szusszanva leült a fia mellé. - Esküszöm, ezek a délutáni alvások mentenek meg a totális kikészüléstől.

- Aludj annyit amennyit akarsz. A vénasszony azt mondta, hogy a férfiak kissé nehezebben viselik a terhességet mint a nők, hiába tökéletesen alkalmasok rá a mágiájuknak köszönhetően.

- Rendesen megvisel, az igaz.

Izuku szinte már ösztönösen a hasán nyugtatta legalább az egyik kezét, amikor ült vagy feküdt. Állás közben is csak azért nem védelmezte, mert a derekát kellett tartania, nehogy sérvet kapjon. A folyamatos hátfájások kikészítették, és mintha a bokái is bedagadtak volna a plusz súlytól. Alig várta, hogy megszülessen a kisfia. Vagy kislánya.

- Már csak egy hónap, és megszületik. És akkor megszabadulok ettől naaagy kényelmetlen pocaktól - öntötte szavakba vágyait, és lazán felnevetett.

- Nézd, nekem is van - pattant fel Izumi, és mókásan előretolta a hasát.

- Neked legfeljebb a krumplipaprikástól lesz ekkora hasad - röhögött fel Katsuki.

- Yamada-san azt mondta, neki akkor lesz nagy a hasa, amikor teleszívja levegővel, hogy egy nagyot üvöltsön - tudálékoskodott a fekete hajú fiú.

- Nem a mellkasa? A tüdejébe szívja a levegőt, nem a hasába - érvelt ellen Izuku.

- Jó, a béka alakváltók meg fel tudják köpni a gyomrukat. Ők nyertek - dőlt hátra a kanapén Katsuki, a komódra dobva a mesekönyvet. - Feltűnt nektek, hogy az emberi hasról beszélünk, gyerekek?