Névtelenül egészen

Tizennegyedik fejezet

Hétkor Max ébreszt, és az ágyamra dob valamit. Alig aludtam. Nyűgösen dörzsölgetem a szemem és felülök. Még félig csukott szemmel megnézem a ruhát, amit hozott. Egy barna, mellnél és csípőnél zsebes, fekete övvel ellátott darab. Eddig ez az első, ami tetszik nekem, mert kicsit vagány, katonás hatást kelt, de még mindig nem kapok egy darab fehérneműt sem, ami egyre jobban bosszant.

– Hol a bugyi? – kérdem rekedtesen, a torkom száraz.

– Most sincs rajtad. Nem mindegy?

Lerántom a testemről a takarót, megvillantva a szexi boxerem. Max ajka döbbenten elnyílik.

– Minden szentre és égi teremtményre. Mit műveltél?

– Megver, amiért elloptam? – kérdem ijedten.

– Én magam pofozlak fel, ha még egyszer ezt mered művelni magaddal. Így is majd' beleroskadok, hogy nőt faragjak belőled, de közben a te igényeidet is figyelembe vegyem, erre te fel mersz venni egy ilyet? – A homlokához tartva a kezét körbefordul. – Hol a szenteltvíz? – Aztán sebtében eltűnik a fürdőben és a fogmosópohárral tér vissza. Mire észbe kapok, az arcomra lögyböli a vizet.

Sikkantva felugrom, ahogy a hideg folyadék a bőrömbe mar.

– Megvesztél?

– Téged szállt meg a boxerördög, nem engem.

A szemem forgatom.

– Te tényleg egy drámakirálynő vagy.

– Én? – mutat a mellkasára. – Te hisztizel folyton. És vélhetően ez Eric úrnak se jön be, mert este utasított, hogy mostantól étkezhetsz a lányokkal.

Mosolyra húzom a számat. Legalább nem kell Ericet bámulnom és lesz étvágyam, arról nem is beszélve, hogy kissé kipuhatolódzhatom, legutóbb miért voltak olyan furcsák velem a lányok. Nem is értem, Max ezt miért úgy közölte, mint valami halálos ítéletet.

– És az olyan rossz? – hanyagul megrántom a vállam.

– Kislány, ez azt jelenti, hogy kezdesz kiesni a kegyéből. Bedob a tyúkólba a többiek közzé.

– Az elsője vagyok. – Vagy mi a fene.

– Oh, mintha a királynőket nem fejeznék le.

– A királyokat is – vágok vissza, de sajgón összerándul a mellkasom. Baljós gondolataim ébrednek, és már tudom, hogy ez Eric büntetése, amiért előző este visszautasítottam.

Okosabban kell játszanom. De hogyan?

---

Max a nyugati szárnyba vezet, a konyha részbe, de az ajtónál magamra hagy. Bárányként vet a farkasok közé. Eszembe jut az iskolai étkezőben való helyezkedés, a megfelelő lánnyal való ismerkedés, és a jövőbeni helyzet megalapozása, így egyenes háttal, bátran lépdelek, ne véljenek gyengének.

Gondolom, ha leülök melléjük, egyből levágják, hogy már nem is vagyok olyan fontos Ericnek, és nem tudom, erre miként fognak reagálni, de egyelőre ezt tartom a leginkább sebezhető pontomnak.

Látniuk kell a magabiztosságom, hogy nem aggódom, hogy úgy tűnjön, én magam akarok köztük lenni. Végülis, ez az igazság.

Egy lány az asztal tetején ül és magazinképeket mutogat két másiknak, elég irritálóan kacarásznak. Ők lehetnek a hangadók, akik bármikor belém köthetnek.

Egy középkorú nő már kora reggel kisestélyiben álldogál, mígnem észreveszem az elkenődött sminkjét, és a fáradt, karikás szemét. Úgy tűnik, éjszaka igényt tartottak rá, és jó hosszú műszak van a háta mögött. Beugrik, mi van, ha ő volt Erickel? Jobban megnézem magamnak a ribancot, és igen, ő minden bizonnyal Eric esete lehet. Szőke haj, telt keblek, széles csípő és húsos ajkak. Megrázom magam. Eric hajnali ötkor feküdt le, most meg fél kilenc van, és ez a nő olyan, mint aki éppen most tántorgott ki egy férfi alól.