𝒘𝒂𝒏𝒕 𝒚𝒐𝒖 𝒃𝒂𝒄𝒌 | 𝑙𝑢𝑘𝑒 ℎ𝑒𝑚𝑚𝑖𝑛𝑔𝑠

07.

Tökéletes volt éjszakába nyúlóan dalolászni azzal a lánnyal, akinek csodálója vagyok. A lehető legtöbb percet az életemből vele akartam tölteni. Boldoggá akartam varázsolni gyermeki lelkét, és számtalan boldog pillanattal megajándékozni.

Mindig egy ilyen párról álmodtam életemben. Folyton keresve jártam a nagyvilágban, akárkit képes lettem volna a nagy Őért megismerni. Aztán egy váratlan pillanatban felbukkant mellettem egy olyan helyen, ahol álmomban sem képzeltem.

Vállát átkarolva húztam magamhoz, miközben ő mellkasomba fúrta fejét, és a kivilágított várost kémleltük előttünk. Egyáltalán nem volt közöttünk kínos a csend, amolyan kellemes biztonságot nyújtott számunkra. Hallgatta hevesen dobogó szívemet, miközben ő a derakamra simította vékony karjait.

– Nem vagy még álmos? - ahogy hangom a csendes éjszakába felcsendült, úgy ásított egy hatalmasat a karjaimban lézengő angyalka. Elmosolyodtam tettére, ő pedig csak szorosabban fonta körém mancsait. – Ezt igennek veszem - pusziltam barna hajkoronája közé, a feje búbjára.

Annyira szerettem volna tudni, mi játszódik le picinyke fejében. Tudni gondolatait, megváltást jelentett volna számomra. Lehet, hogy ő is hasonló érzésekkel fordul irányomba, mint én. Mindennél jobban vágytam ara, hogy bevalja, többet jelentek neki egy barátnál.

– Szívesebben vagyok veled, mint az álmaimmal - nézett fel rám, fáradságtól csillogó íriszeivel, nekem pedig hirtelen ezerrel pumpálni kezdett a szívem mondatára.

Ez lenne a szerelem?

Minden mondatával a fellegekben érzem magam. Szárnyra kapok. Mintha lebegnék ebben az ismeretlen érzésben, ami körülvesz minket.

Soha sem akarom őt elengedni, magára hagyni, mert megérzéseim alapján tudom, hogy számára is elindult valami irányomba. Fontosak vagyunk egymásnak, ebben a három együtt töltött napban sikerült rájönnöm.

– Nem akarom, hogy miattam legyél holnap fáradt a zenetanárnál - felkeltem mellőle, őt pedig hirtelen karjaimba kaptam, ami hirtelen érhette, mivel felkiáltott, ahogy akár a menyasszonyokat, elindultam vele be a házamba.

Nyakamba csimpaszkodva várta, míg megtettem az utat a hálószobámig, ahol egy hirtelen mozdulattal elengedtem, ő pedig az ágyamba zuhant. Hatalmas nevetés szökött ki a számon, de ahogyan ő is felfogta a helyzetet, elnevette magát. Arca elé tette kezeit, ezzel eltakarta előlem bájos és apró szeplőkkel borított égkövét.

– Lucaaas! - kiáltotta kevésbé kedvelt nevemet, amikor is megérezte, hogy kezem csiklandozni kezdi aprócska testét. Jót szórakozva kacarásztam azon, ahogyan szenvedve, mégis vidáman kiáltozott cselekedetem miatt. – Légysziii! - nem fogta vissza a hangját, én pedig kezdtem megsajnálni szegényt, így abbahagytam a kínzását.

Megkönnyebülten sóhajtott fel, így elhanyatlott testtel dőlt bele a párnák rabságába. Angyali tekintettel pillantott fel rám, míg én megtámaszkodtam teste felett, félmosollyal ajkaimon.

Kezeit lassan és bátortalanul felvezette nyakamba, aztán a tarkómon lévő hajammal babrált. Hol meghúzta, hol csak beletúrt. Mindegy is volt, hiszen bármit tett, tetszett.

Egy pillanatra sem szakadtam el barna íriszeitől, amik oly' gyönyörűséggel ragyogtak rám, akár egy gyémánt.

– Hogyan tudnak ilyen csodálatosak lenni a szemeid? - kérdezte halkan, amit éppen hogy hallottam a torkomban dobogó szívem miatt.

– Nem tudom, de zavarba fogok jönni az ilyen mondataidtól - kacsintottam, ő pedig csak felnevetett, aztán ismét elmerengett a két kékségembe.

