𝒘𝒂𝒏𝒕 𝒚𝒐𝒖 𝒃𝒂𝒄𝒌 | 𝑙𝑢𝑘𝑒 ℎ𝑒𝑚𝑚𝑖𝑛𝑔𝑠

Visszatérő

5 évvel később

- Apa, apaa! - a bohokás szőke hajú kislányom, Kathleen ugrándozott reggel hétkor az ágyam végében. Kómásan pislogtam párat, mire igazán felfogtam, mi is történik, majd beletúrva hosszú, göndör loboncomba mosolyogtam rá az én csodálatos kislányom boldog arcára.

- Mondjad, kicsim! - tártam ki a kezemet, ezzel magamhoz invitáltam pici testét. Karjaimba vetve magát, borultunk hátra a kényelmes ágyra, Kath-el a mellkasomon. Édesen kacarászva adta tudtomra azt, hogy mennyire tetszett neki a heves cselekedete általi történés.

Szorosan magamhoz öleltem vékony testét, és mélyen beszívtam egyetlen kincsem gyermeki illatát.

- Ne mondd, hogy elfelejtetted, te huncut! - dugta ki a nyelvét szórakozottan.

- Mit is, drága? - vigyorogtam, mintha nem tudnám mire is gondolt.

- Ma van a szülinapom! - kiáltotta, azzal a nappal hivatalosan is öt éves hercegnő.

- Te azt hitted, hogy el tudnám felejteni a szerelmem születésnapját? - hüledeztem, miközben leterítettem Kathleen-t az ágyba, és fölé hajolva csikizni kezdtem, amire hatalmas kacajokkal, visításokkal válaszolt. Engem csak őszinte mosolygásra késztetett, hiszen a lehető legboldogabb embernek gondoltam magamat, mikor az egyetlen kislányomból hasonló reakciót tudok kiváltani.

Új értelmet adott az életemnek öt kerek éve egy az angyal. A legborzalmasabb napomat a leggyönyörűbbé varázsolta.

Öt éve elvesztettem az egyetlen igaz szerelmemet, Sheila-t, aki egy borzalmas szerencsétlenségben meghalt. Nehéz volt feldolgozni azt a tényt, hogy nincsen többé. Nem ölelhetem meg, nem csókolhatom meg ajkait és nem lehetek csak vele. Még mindig hiányzik, rettentően, azonban Kathleen megszületése némileg enyhített a szívem fájdalmán. Igaz, soha sem leszek teljesen boldog, de Kathleen Rose Hemmings, a szőke hajú, barna szemű kislány nem hagy nekem időt arra, hogy szomorú legyek. Bár Sheila-t elvesztettem, kaptam belőle egy részt, ami a közös pici babánk volt. Sajnálom, hogy ő nem tapasztalhatta meg Kathleen első nevetését, első szavait és lépteit. Csak abban reménykedem, hogy fentről vigyáz ránk, és boldog, amiért minden igyekezetemmel nevelem a földreszállt angyalunkat.

A 5 seconds of summer egyre felkapottabb lett ebben a pár évben. Amint kiadtuk a Youngblood albumunkat, amit javarészt én írtam - hála Sheila iránt érzett szerelmemnek -, turnéra indultunk. Nem hagyhattam Kathleen-t Sydney-ben, miközben mi körbeutazzuk a világot, így magammal vittem az akkor alig egy éves csöppséget. Imádott utazni, egyszerűen alig lehetett őt sírni hallani. Mintha hálát érzett volna, amiért nem hagytam magára, hanem minden szabad pillanatomat vele töltöttem. Nagyon szoros kapcsolat alakult ki kettőnk között, hiszen ő nem csak a kislányom, hanem a legjobb barátom is lett.

Azóta írtunk a fiúkkal mégegy albumot, amit szintén az egyetlen igazi szerelmem ihletett. Sok érzést vált ki belőlem öt év után is.

A Meet You There turné közben megismerkedtem Sierra-val, aki rengeteget segített nekem a kislányommal, ezért hihetetlenül hálás voltam neki. Sokat beszélgettünk a fellépések után a repülön, miközben a szőke hajú démon az ölemben aludt, és megkedveltük egymást. Soha sem fogja Sheila iránt érzett szerelmet felülmúlni, viszont tudom, hogy ő is azt akarná. Boldognak szeretne látni, én pedig igyekszem Sierra-val kihasználni az időt. Három éve szerves része lett az életünknek, és Kathleen is nagyon megkedvelte.

- Elviszel az állatkertbe akkor? - elbűvölő mosolyának nem tudtam soha ellenállni, így természetesen ez a nap csak is róla szól.

