𝒘𝒂𝒏𝒕 𝒚𝒐𝒖 𝒃𝒂𝒄𝒌 | 𝑙𝑢𝑘𝑒 ℎ𝑒𝑚𝑚𝑖𝑛𝑔𝑠

05.

El sem hittem, hogy mit is csináltunk abban a percben. Végre megcsókoltam. Táncba hívtam ajkait, ő pedig először bizonytalanul ugyan, de elfogadta a felkérést.

Szája mézédes volt, ahogyan az enyémhez ért. Legcsodálatosabb álmaimban sem tudtam volna elképzelni szebb első csókot Sheila-val.

A lassúság és bizonytalanság után átváltott az egész egy hihetetlen nagy szenvedélybe. Minél tovább tartott, annál többet akartam ízleléséből.

Nem akartam megszakítani a csodálatos pillanatunkat, de a levegő hiánya miatt kissé elhúzódtam, és mosolyogva figyeltem a lány arcát, aki halványan elpirult. Csak a cipőnk orrát bámulta zavarában, ameddig én álla alá nyúlva fel nem emeltem fejét. Így már kénytelen volt szembenézni velem.

– Most csókolóztam először - szólalt meg elsőként. Az én szavam pedig elakadt mondatának értelmezése közben.

– El kell mondanom, hogy életem legjobb csókját tőled kaptam - kacsintottam, majd homlokára nyomva egy hosszú csókot, beszálltam a kocsimba, de a lehúzott ablakon keresztül visszaszóltam Sheila-nak. – Ne felejtsd el a holnapot!

– Dehogy felejtem el! - biztosított arról, hogy megtisztel jelenlétével. – Jó éjszakát, Luke! - intett, én pedig elhajtottam onnan.

Vigyorom töretlen volt. Szinte az egész éjszakámat leírtam ezzel. Csak rá gondoltam. A csinos orcájára, vidám kisurgázására, és mennyei csókjára. Soha sem éreztem még hasonlót eddigi kapcsolataim során. Ez különleges volt számomra. Túlságosan is odavagyok ezért az angyalért. Ha akarnám, sem tudnám magam mögött hagyni a kettőnk kapcsolatát. Ahhoz eléggé kötődök hozzá.

Másnap izgatottan vásároltam be a megfelelő hozzávalókat az esti menühöz, amit elkészítek magunknak. Addig nem is nagyon próbáltam ilyesmi vacsorákat összedobni, de Sheila boldogságáért teljesen megérte.

Anyukámtól kértem segítséget, aki kitűnő örömmel egyezett bele abba, hogy főzzünk együtt. Egyúttal csodálkozott, hogy én magam szeretném elkészíteni a vacsorát, nem pedig egy puccos étterembe viszem a kiszemelt lányt.

Paellát dobtunk össze végül, amit tudtommal Sheila kifejezetten szeretett. Ezzel akartam neki örömet szerezni, meg persze az elmaradthatatlan spanyol menüből a churros-al, amit én is nagyon szeretek, csokis öntettel megbolondítva. Meg kellett állnom, hogy estére is hagyjak belőle, és ne faljam be az egészet. Persze anya ilyenkor mindig rácsapott a kezemre, így nem tudtam gond nélkül falatozni belőle.

Szép lassan elérkezett az este öt óra. Ez egyet jelentett azzal, hogy gyorsan megfürödtem, felkaptam a kedvenc fekete ingem, a fekete nadrágommal, beillatosítottam magam a kedvenc illatommal, és belállítva rakoncátlan fürtjeimet elindultam a vendégemért.

A negyed órás út alatt számtalanszor görcsbe rándult a gyomrom az estének köszönhetően. Féltem, hogy elszúrom az egészet, és soha többet nem akar látni sem. Nem akartam elveszíteni. Csak ölelni szerettem volna életem végéig és el nem engedni apró testét.

Leparkolva házuk előtt, mégegyszer belenéztem a visszapillantóba, majd kiszálltam, és a kocsi ajtajának dőlve vártam az angyalkámat.

Nem kellett sokat időznöm, ugyanis alig pár perc alatt nyílt is az ajtó, és egy gyönyörű lány lépett ki rajta. Egy fekete, feszülős ruhát húzott testére, az fölé pedig egy rózsákkal borított blézert, tekintettel a kissé hűvös nyári estékre. Magasságán sokat dobott magassarkú cipője, így megközelített engem, de még így is nagy volt közöttünk a különbség. Hajában nélhol megjelentek apró hullamok, arca pedig egy visszafogott sminkben tündökölt.

