Névtelenül egészen

Huszonötödik fejezet

– Ezek mik, uram? – lihegve mutatok a horgászszék melletti gyanús fémdobozra és a hűtőládára. Ezek eddig nem voltak részei a rajzóráinknak.

Körülnézek, se állvány, se ecsetek, vízzel teli üvegek és rongyok. Dorian felnéz rám, a szüntelen csillogó éjsötét tekintetében ezúttal egy másfajta fényt fedezek fel, ami izgatott kíváncsisággal tölt el.

A székre mutat.

– Meglepetés, ülj le, és mondtam már, hogy tegezz.

Sandán a bejáratnál dohányzó őrre tekintek. Dorian a kezdeti lelkesedés óta mindig kocsival furikáztatja magát, napernyőt, székeket, ételt és italt hozat magával, de egy hete szó nélkül tűri, hogy én a belemet kiköpve körbefussam az ültetvényt és a kastélyt, hogy ráleljek, adott nap éppen hol kíván tanítani. Reggel, amikor elindultam még nem láttam őt, már lassan másfél órája futok, erre feladva a keresést visszaindultam és itt lelem, szemben a házzal az út másik oldalán?

Kösz, hogy megszívattál, seggfej!

Kezdem úgy érezni, élvezi, ha kifulladva lát. Az elején még a szórakozottságára fogtam, de már tudom, egyszerűen csak figyelmetlen. Ha nem lenne kedves és lelkes, bunkónak mondanám. Néha még arra se veszi a fáradtságot, hogy a napernyő alá hívjon. A festmények szentek, az állvány és ő árnyékban van, de ha egy kicsit is úgy akarom igazgatni a napernyőt, hogy engem is fedjen, egyből rám szól, hogy így a vászon egy részén más a fényviszony, és visszabillenti az ernyőt.

Eric – ha fog húzva is – látta az igényeimet, kölcsönadta a pólóit, futni jött velem és még Nutellát meg kólát is adott, annak ellenére, hogy az ő szemében az maga a Sátán lakomája. Dorian meg egy kis árnyékot is sajnál tőlem. Ő egy igazi elkényeztetett gazdag ficsúr, de csak ő akadályozhatja meg a halálomat.

Leülök mellé, a késő délelőtti napfény égeti a bal vállamat. Felpattintom a palackomat és nagyot nyeldeklek a benne lévő vízből, aztán visszazárom és a lábamhoz teszem. Ha nem piknikezünk, Dorian még arról elfeledkezik, hogy engem is megkínáljon a hűs limonádéval, amit a kis kék hűtőtáskájában szokott hozni.

De ez a hűtőtáska más, kétszer akkora és masszív, mint azok a táskák, amikben a filmekben a mentősök a szerveket szokták szállítani. Ahogy meglátom Dorian mosolyát, felfedezem benne Eric vonásait, a szívem meglódul, és inkább a dobozt vizslatom.

Egy hét telt el Eric hívása óta, és feltehetőleg többször nem is fog keresni, mert az új gépet is darabjaira törtem. Ez szerintem megbocsátható vétség az árulása után. Sandra sem hozott új gépet, pedig kellett volna. Eric őt is kereste, de nem vette fel neki. Nem tudom, ezt miattam vagy maga miatt tette, de valamiért úgy érzem, a kiborulásom benne is elindított valamit, és rájöhetett, az érzései mennyire egészségtelenek, és ha én megtehetem, hogy hagyom felszínre törni a fájdalmam, akkor neki is szabad. Az öntelt mosolya őszintére váltott.

Az első együtt töltött ebédünk után felszabadult a mellkasomra telepedett gúny, és nevetve nyugtáztam, hogy Eric kérése mégiscsak teljesült: összebarátkoztunk. Eric mosolya már nem lenne ennyire tiszta, ha tudná, hogy a darabjai tört szívünk hozott össze minket. Enora viszont egyre távolságtartóbb. Sandra szerint Dorian az oka. Egyikük sem kedveli az ifjabb Solitairet, de akárhányszor szóba kerül a fiú, leintem őket. Már nem érdekelnek a titkok és a figyelmeztetések. Holnap moziba megyek Doriannel, és elég, ha kikéredzkedem a mosdóba. Oké, nincsenek ostoba ábrándjaim, hogy kimászhatok a mosdó ablakán, hiszen azt se tudom, milyen lesz a mozi épülete. Ha egy bevásárlócenterben lesz, kizárt, hogy legyenek ablakai, ha mégis, azok nem lesznek nyithatóak. A legegyszerűbb módon csak kisétálok és vissza se nézek. Két perc pont elég, hogy felszívódjak egy áruházban vagy az utcán, aztán pedig meghúzzam magam egy sötét vagy túlzsúfolt helyen, mígnem rájövök, merre találom a vasútállomást vagy a buszmegállókat. Kénytelen leszek kirabolni valakit, hogy pénzhez jussak, de ezen egyelőre nem agyalok, mert általában az előre eltervezett dolgaim sose jönnek be. A helyzet majd hozza magát. Anglia a cél, bár fogalmam sincs, papírok nélkül ezt miként fogom kivitelezni, de tudtommal a két országban szabad az átjárás, ott meg felkereshetem a hatóságokat vagy a követséget. Lépésenként kell haladnom, és sodródni az árral. Szóval, első lépés a mozi.