𝒘𝒂𝒏𝒕 𝒚𝒐𝒖 𝒃𝒂𝒄𝒌 | 𝑙𝑢𝑘𝑒 ℎ𝑒𝑚𝑚𝑖𝑛𝑔𝑠

06.

– Hölgyem - húztam ki előtte a széket, és amint helyet foglalt, be is toltam. Vele szembe ültem le, és hatalmas vigyorral arcomon töltöttem a mennyei borból Sheila poharába, majd az enyémbe.

– Istenien néz ki, Luke! - nyalta meg szája szélét, amint a saját kezüleg készített paella-t vizslatta, csillogó szemekkel. Csak őt tudtam figyelni. Gyönyörű arcát, kedves mosolyát, elbűvölő bájait.

– Szerintem pedig te nézel ki istenien - fogtam meg ujjaim között a pohárba töltött borom. Ő is így cselekedett, majd koccintottunk, még mindig egymás íriszeit kémlelve. A halvány pír ott játszadozott vörös szeplőkkel borított orcáján.

Vajon mit gondolhat rólam, abban a csodálatos fejében?

Kíváncsi voltam arra a kérdésre. Izgatta fantáziámat, hogy ő is azt érzi-e, mint én. Szívem szerint rákérdeztem volna, de túlságosan féltem a csalódástól. Tartottam tőle, hogy túl sok vagyok neki, vagy akár megrémítem a szándékaimmal. Igen, vannak szándékaim irányába, ráadásul elég komolyak. Szeretném, ha a barátnőm lenne, hosszú évekig, vagy akár örökre is.

– Elgondolkodtál - édes hangjára figyeltem fel a gondolataim ezrei közül. Ő már nagyban ette a tengeri ételt, közben néha-néha belekortyolva a mámoros italba.

Én is belekezdtem a finom fogásba. Érezni lehetett, hogy nem egyedül készítettem, hanem valaki más is benne volt.

– Ízlik a vacsora? - kérdeztem vigyorogva, miközben azt a kezemet, amivel nem a villát fogtam, az övé után kaptam. Ujjaimat rákulcsoltam az ő lakkozott ujjaira, és cirógatni kezdtem az ott lévő puha bőrét. Megnyugtatott és egyben felperzselt, ahogyan érintkeztünk. Mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog, ami valaha létezett.

– A legfinomabb paella, amit valaha ettem - nyalta meg a szája szélét, majd felkuncogott, és ismét bekapott egy villányi paella-t ajkai közé. Elmajszolta, aztán rám nézett. Elbűvölten figyeltem minden apró mozzanatát. Csodálója voltam. Akartam őt testestül, lelkestül.

– Ez azt jelenti, hogy kapok jutalmat? - perverz vigyorral sikerült ismét zavarba hoznom. Rettentő aranyos volt.

– Amint befejeztük - kacsintott, összeszedve minden bátorságát arra, hogy magabiztosnak tűnjön, pedig tudtam, hogy a helyzet számára teljesen új. Mégis majdnem elhittem neki.

– Alig várom!

Ezek után másabb vizekre eveztünk beszélgetést illetően. Gyerekkori élményeink is felszínre kerültek egymás előtt. Rengeteget nevettünk az akkori hülyeségeinken, de ezért az estéért szívesen éltem át minden vicces pillanatot.

A bor is rengeteg pohárral fogyott, de még így is tudtunknál voltunk. Teljesen józan állapotunkat a churros koronázta, amit csokiba mártogatva majszoltunk el.

– El sem hiszem, hogy ezt mind te csináltad - csodálkozott, miután elfalatoztuk az összes ételt.

– Azért anyukám nélkül nem sikerült volna - vontam vállat, dícsérve a legfontosabb nőt az életemben.

– Köszönd meg anyudnak is - szorította meg a kezem, amit eddig nem is engedtünk el. Nem is akartam, hiszen ezzel csak még inkább közelebb éreztem magam Sheila-hoz.

– Van egy meglepetésem! - jutott hirtelen eszembe, és azonnal felpattantam a székről. Ezzel együtt kezeink nem érintkeztek már. Besiettem a házba, és a hálószobámból magamhoz vettem az egyik legféltettebb kincsemet, vagyis a gitáromat, és visszasiettem a kertbe.