Imádtam. Nehezen álltam meg, hogy ne remegjenek meg lábaim gyönyörű látványától. Eszméletlen volt.

Ahogy elém ért, derekát körbefogtam karjaimmal, ő pedig arcomat tartva húzta magához, és egy apró puszit nyomott számra.

– Csak ennyi? - tetettem felháborodást, amire csak egy mellkason csapást kaptam válaszul, persze hatalmas vigyorral karöltve.

– Ki kell azt érdemelni, Hemmings - nevetett fel, majd elhúzódott, átsétált a másik ajtóhoz, és beült az anyósülésre. Csak értetlenül bámultam utána, majd kapcsoltam, és én is helyet foglaltam mellette.

– Mivel kell kiérdemelni, Ms. Hutchinson? - néztem rá, mielőtt elindítottam volna a motort, és a házamhoz hajtottunk.

– Egy fantasztikus vacsorával.

– Megígérhetem, hogy a lehető legjobb lesz! - büszkélkedtem művemre, amit ugyan segítséggel, de én csináltam.

Az utat végig beszélgettük. Elmesélte, mi történt vele aznap a zenetanárnál. Mintha csak magamat láttam volna pár éve. Én is ennyire rajongtam a zenéért. Szinte az volt az egyetlen dolog, ami megnyugtatott. Csak én és a gitárom létezett. A dallamok kialakítása számomra mindennél többet jelentett. Soha sem olyannak ismertem magam, aki szavakkal ki tudja fejezni az érzelmeit, de a zene által ez is sikerül.

Ahogy a házamhoz értünk, Sheila eltátotta ívelt ajkait. Csak mosolyogtam rajta, hiszen én már megszoktam, hogy modern, mégis otthonos lakom van.

– Gyere beljebb! - nyújtottam felé a kezem, ő pedig készségesen elfogadta. Bevezettem a hangulatos lakásba, lesegítettem az előszobába rózsákkal borított kabátját róla, majd nevetve invitáltam beljebb. – Nyugodtan nézz körbe, addig én feltálalom a vacsorát.

Aprót bólintott, én pedig magára hagytam, és a konyha felé vettem az irányt. A tipikus spanyol főfogást két tányérba pakoltam, azokat kivittem a kertbe, ahol már a szépen megterített asztal várt ránk, egy vörös gyertyával a közepén, és egy fehér rózsával Sheila tányérja mellett. Az asztal a szépen kivilágított medencére nézett, az mögött pedig Sydney városának képe varázsolt mégszebb hangulatot. A szívemet kitettem a vacsora érdekében, így joggal bizonykodtam a sikerben.

A konyhába visszatérve a lehűtött pezsgőért mentem, közben pedig az angyalom keresésére indultam. A folyosón találtam rá, amint a képeimet nézegeti annak falán. Elvétve lehetett találni a bandával közös fotózásokkor készülteket, és a családommal.

– Teljesen máshogy festettél, és máshogy hordtad a hajad - jegyezte meg egy olyan fotóról, amin tényleg az elmondottak alapján néztem ki. – Férfiasabb lettél.

– Úgy jobban tetszenék? - kérdeztem ijedten, mire azonnal rám kapta a tekintetét.

– Nekem a mostani Luke Hemmings is nagyon tetszik - elmosolyogtam kijelentésén. – Maradj ilyen jó ember, kérlek! - lépett hozzám közelebb, majd egy csókot lehelt orcámra.

– Gyere, mert kihűl a fincsi kaja - fogtam meg kezét, és kivezettem a kertbe, aminek bejáratánál hirtelen megtorpant.

– Ezt miattam csináltad? - barna szemei elkerekedtek. Csak bólintottam, attól félve, hogy esetleg nem tetszik neki. – Köszönöm, Luke! - ugrott a nyakamba örömében, és jó szorosan megölelt. Én is derekára fontam karjaimat, és szinte kapaszkodva a lányba öleltem vissza. Nem akartam, hogy bármi is tönkretegye a bimbózó kapcsolatunkat ezzel a csodálatos lánnyal...