𝒘𝒂𝒏𝒕 𝒚𝒐𝒖 𝒃𝒂𝒄𝒌 | 𝑙𝑢𝑘𝑒 ℎ𝑒𝑚𝑚𝑖𝑛𝑔𝑠

01.

Jelen:

Az eső hideg cseppjei belevájódtak forró bőrömbe, ahogyan Sydney városát lassan befedte a vizes csoda. A város régen látott már hasonló időjárást. Ritkán esett ezen a földrészen, talán még magam sem tapasztaltam.

Gyerekek százával szaladgáltak körülöttem, gumicsizmába bújtatott lábakkal pancsoltak a pocsolyákba.

A már hosszú, göndör hajamat belebújtattam pulcsim kapucnija alá, kezemet pedig elrejtettem annak zsebében, elkerülve a hideg érzetét. Sétáltam tovább, semmi kedvem nem volt beülni a hatalmas autómba, inkább hosszú lábaimon közlekedtem, kitudja merre. Az ismeretlen hajtott, és az, hogy a fejem kitisztuljon.

Egy elhagyatott helyre érkeztem, ahol egy lélek sem vándorolt fel s alá, egymagam voltam. Éppen ez az, amire igazán vágytam.

Nem kellett senki sajnálata, amiben részvétüket nyílvánítják felém. Egy szerencsétlen valaki voltam a világ egy pontjáról, akinek a szíve millió darabra hullott órákkal azelőtt.

Szinte láttam magam előtt, ahogyan az életem tönkremegy. Sírni akartam, akár egy kisgyerek, akitől elveszik a csokiját, mert rosszalkodott.

Kezeim remegtek, és nem a hidegtől. Szám kiszáradt, könnyeim pedig megállíthatatlanul folytak le borostás arcomon.

Miért?

Kérdeztem ezt magamtól, amióta megtudtam az igazat. Ennyit érdemlek az élettől. Egy jó nagy adag fájdalmat. Hogy az életemben többet mosolyogni ne tudjak. Csak a mérhetetlen fájdalmat érezzem, ami kínozni fog halálomig.

– Bassza meg! - rúgtam bele egy ott lévő kukába teljes erőmből, majd levetődtem mellé, felhúztam térdeimet, és elsírtam magam. Szinte soha sem hullajtottam könnyeket semmiért, akkor viszont nem akartam mást, csak sírni. Sírni, amíg bele nem halok a könnyeimbe.

Tenyerembe temetve arcomat adta ki érzéseimet...

9 hónappal ezelőtt:

A srácokkal Tokió egyik legnagyobb szállodájában húztuk meg magunkat a kíváncsi és rajongó szemek elől. Kétség sem fér ahhoz, hogy a legcsodálatos emberek vesznek körbe minket a rajongóink által. Imádok nekik énekelni, lelkemet adnám értük, hiszen valamilyen oknál fogva szeretik azt, amit kemény munkával leteszünk az asztalra a 5 Seconds of Summer többi tagjával.

A szálloda kerti medencéjét vettük célba, kihasználva a szabad délutánunkat, mikor nincs próba vagy koncert. Jót tettek számunkra ezek a laza napok, kicsit a régi fiúk lehettünk a hírnév előtt.

– Hé, Luke! - Ashton hangjára kaptam fel a fejem, aki a medence széléről szólt hozzám. Én a napozóágyak egyikén barnítottam a bőrömet egy fekete fürdőnadrágban. Szememen a hozzám fazonban passzoló napszemüveg díszelgett. Ash szólására az illetőre figyeltem, letolva orromon a szemüveget. – Gyere már be!

– Kösz, jó itt is! - azzal visszahelyezkedtem eredeti helyembe, és csukott szemmel élveztem a kellemes délutáni napsugarakat.

A szinte tökéletes életemet gondoltam át. Elmúltam 20 éves, és mindent elértem, amit eddig akartam. Nem is kívánhatnék szebbet, mint ami most van.

Percek elteltével arra lettem figyelmes, hogy két kéz megmarkolta a két bokámat, egyidőben pedig két kar a hátam mögé nyúlt, és felemelkedtem az ágyról. Azonnal kipattantak a szemeim, és megláttam Cal-t a lábaimat markolva, fuldokolva a röhögéstől.

Túl későn kapcsoltam, mit is akartak csinálni, ugyanis már a medence hideg vizében találtam magamat. Ahogy felbukkantam a felszínen, három hangosan röhögő srácot fedeztem fel, Mikey kezében egy mobillal, amivel gondoltam felvette az egész jelenetet.