- Csak akkor, ha gyorsan letusolsz, fogat mosol és adsz apának egy puszit! - jobb orcámat toltam ajkai felé, ő pedig habozás nélkül, nyakamnál fogva húzott magához egy hatalmas puszira. Nagy lendülettel ugrott talpaira, és szaladt ki a szobából.

Vigyorogva dőltem vissza a kényelmes párnákba, és a falat bámulva próbáltam némi életet lehelni magamba.

- Hihetetlen, hogy hajnalok hajnalán is ennyi energiája van! - nevetett fel a fürdőszobába vezető ajtóból Sierra, aki végignézte a szeretetteljes apa-lánya pillanatunkat.

Alkarjaimra könyökölve mértem fel a csodálatos barátnőmet, akin csak egy selyem köntös volt. Elindult felém, és mellém feküdve vette manikűrözött ujjai közé az én hatalmas tenyeremet, majd adott egy puszit a kézfejemre. Mosolyogva adtam tudtára, hogy mennyire szeretem őt.

Igen, szeretem. Viszont soha sem fog tudni olyan érzelmeket kiváltani belőlem, mint Sheila személye.

- Te is jó korai vagy - simogattam meg még fáradt orcáját.

- Tudod, ma Kath szülinapja van, és muszáj valami nagyszerű ajándékkal meglepni a mi kis hercegnőnket, ami hajnalok hajnalán sem várhat.

- Szeretlek! - kerekedtem apró teste fölé, kezeimmel megtámaszkodva feje mellett. - És hihetetlenül hálás vagyok neked! - pusziltam meg orrát, amitől kuncogni kezdett.

- Nem tesz semmit, Luke! - kapaszkodott bele nyakamba. - Nagyon szeretem ezt a tündért, mintha csak a sajátom lenne!

Nem mondtam semmit, csak hevesen ajkaira tapadtam. Kiéhezve faltuk egymást, míg egy hangos nevetést hallottunk a hátunk mögött. Szórakozottan megforgattam a szemem, és a szoba ajtajába pillantottam, még mindig Sierra-n feküdve.

- Apa és Sierra pusziszkodnak! - kuncogott, én pedig talpaimra pattanva futottam felé, ő pedig sikítva szalad el előlem, egyenesen a rózsaszín szobája felé. Egészen az ágyáig kergettem, ahova bezuhant és magára húzva a takarót bújt el a szemeim elől.

- Vajon hova tűnt ez a rosszcsont? - gondolkodtam hangosan, Kathleen kucogása pedig a paplan alól is hallatszódott. Halkan elindultam felé, és én is ráugrottam, ezzel pedig megijesztettem a kislányomat. Lehúztam fejéről a virágos takarót, jobb kezemmel lefogtam a két csuklóját, a másikkal pedig jól megcsikiztem, ismét.

Nem tudom elégszer magamba szívni gyönyörű és gyermekded kacaját. Minden porcikámmal szeretem ez a csodát, amit Sheila adott nekem.

Lehet valakit ennyire csodálni, mint ahogyan én a gyermekemet?

- Apa, befonod a hajamat? - pislogott rám könyörgő barna szemeivel.

- Természetesen - húztam fel az ágyból, és a fürdőszoba felé vezettem. Egy kis sámlit toltam a tükör elé, ahova felállt és tökéletesen láthatta magát a tükörben. Mögé léptem, kezembe vettem a rózsaszín hajkefét, és hosszú szőke haját kezdtem fésülni. A tükörben egymást figyeltük mosolyogva.

Hihetetlenül boldoggá tesz a tudat, hogy van egy kislányom, akiről én gondoskodhatok, én taníthatom meg az élet dolgaira. Büszke vagyok rá, hiszen a legokosabb kislány, akivel valaha találkoztam. Ráadásul szinte egytől egyig az édesanyja vonásait örökölte. Csodálatos kerekded arca, a szája, a humora, az ártatlansága és a pozitív szemlélete mind Sheila-ra utal.

Csuklómra görgettem egy hajgumit, a feje tetején szétválasztottam a szöszi haját, és két fonásba fontam.

- Annyira szomorú, hogy anya nem lehet itt velünk - biggyesztette le ajkait, én pedig egy pillanatra megálltam a tevékenységemben. Utána gyorsan összegumiztam a fonat végét, és lehajoltam Kathleen-hez.

- Anya mindig ott lesz veled! - öleltem meg hátulról, majd ránéztem a tükrön keresztül. - Az égből vigyáz rád! - kevés kellett ahhoz, hogy az öt évig magamba tartott érzéseim felszínre ne törjenek.

- Szereted őt?

- Az nem kifejezés, hogy mennyire!