Bátorkodtam cselekedni azzal, hogy apró puszit nyomtam pisze orra hegyére, amitől láthatóan libabőrbe öltözött puha bőre. Folytattam tovább kényeztetését. Először orcája mindkét részén, majd álla vonalán, végül pedig szája sarkában. Aztán puha ajkait összeforrasztottam az enyémmel, ezzel együtt a szenvedély felfokozódott bennünk, és lassan, érzékien falni kezdtük egymás száját. Egyik pillanatról a másikra engedte, hogy nyelvem bejusson az ő területére, és forró, tüzes táncba hívtam az övét.

Csodálatos volt, szinte futkozott hátamon a melegség, ahogyan az imádott lányt birtokba vettem, és tudtam, hogy ő is meglehetősen élvezte az egymásnak okozott örömünk hatását.

Levegő hiánya miatt megszakította a felhő közé repített csókunkat. Nem hagytam, hogy bármit is mondjon, ismét ráharaptam a zsákmányra, és ugyanolyan tempóban ízlelgettük meg egymást, amit azonnal viszonzott is. Váratlan hevességbe torkollott tettünk. Ő többet akart, de tudtam, hogy nem áll készen egy ekkora döntésre. Nem szerettem volna elsietni, hiszen neki az lett volna az első együtlét. Számtalan alkalmunk lesz rá, és egyszer valósággá is válnak a gondolataink.

– Luke - vált el ajkaimtól, megszakítva azt, amit elkezdtünk. Hálás voltam neki, hiszen lehet, ha tovább is elmentünk volna, nem tudtam volna megálljt parancsolni vágyaimnak.

Ijedten nézett rám, mintha érezte volna, hogy a gondolataimba beférkőzött a kettőnk meghitt együttléte.

– Semmi baj, Sheila! - simítottam végig arcán. – Nem is akartam semmit - biztosítottam a valóságról.

Zavarában nézett le testünk közé, nekem pedig kellett néhány pillanat mire rájöttem, mit kémlel annyira. A nadrágom eléggé megemelkedett az előbbi eseményeknek köszönhetően.

– Jézusom! - kiáltottam fel, eközben felpattantam a lányról, aki szórakozottan nézte végig a számomra kissé kínos szituációt. – Nem szándékos volt, esküszöm! - tettem fel kezeimet védekezésképp, miközben ott álltam az ágy előtt, álló farokkal.

Csak elnevette magát jó hangosan, miután végigmért tetőtől talpig, és bedőlt a párnák közé. Percekig hallgattam, ahogy az én cselekedeteim ennyire vidámmá varázsolják ezt a fantasztikus leányt. Az semmi érdekelt, hogy mennyire leégettem magamat előtte, én is elmosolyodtam rajta.

– Sajnálom, Luke, de iszonyat vicces - még mindig vidáman kacarászott rajta, én pedig csak a piercingembe harapva mértem őt végig, aznap már vagy ezredszerre.

– Nevess csak, addig én elmegyek... öhm...könnyitek magamon - a mondatom utolsó felét csak suttogtam, reméltem, hogy nem hallotta, de tévedtem.

– Basszus, Luke, nem vagyok kíváncsi rá - nevetve forgatta meg szemeit, amíg én kikerestem szekrényemből az egyik kedvenc együttesemmel ellátott pólómat, és odadobtam neki.

Azzal elhagytam a szobámat, és ténylegesen a fürdőbe vonultam, és ahogyan terveztem, a zuhany alatt lecsillapítottam a lehető leghalkabban a kicsi Luke-ot.

Egy szál alsóban tértem vissza ismét a lányhoz, aki a mobilját nyomkodva várt rám. Ahogy megpillantott, az éjjeli szekrényre helyezte a készüléket, és meztelen mellkasomat mérte végig csodáló tekintettel.

– Ennyire azért nincs jó testem - mosolyodtam el játékosan, ahogy végigsimítottam aprócska pocakomon. – Visszont te eszméletlenül festesz a pólómban - kacsintottam rá, miközben bebújtam mellé a takarók közé.

Kiskifli-nagykifli pózban helyezkedtünk el. Szorosan fogtam közre derekát, lábaink pedig egymásba gabalyodtak. Hátát szinte semmi sem választotta el mellkasomtól, így szinte teljesen egymáséé lehettünk.

Egyenletes légzéséből arra következtettem, hogy már békésen alszik, de rácáfolt azzal, hogy megszólalt a nagy csendben.

– Sikerült... tudod...? - nem értettem először, mire gondol, de rájött másodpercek elteltével.

– Igen - nevettem. – De ne érezd magad rosszul emiatt - pusziltam bele szabadon hagyott nyakába. – Ez azt jelenti, hogy valamit nagyon jól csinálsz velem...

Nem kaptam választ, csak megfordult karjaimban, és a sötét ellenére is láttam csillogó szemeit, ahogyan az enyémeket kémleli.

– Ahogy te is velem, Luke.