Sheila nem ült már az asztalnál, ahogy kiértem. De nem pánikoltam, hiszen megláttam a medence szélén ülni, kezében a poharával, a kilátásban gyönyörködve. Meztelen lábfejét bedugta a kellemes vízbe, és annak kalapálásával csapdosott a víz alatt.

Mosolyogva foglaltam én is hasonlóan helyet mellette, levettem a cipőmet és a zoknimat, feltűrtem a farmerem szárát, és belelógattam én is a lábam. Sheila szemeivel végigkövette a cselekedetem, és mosolyogva vezette tekintetét az ölemben lévő gitárra.

– Mi a kedvenc dalod, amit valaha írtatok a bandával? - kérdezte hirtelen.

Elgondolkodtam a válaszon. Minden dalt át kellett futtatnom agyamon, annak érdekében, hogy rájöjjek, melyik is a szívemhez legközelebb álló.

– Jet Black Heart - adtam egyszerű választ, ő pedig nevetve vette ki kezeim közül a hangszert. Felvont szemöldökkel figyeltem, ahogyan elhelyezte ölében, és nekikezdett pengetni a dal első akkordjait.

– "...'Cause I've got a jet black heart
And there's a hurricane underneath it
Trying to keep us apart
I write with a poison pen
But these chemicals moving between us
Are the reason to start again

Now I'm holding on for dear life
There's no way that we could rewind
Maybe there's nothing after midnight
That could make you stay

But now that I'm broken
And now that you know it
Caught up in a moment
Can you see inside?..." - énekelte lehunyt szemekkel, teljesen beleélve magát a bandánk dalába.

Ha lehet, még nagyobb áhitattal kezdtem erre az angyalra tekinteni. Kisebb csoda ez a lány. Számomra biztosan az.

Ahogyan a szívemmel bánik, kissé megijeszt. Soha sem tápláltam hasonló érzelmeket ember iránt.

Szerelmes lettem... Kétség kívül belezúgtam ebbe a tökéletes lányba.

Hangja lelkembe hatolt, szívemet pedig megmelengette. Mintha csak ráöntötték volna ezt a számot. Nagyon tetszett, ahogy előadta, az pedig mégjobban imponált, hogy tudta az egész szöveget a ritmussal együtt.

Amint befejezte, piercingembe haraptam. Túl tökéletes volt minden, hogy sikerüljön elhinnem minden apró részletét annak az érzésnek. Gyomrom életre kelt, és görcsösen adta tudtomra a vágyaimat. Szívem hevesen kalapált, szinte majd kiugrott a helyéről.

Sheila rám kapta barna csillagait, és apró mosollyal figyelte nem mindennapi reakciómat.

– A jutalmad a csodálatos vacsoráért - adta vissza a hangszert, amit az ölembe fektettem, és őt figyelve pengetni kezdtem random akkordokat.

– Én másfajta jutalomra gondoltam - biggyesztettem le ajkaimat, csalódást színlelve, pedig egyáltalán nem voltam az. – Imádom nézni, ahogyan mindent kizársz, és csak te és a zene léteztek - közelebb húzódott hozzám, majd vállamra hajtotta fejét. Az előttünk vízbe áztatott lábainkat kémlelte, én pedig az ő gyönyörű arcát figyeltem, halvány mosollyal.

– Neked melyik a kedvenced? - kérdeztem, még mindig értelmetlen ritmusokat játszva. Csak értetlenül nézett fel rám. – Dalod. Tőlünk - világosítottam fel. Szinte láttam, ahogyan feje fölött felvillant egy villanykörte.

– Amnesia - adott egyszerű választ kérdésemre.

– Amnesia? - ráncoltam össze a szemöldököm, ő pedig vidáman bólintott. – Az a dal nem illik ehhez az alkalomhoz.

– Akkor lepj meg, Luke! - kacsintott, én pedig kis gondolkodás után huncut mosollyal belekezdtem az első sikerünkbe, a She Looks So Perfect -be.

– "You look so perfect standing there
In my American Apparel underwear
And I know now, that I'm so down
Your lipstick stain is a work of art
I got your name tattooed in an arrow heart
And I know now, that I'm so down"

Végig az ő szemébe néztem. Szinte mániákusan vizslattam, de nem tudtam betelni sem a látványával, sem pedig a látványa okozta érzelmeim felszínre törésében. Mert, ahogy énekeltem is, ő annyira tökéletesnek néz ki. És tényleg az is...