– Elmehettek a fenébe! - nevettem fel én is a hülyeségükön. Csurom vizesen lépdeltem fel a lépcsőn, közben a hajamat felborzoltam, majd kicsavartam a tincseket.

– A kis Hemmo fanatikusok most a nyálukat csorgatnák nedves felsőtestedre - még mindig nevetett, én pedig elfogadtam a felém nyújtott törölközőt Calum-tól.

– Erre a felsőtestre nem csodálom - csapott pocakomra Mikey barátom, szintén sírva a röhögéstől. Megcsapdostam a törölközővel, majd otthagytam őket. Bementem a benti medencékhez, azon belül is az ott lévő bárba. Felültem a hatalmas székek egyikére a bárpult előtt, és rendeltem magamnak egy hideg és hűsítő koktélt. Ahogy kézhez kaptam, szinte rögtön egy gyönyörű orcájú, hosszú barna hajú lány támaszkodott meg mellettem a pulton, és rendelt két üveg kólát.

Szemeimet nem tudtam levenni apró alakjáról. Azonnal belevésődött elmémbe.

Ahogy megkapta az italokat, ott is hagyott, de követtem tekintetemmel egészen egy asztalig, ahol egy nála fiatalabb lány üldögélt. A gyönyörűség letette a lány elé a kólát, ő pedig azonnal oltani is kezdte a szomját. Beszélgetésbe elegyedtek, a kislány szája alig állt be. A lány pedig csak hallgatta, könyökével megtámaszkodva fején. Látszott rajta, mennyire nem érdekli a másik személy mondandója, de nem akarta leállítani.

Testvérek lehettek. Nővér és hugi páros. Látszott vonásaikon a hasonlóság. De a vadító barna hölgy elterelte minden figyelmem. Arca napbarnított volt, barna szemei ragyogtak, ahogy rájuk sütött a nap. Halvány smink sem takarta előlem természetes bájait, így mégjobban meggyőzött apró, szeplős látványa. Egy virágos, egyberészes ruha takarta testét, amiből kikandikáltak vékony lábai. Maga volt a tökéletesség számomra.

Meg kell őt ismernem!

Másnap reggel az edzőteremben kezdtem a napot, mint szinte mindig. A szállodának külön terme van, izmosodni kívánkozó emberek számára.

Elsőként a futópadra esett a választásom. Telefonomon elindítottam a kellemes dallamokat a lejátszási listámon, bedugtam a fülesem a fülembe, és futottam.

Amint végeztem a kimerítő egy órával, a medencék felé vettem az irányt. Leültem ugyanoda, ahova tegnap. Ma egy mentes vizet fogyasztottam, miközben feltérképeztem a helyet.

Egy asztalnál megakadt a szemem. A tegnapi lány foglalt helyet, megannyi könyv fölé görnyedve. Mosolyogva kértem a pultos sráctól egy üveg kólát, és bátorkodtam odamenni a szorgoskodó angyalhoz.

Leültem, pontosan elé, mire ő felkapta a fejét, és csodálkozva nézett rám.

– Szia - villantottam meg mosolyomat. – Luke vagyok - nyújtottam felé a jobb kezem, amit másodpercekig csak bámult, majd vonakodva megrázta.

– Én Sheila - bájosan csilingelő hangja zene volt füleimnek.

– Mi jót tevékenykedsz, Sheila? - annyira jól csengett neve.

– Éppen tanulok. Jövő héten nyelvvizsgázom, és készülnöm kell - fogta meg ceruzáját, és valamit firkantott az egyik tankönyvbe. – Miért is érdekelne ez téged? - húzta fel fél szemöldökét, mosollyal játszadozva telt ajkain.

– Nehezen tudlak kiverni a fejemből tegnap óta - adtam egyszerű választ. – Milyen nyelv? - pillantottam bele a könyvekbe.

– Öhm... Spanyol... - harapott bele alsó ajkába, egy pillanatra sem belenézve a szemeimbe. – Ne haragudj, de most mennem kell! - kapkodta össze a cuccait, a hóna alá csapta, és gyorsan elszaladt a bár közeléből.

Hát ezt megint jól megcsináltad, Hemmings...

°°°
guten taaag, babies!
itt a péntek, ami egyet jelent azzal, hogy itt az ideje a résznek. ki várta már?
remélem felkeltettem az érdeklődést ezzel a rövid fejezettel.
várom a visszajelzéseket, és remélem velem maradtok a továbbiakban.
ismét pénteken érkezem egy újabbal, addig is legyen szép napotok és hetetek!♥♥

hanna